Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-48
Az országgyűlés felsőházának US, ülése 19U1. évi július hó 5-én, szombaton. 263 a kisgazdáiknál, mert a kisgazda életképtelen és maga eszi fel a termést, sajátmagának termel. Sajnos, a gazda nincs olyan luxushelyzetben, hogy mindent maga fogyasszon el, amit termel, ö azért dolgozik, hogy mindent pénzzé tegyen, hiszen a- gazdák olyan nehéz körülmények között élnek a vidéken, hogy minden fillért meg kell fogni ok. Éppenezért a mai időkben, ellenére a kötött áraknak, igyekszünk mindent piacra vinni, mindent, amit csak lehet, igyekszünk a köz szolgálatába állítani. Az sem áll tehát, hogy a gazdák nem akarnak tejet termelni és ez volna az oka annak, hogy nem juthat tej a nagy fogyasztási központokba. Meg kell említenem a baromfitenyésztéssel kapcsolatban a bariomifitakarmány lehetetlenülését. Tavasszal, amikor országosan akarták a gabonákat összegyűjteni vagy rekvirálni, a vidéken a falvak, a tanyák sokaságában nem hagytak egy gramm élelmet sem a baromfitenyésztés részére. Pedig nagyon jól tudjuk, ihogy mit jelent a baromfitenyésztés az egész országra közgazdasági szempontból. Ebből és ennek termékeiből, a húsból, a tojásból majdnem ugyanannyi érték jön be az országba, mint az egész búzatermésből. Az elmúlt esztendőben körülbelül 96 millió pengő folvt be a baromfitenyésztésből és annak termékeiből, búzából sem jött be több. Fontos volna tehát, hogy azoknak az egyszerű kisembereknek, 2—3 holdas kisgazdáknak, akik nem tudnak mást produkálni, mint baromfit. megadassák a mód, hogy a baromfit felnevelhessék. Azt mondják, hogy az 50 holdon aluli kis gazdáknál ebben az esztendőben nem rekviráltak. Ez nem áll. Azt hiszem, hogy az 50 holdon felülieknél nem rekviráltak. Elhiszem, hogy ezek becsületesen 'bejelentették a maguk készletét; nem állíthatom, hogy náluk nem rekviráltak, de tudomásom nincs róla, hogy rekviráltak volna, de nálunk, kisembereknél azonban házról-házra jártak, mindent felkutattak és a legutolsó szem feleslegig mindent el is vittek és mindent be kellett szolgáltatni. A baromfiak részére tehát nem hagytak semmit, már pedig igen fontos volna, hogy azokat fel tudjuk nevelni. Ezzé] kapcsolatban beszéljünk a libaten.vésztésről is. Maga a földmívelésügyi kormány gyönyörű propagandát fejt ki a baromfitenyésztés érdekében, ami minden dicséretet megérdemel és a falvak lakossága mindenütt igyekszik is baromfit nevelni. Ilyenkor szokott a rengeteg idei nevelt liba a piacra kerülni, kitömve, felhizlalva. Rendkívüli érték jött be gazdasági szempontból, kaptunk érte sok jó valutát. Ma már azonban lehetetlen libát tömni, egy szem kukorica sincs, írhatunk akár hetvenkét levelet a közellátásügyi miniszter úrnak, hogy tessék tengerit bocsátani azoknak a szentesi, csongrádi, makói, hódmezővásárhelyi vidékeknek rendelkezésére, ahol nagy tömegben folyik a libahízlalás, nem lehet hizlalni, mert nincs tengeri. Nem tudom megérteni az okát, hogy miért nincs. Ha arányosan osztották volna szét, kellett volna, hogy jusson ezeknek a vidékeknek is, mert hiszen ebből családok élnek, és azonkívül nemzetgazdasági szempontból sem megvetendő érték az, ami ebből az ország pénztáráha befolyik és a Nemzeti Bank is jó valutához jut. Szabad legyen néhány kérdést megemlítenem az idiei termésrendeletre vonatkozólag. A rendeletnek különösen azt a részét szerettem volna megemlíteni, ami eddig tulajdonképen meg sem jelent, tehát nem is volna módom beszélni róla, mégis meg kell, hogy említsem azt a részt, amely az elosztást, a fejadagmegállapítást fogja szabályozni. A miniszter úr ő nagyméltósága tegnap azt mondotta, hogy rövidesen meg fog jelenni, és én már most figyelmébe ajánlom, hogy az őstermelők, a mezőgazdák, de_ különösen a mezőgazdasági munkások fejadagjának megállapítása mindönki más fejadagjánál fontosabb. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdasági munkás nem tud kenyér nélkül lenni, rá van kényszerítve, hogy kenyeret egyék, mert nem terem burgonyája, mert nincs földje hozzá, vagy ha van földje, nincs vetőmagja, amit el tudljon vetni, babja sincs, mert nincs földje, lehetetlen főzelékféléket termelnie, de lehetetlen vásárolnia is, mert dacára annak. hogy ma már a napszámbérek tűrhetőek, hiszen a napszámost elég tűrhetően fizetjük, de képtelen a családját is fenntartani és még ilyen dolgokat is vásárolni. Az a kereset tehát, amit nyáron megkeres az aratással kapcsolatban búzából, a főkeresete. Abból lisztet állít elő és ebből él. Abból van neki kenyere, főznivalója, mindlene. Hiszen látjuk, akik kint élünk, hogy az az egyszerű munkás esek kenyéren és főtt tésztán él egész éven át, alig kerül a konyhájára, az asztalára hús vagy főzelék. Ezek részére tehát feltétlenül magasabb fejadagot kérek megállapítani, mint mindenki másra nézve. Azt mondják, hogy 200 kilogramm búza lesz a fejadag. Én ezt végtelenül kicsinek találom, különösen a mezőgazdasági munkások részére, mert ha ez így fog történni, akkor azok leteszik a lantot és nem fognak dolgozni. Ennek a kétszeresét kell megállapítani a mezőgazdasági munkások részére. Feltétlenül olyan terményárakat kell megállapítani, amelyek a termelés folytonosságát biztosítják. Ne legyen úgy, mint a múlt esztendőben, amikor ilyenkor megállapították a 78 kilogrammos fajsúlyú búza árát budapesti paritásban körülbelül 22 pengőben, a 72 kilogrammos fajsúlyúnak pedig vidéken nem volt több az ára, mint 17 pengő. Mi lett ennek a következményed A korpa ára felment 19 pengőre, a búza ára pedig 17 pengő volt. A gazdák tehát fe r etették az állatokkal azt a silányabb búzát, pedig a végén kisült, hogy abból a legjobb kenyerek egyikét lehet készí teni. Ha tehát akkor rendszeresen és komolyan állapították volna meg a gabonaárakat, akkor ma a közélelmezésügyi miniszter úrnak nem volnának ilyen nehéz gondjai. Végtelenül erkölcstelennek tartom azt, ami április 1-én történt, amikor mindazok részére, akik önként felajánlották és beszolgáltatták gabonájukat 2.50 pengő prémiumot adtak. Méltóztassék megengedni, rossz vért szült a vidéken, hgoy az, a gazda, aki eldugta, eltagadta gabonáját, jutalmat kapott, aki pedig aratás után önként felajánlotta és beszolgáltatta, az 2 50 pengővel kevesebbet kapott Ilyen erkölcstelen dolgot nem kívánunk a jövőben. Állapítsák meg a gabona árát olyan mértékben, hogy mindenki megtalálja a számítását és inkább ma legyen az magasabb, a későbbi időben pedig alacsonyabb. Mindenki adja oda a köz szolgálatára, amit termelt. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem azt is, hogy vannak vidékek, ahol egy szem búza nem fog teremni sem a nagy-, sem a kisgazdáknál. _ Szerettem volna felhívni a közélelmezési miniszter úr figyelmét arra, gondoskodjék az ilyen helyeken a konveneiÖs cselédekről és a gazdák vetőmagszükségletéről. Utaljanak ki ezek számára kedvezményes
