Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-48
Az országgyűlés felsőházának h8. ülése Európa egy nagy lángtengerben halad egy nagy világháború felé, tehát készleteket kellett volna gyűjteni és akkor ma nem volna kiürülve Magyarország éléskamrája és nem volna a közellátás munkája olyan nehéz, nem volna a megpróbáltatás olyan nagy, mint ma. Mélyen t. Felsőház! Ezek az adott eseteik adják nekem azt a gondolatot, hogy a magyar gazda munkája és feladata a jövőben nehéz lesz. A gazda fél azoktól az intézkedésektől, amelyek ennek a törvény j vaslatnak keretén belül kényszeríteni akarják a további^ termelésre; fél, hogy a megpróbáltatások^ és a nagy befektetések úiból el találják adósítani őt, különösen amikor a közellátási kormány programmjában nincsen biztosítva az, ország talajainak víztelenítése, ami pedig ma a termelés továbbvietele érdekében az ország legégetőbb kérdése. Méltóztassanak nekem megbocsátani, hallok, látok és olvasok olyan cikkeket, amelyek szerint ma is az •ország különböző sz^ke« talajainak javításával kell foglalkozni. Nem ez a fontos munka! Ma a talajok víztelenítése volna a legfontosabb, ezt kellene keresztülvinni, Meg kellene gátolni, hogy víz alatt legyen az a rengeteg terület, az a sokszázezer hold, amely még ma is víz alatt van. Ha erre az esztendőre már nem is tudjuk hasznosítani ezeket, a területeket, de a víztelenítés a jövő esztendőre biztosítaná ezeken a területeken a termeié« folyamatát. Nem is akarok erre bővebben kitérni, íbiszen a kormányelnök úr Programmjában benne van az ors?áT szántóföld-területének víztelenítése, ez azonban olyan nehézkesen, olyan körülményesen halad, hogy iszonyú megpróbáltiatás lesza gazda társa dal ómra, ha még efy ilyen talajvizes esztendőt kell megérnünk. jEz veszélyeztetné a jövő évben a kenyérellátást is. A magyar gazda rettenetes harcot vív a •föld árjával, csakhogy megmenthessen valamit, és egész éven át rettenetes munkát végez, mert hiszen akik figyelemmel kísérik a mezőgazdaság titáni munkáiát. láthatták, hogy három év óta minden őszünk olyan abnormis, olvan rettenetesen esős volt. hogv a gazda ab«; tudta elvetni a kis vetőmagját, sárban vízben, pocsolyában dolgozott az igájával, munkásaival, embereivel együtt, csak azért, hogy az országnak f a kenyerét biztosítani tudja. Ha pedig ez így van, akkor ez a törvényjavaslat, amelynek különös kitételei vannak és büntető szankciókat akar akasztani annak a szorgalmas munkásembernek a nyakába, nem állja meg a helyét. Mi gazdák, igenis, tudjuk a kötelességünket, mi nem elfecsérelni, mi menteni akarjuk a vagyonunkat is, a földünket is_ és el akarjuk látni az egész országot kenyérrel. ' csak lehetőséget, módot, alkalmat adjanak hozzá. Az ország víztelenítése adja az első lehetőséget ahhoz, hogy megakasszuk azt a nagy megpróbáltatást, amely ellen a magyar mezőgazdaság három éven keresztül titáni harcot vívott. Ilyen nagy árvizet az országban én még nem értem meg:, csak apáinktól halljuk, hogy a 70-es években voltak ehhez hasonló árvizek és talajvizek. S ez a 7-8 évtized még mindig nem tudta felvilágosítani a magvar kormányt, az akkori bűnöket és hibákat, az akkori generáció mulasztásait szenvedjük, hogy eddig elodázták, nem végezték el a földeknek ezt a nagy víztelenítési munkáját. Pedis: akkor már talán nem kellene ezekről a kérdésekről beszélnünk és talán a közellátási miniszter úrnak is könnyebb volna a munkája, ha azzal a sok száz- és százmillió pengővel, amely ilyen 19bl. évi július hó 5-én, szombaton. 261 kísérletekre, talajvíztelenítésekre elment, ezt a kérdést gyökeresen megoldották volna. Milyen óriási anyagi értékek pusztultak el e kétéves talaj- és árvízvédelem közepette! Ha ez így fog menni tovább, el fogjuk érni, hogy országunk éléskamrája teljesen ki fos: ürülni és bizonyos mértékben éhség fenyeget bennünket. A vidéken mindenütt sok még a víz. Talán nem is kell erről beszélnem, ezt minden gazdatársam tudja, de mégis el akarok mondani egy jellemző példát. Makó és Hódmezővásárhely környékén, amely egyik legjobban vizes területe volt az országnak, — eltekintve azoktól a kiöntésektől, amelyeket a Duna okozott a Duna-Tisza-közén — még ma is a szántóterületnek sokezer holdja van víz alatt. Kérvénynyel folyamodtunk a kormánybiztos úrhpz, az ármentesítő társulatokhoz, a kultúrmérnöki hivatalhoz; mindenütt azt mondják, hogy végtelenül sajnálják, de elfogyott a pénz, a kormánynak nincs segítő ereje, hogy tovább tudják folytatni a csatornázásokat, a víztelenítéseket. Mélyen t. Felsőház! Én azt Jhiszem. botry ennél fontosabb csak a honvédség felszerelése és fenntartása, ezután azonban a második fontos feladat a h/irc a talajvízzel, melyet minden körülmények között mes? kell sernmi«í+«ni. tehái arra^ a kormánynak minden áldornfot. minden pénzt mes" kell adnia. A na^-oHm-n ó+telefonáltam a hódmezővásárhelyi IrrflfiWrnernöki hivatalhoz, ho^y a gazdák százai fc-pfaé^e vannak esve. nem tnd'ák a ^ t '^onáin 1r at learatni, mert nem tudják megközelíteni, körül vannak véve vízzel, a dülöutak el vannak zárva, járhatatlanok, lehetetlen ie'aerővel a behordást elvégezni, tehát veszélveztetve van az idei aratás és oséolés lehetősébe, segítséget kérünk, mert különben minden ott vész el az és: alatt. Erre .a válasz az: sainálattal kell bejelentenem, nincsenek mérnökeink, bevonultak katonának. Sőt vannak esetek, tudok olyan eseteket, hogy ezek közül a mérnökök közül többen zsidó munkaszázadokhoz vannak beosztva csak azéri hogy szakember üs-yelien fel annak a zsidó századnak a munkáiára. ara^lv nem ér töHbet napi 50 fillérnél, mert — állítólag — a műszaki érdek ezt kívánja. Szóvá kell tennem, hogy ilyen esetekben ezeket a szakemberket, ezeket a mérnököket ne vigyék oda olyan munkaszázadokhoz, amelyek árkot tisztogatnak és utat sepernek. Oda egy egyszerű űtkaparó is elegendő. Vagy talán egyáltalában nem is foglalkoztatnám ezeket az urakat, hanem < inkább internálnám, mert az egész munkájuk, amelyet egész nap elvégeznek, nem ér 50 fillért. Hagyják meg a mérnököket a vizes területek levezetésére, a csatornák tervezésére és elkészítésére. A kétéves árvízvédelem alatt rengeteg pénzt elköltöttünk, told oztnnk-f öltöztünk, az egésznek alig van reális értéke és nem is igen maradt belőle más, csak fájdalmas emlék. Ha sikerül a kormánynak az árvízvédelmet megoldani és minden földet müvelés alá hozni, akkor a termelés folytonossága biztosítva is lesz. Ez a kormánynak a legfontosabb feladata, ha azt akarja, hogy erős. megelégedett lakosság legyen ebben a hazában. A közellátás problémáival kapcsolatban legyen szabad megemlítenem, hogy az értékesítést úgy kell megszervezni, hogy a termelő gazdának' is maradjon valami a gazdaság továbbvitelére, ne úgy, mint ma van és a múltban volt, ilyen termény- és állatárak mell yfct és annyi elemi kár. szenvedés után, amikor háromszor-négyszer is megmunkáljuk a fol41*
