Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-48
'2t')S Az országgyűlés felsőházának 48. ülése háromszor fordult, elő, hogy ehetetlen volt a kenyér. Azt hiszem, a közellátási miniszter úr őnagyméltósága is jelen volt, lehetséges, hogy nem tették az asztalára azt a három nap előtt sütött kenyeret, amely minden volt, csak nem kenyér. Az egy csirizes anyag volt. A munkások sorba álltak érte, drága pénzen vették meg, elfogyasztották és utána négy napig mind a gyermekek, mind a szülök betegen feküdtek. Erre megkerestem az illetékeseket és megkérdeztem, hogy mi ennek az oka. Azt mondották, hogy rozslisztből és kukoricalisztből keverve nem lehet olyan jó kenyeret kihozni, mint amilyent kívánunk. Azt mondottam, hogy ha olyan nehéz időket élünk, hogy gyengébb anyaggal kell dolgozni, akkor az a sizaktudással! . \rendeikezlo ipaíros thaisíson, oda, mint egy kémikus, hogy olyan kenyeret süssön, ami elfogyasztható és nem okoz gyomorbántalmakat, mert azt jól is meg lehet csinálni. Ha a bolgár területeken a román megszállás alatt a három centiméter magas, sílány anyagból való kenyeret meg lehetett sütni úgy, hogy összerepedezett ugyan, de el lehetett fogyasztani és semmi bántalmat nem okozott, akkor azt hiszem, ma még- nem állunk olyan rosszul, hogy ne lehessen egy öt centiméteres átmérőjű cipót, legyen abban a rozs- és a kukoricaliszt bármilyen százalékban keverve, úgy kisütni, hogy élvezhető legyen. Mit csinált itt az a pékiparos? Szabotázst követett el, megkárosította a magyar munkást, a magyar iparost anyagilag és ugyanakkor beteggé tette. A munkásság, a kisiparosság, a középosztályunk pedig panaszra megy a városhoz és hivatkozik a pékekre, mert ezek arra a kérdésre, hogy mi van evvel a kenyérrel, amely öntől, az ön műhelyéből jött ki, azt mondják, hogy menjenek és kérdezzék meg a polgármester urat, meg a főispán urat. Mi ez? Ez kizárólag a vezetőink kihívása! Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassanak odahatni, hogy ilyen visszautasítás és ilyen felhívás a pékiparosok részéről ne történjék meg, mert utóvégre közérdek, hogy a magyarság alsóbb néprétegei, amikor csak 25—30 deka kenyeret kaphatnak az üzletekben hosszú várakozás után, ne kapják az üzlettulajdonosoktól azt az utasítást, hogy menjenek a nagyokhoz. Ami itt történik, az uszítás! Mondják meg, hogy silányabb lisztet kaptam, de jobban is meg lehetett volna csinálni, ellenben készakarva nem csináltam. (S. Bálint György: Nem akartak súlyveszteséget!) A közellátást érintő panaszok közül beszéltem a kenyérellátásról. Most rá kell térnem a cipőellátásra. A magyarság a cipőjegyért szintén sorban áll, vagy ha nem áll sorba, akkor az azért van, mert nincs rendelkezésére igénylőlap. Megérti a magyar az idők szavát, fellrúzza a facipőt és jár benne, megmutatja, hogy amikor éppen két hete meg kellett indulnia honvédhaderönknek, akkor ő fapapucsban is épp úgy dolgozik és teljesíti kötelességét, mint ahogyan magyar embernek kell a kötelességét teljesítenie és várja, hogy visszatérjenek honvédeink és elkövetkezzék az a békés állapot, amikor majd jobb viszonyok lesznek minden társadalmi rétegünkre nézve. "De viszont ne történhessék meg az, hogy amikor 25—30 pengő egy pár cipő, de nem lehet kapni, mert nincs jegy, vagy majd elosztva fogunk kapni, akkor az ember a korzón végigmenve, akarva, nem akarva látja, hogy más fajhoz tartozó dámák és férfiak mindennap váltják a lábbelijüket. í9il. évi július hó 5-én, szombaton. Uraim, megnéztem a statisztikát és azt láttam, hogy a zsidók alig szerepelnek a város közellátási _ szerveinek kimutatásában, mert nem kértek jegyet és nem is adtak nekik. Honnét teszik mégis a cipőt 1 ? Feketében veszik. Ha íeketében vették azt a cipőt, kérem a kormányt, hogy sújtson le és statuáljon példát, hogy ue legyen többet annak a zsidónak kedve ahhoz. hogy feketében felvásárolja a magyarság tömegei elől azt a nyersanyagot, amelyre a nemzeti alkotómunka érdekében a nemzet társa dalmi rétegeinek minden tekintetben szükségük van. Felhívom a nagyméltóságú közellátási miniszter úr figyelmét a bányavidékek kenyérliszt elosztásának kérdésére. Jó volna, ha valamilyen intézkedés történnék ezek érdekében. Ha lehet, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ezeknek a nehéz fizikai munkásoknak a fejkvótája emeltessék, mert hiszen — mint mindnyájan tudjuk — a legnehezebb munkát a bányász végzi. (Helyeslés.) A bányászok megértik, hogy miért kapnak most csak 25—30 dekát addig, amíg az új termést betakarítjuk és minden zökkenőt megértenek, de nagyon kérik rajtam keresztül is a nagyméltóságú közellátási miniszter urat, hogy az aratás megtörténte után feltétlenül fordítson gondot fejkvótájuk emelésére. Én bízom ebben azok alapján, amiket a teg'napi vita során hallottam. A nagyméltóságú igazságügy miniszter úr fenkölt nyilatkozata után bízom abban, hogy az akarat megvan abban az irányban, hogy minden egyes esetben, amikor a termelők részéről megállapíttatik valamilyen igazságtalanság, tévedés vagy rossz lépés, akkor a magyar bíróság hivatása magaslatán fog állni és minden egyes esetben a való helyzetnek megfelelően fog ítéletet, hozni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és to vs.) Elnök: Kérdem, kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki ^em kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay T,ászló igazságügy miniszter: Nas-vméltósáení Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! (Hall.mkf Hallmk!) Kegyes elnézést kérek azért, hogy a vita során szokásom ellenére másodszor szólalok fel. (Hallmk! Halljuk!) Erre csak az indít. ftoTsry S. Bálint Ggörgy igen t. Felsőházi tap' űr beszéde elején szóvátette, hogy tegnap mind a közellátási miniszter űr, mind én. be nem várva a még feliratkozott szónokok felszólalását, elmondottuk a mi válaszbeszédünket és eltávoztunk. Minthogy S Bálint Gvörgy igen t. felsőházi tag úr ebben bizonyos eélzatosságot lát. kénytelen vagyok minden félreértés eloszlatása végett kijelenetni. hogy távol állt mind ő excellenciáiától, mind én tőlem az a szándék, hogy, bárkit is megbántsunk. Én nem is tudtam, hogy kik vannak feliratkozva, mert kényszerűen el kellett mennem, mivel egy órakor egy halaszthatatlan elfoglaltságom volt. Laky ő excellenciája egy kis időbeli eltolódás sail ugyanebben a helyzetben yolt. mert neki viszont két órakor volt másutt munkája. Bármennyire igyekszünk is összeegyeztetni munkarendünket a felsőházi ülések munkarendjével, lehetetlen mindig összeegyeztetnünk és ilyenkor, amikor pláne két miniszter képviseli ugyanazt a javaslatot, igyekszünk felváltva jelen lenni az ülésen. Minthogy közeledett az én eltávozásom ideje és minthogy nem tudtam, hogy ha eltávozom, vájjon nem fog-e a vita véget érni s akkor
