Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

274 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése ben folytatunk, nagyon közel vannak a meg­valósuláshoz s a késő ősz folyamán és még inkább a következő év első hónapjaiban már tekintélyes mennyiségű sertéstalpbőr fog a kormánynak rendelkezésére állani Abban a pillanatban, ha a ma egészen katasztrofálisan csekélynek mondható talpbőrkészleteinkke] ilyenformán gazdálkodva, azokat jelentősen meg tudjuk növelni, minden bizonnyal eny­hülni fog az az" ínség, amellyel ma számolnunk kell és még inkább fog enyhülni abban a pil­lanatban, amikor azok az egyéb pótanyagok, amelyek a mutalpbőr gyártására, előállítására szolgálnak, szintén előteremtetnek: itt bizo­nyos kötőanyagról van szó, amelynek birtoká­ban a mutalpbőr kérdése könnyű szerrel lesz megoldható. Érdemben tehát ezeket tudom, mélyen t. Felsőház válaszolni és kérem, hogy abban az értelemben méltóztassanak válaszomat tu­domásul venni, hogy egyelőre, ezidőszerint gondoskodunk arról, ho^y minden közérdekű szolgálatban dolgozó egyénnek a bőrigénylését, lábbeli igénylését a lehetőség határán belül kielégítsük, más oldalról pedig a kormány a legerőteljesebben igyekszik kimunkálni azo­kat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével olyan újabb bőranyagokat állít a termelés szolgálatába, amelyeknek révén ezt a kérdést véglegesen el tudja intézni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e az interpelláció felsőházi tag úr a viszonválasz jogával élni? (Gróf Esterházy János: Nem!) Minthogy a felsőházi tag úr a viszonválasz jogával nem kíván élni, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e ő nagy­méltósága válaszát tudomásul venni? (Igen!) Tudomásul vétetik. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag urat illeti a szó, Jókai-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A magyar mezőgaz­daság életének évről-évre legfontosabb feje­zete az aratás és a cséplés. Ennek eljövetele elé nehéz várakozással tekintett, különösen az idén, nemcsak az ország gazdaközönsége, ha­nem a fogyasztók nagy tömegei, tehát az or­szág lakosságának összessége is. Igen nagy érj dekek fűződnek hozzá, hogy a betakarítandó termés mennyiségéről tiszta képet nyerjünk. Érdeke ez ismét nemcsak a gazdaközönségnek, hanem a lakosság összességének és a közellá- , tásnak is, amelynek a jövőben gondoskodnia kell az ország lakosságának élelmezéséről. Az idei termésrendelet nagyon helyesen azt célozza, hogy a termés már a cséplésnél, tehát idejében számbavétessék, hogy így a rendel­kezésre álló gabonamennyiségre nézve biztos adatok álljanak rendelkezésre és így ennek alapján a közellátás zavartalansága biztosít­tassék. Ez az intenció a legteljesebb mérték­ben elismerésreméltó, sajnos, azonban az ennek kivitelére szolgáló eszközök nem minden te­kintetben megfelelőek. AH ez elsősorban azokra a nyomtatványokra nézve, amelyek a termés­nek a cséplésnél való megállapítására szolgál­nak, és áll ez a termelők által cséplés befe­jezése után kiállítandó gabonabejelentőlapra nézve is. Az úgynevezett cséplési naplóban foglalt utasítás többek között ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »Az első-, másod- és harmadosztályú terményt összeadva kell a cséplési naplóba bevezetni, az ocsút pedig kü­lön rovatban kéli abba beírni.« Ez a rendelke­zés sok zavarra adhat okot. Azt hiheti ugyanis á kevésbbé hozzáértő, hogy az oesú más valami, mint a másod- és harmadosztályú termény, ' ÏH1. évi júlms hó 18-én, pénteken. holott a valóságban ezzel azonos. ïudvalèvo ugyanis, hogy a cséplőgépek vagy kétfelé vagy háromfelé osztályozzák a gabonát: első-, másod- és harmadosztályúvá, amelyekből az utolsó, tehát a másod- vagy harmadosztályú termény azonos az ocsúval, amely pedig em­beri táplálkozásra nem alkalmas, hiszen ebben benne van a szemét is. Amennyiben tehát az utasítás szerint az első-, másod- és harmad­osztályú terményeket összeadva vezetnék be a naplóba, úgy emberi táplálkozásra nem alkal­mas termény lenne összekeverve emberi táp­lálkozásra alkalmas terménnyel. Ez feltétlenül megtévesztő lenne, mert papiroson nagyobb mennyiségű terméseredmény jönne ki kenyér­gabonában, mint amilyen a valóságban a ke­nyérgabonának használható termés. (Ügy van! a középen.) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy sehol sincsen olyan rendelkezés, amely szerint a termésből bizonyos mennyiséget le kell vonni beszáradás és kirostálás címén, (Úgy van! a középen.) már pedig nagyon jól tudjuk, hogy a cséplőgépnél lemért gabona sohasem száz százalékosan tiszta gabonatermés és leg­kevésbbé őrölhető fel száz százalékig. Az elsőosztályú búzából és rozsból is min­dig megy ki bizonyos százalék kirostá­lás folytán, a másod- és harmadosztályú ga­bonáról nem is szólva, (Farkasfalvi Farkas Géza: A vetőmagnál különösen!) a beszáradás pedig minden gabonánál, tehát a legtisztább és legjobb minőségű gabonánál is megvan. Hogy milyen mennyiségben vagy százalékban, az sokféle körülménytől függ, így függ az időjá­rástól. Például a múlt évi nedves időjárás kö­vetkeztében igen nagy volt a beszáradási szá­zalék. A Magyar Királyi Közélelmezési Hivatal már szétküldte a gabonabejelentőlapokat az 50 holdnál nagyobb gazdaságok számára. Ebbe a gabonabejelentőlapba a termést a cséplési köny­vek szerint kell beírni és ebből kell kiindulni a szükségletnek a következő termésig leendő meg­állapításánál. A gabonabejelentő lapok ugyan csak az 50 holdon felüli gazdaságok részére let­tek szétküldve, a valószínűség azonban az, hogy az azokban lefektetett elvek szerint fog meg­történni az 50 holdnál kevesebb területtel ren­delkező gazdaságoknál is az elszámolás. A ga­bonabejelentőlapon a leszámítható mennyisé­gek fel vannak sorolva, de ezek között nem sze­repel sem a kirostálás, sem a beszáradás kö­vetkeztében levonható gabonamennyiség. r így tehát, amennyiben a cséplőgépnél a cséplési könyvekbe bejegyzett gabonamennyiség alap­ján történik meg a leszámolás és a szükségletek levonásával a felesleg, illetőleg a hiány meg­állapítása, az eredmény ismét téves lesz, mert jóval nagyobb mennyiség fog papiroson feles­leg gyanánt mutatkozni, mint amennyi a való­ságban lesz. Ezek a valóságnak meg nem felelő, megtévesztő adatok nem szolgálják a közellátás érdekeit, mert hiszen nein lehet cél, hogy a kÖz­élelmezés ügyét intéző hatóság előtt az adatok­ból az tűnjék ki, mintha jóval nagyobb mennyi­ségű kenyérgabona volna az országban, mint amennyi valóságban rendelkezésre áll. (Farkas­Faivi-Farkas Géza: A gazda helyzete lehetet­lenné válik!) Ilyenformán valóban nem nyer­hetünk tiszta képet a tényleges gabonatermés­ről és a közellátás céljára rendelkezésre álló gabonamennyiségről. Mindezekre tisztelettel bátor vagyok a köz­ellátási miniszter úr nagybecsű figyelmét fel­hívni és tisztelettel azzal a kéréssé! fordulok -a

Next

/
Thumbnails
Contents