Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházénak U7. ülése sítani, hogy nyugtalankodás nélkül tudja a következő gazdasági évet átélni, amely ugyan nem lesz a bőségnek esztendeje, (Mozgás), amelyben nem fogunk Kánaánnak földjén járni, de annak ellenére biztosra vehetjük azt, hogy kisebb zökkenőkkel kell számolnunk, mint amilyen zökkenőkkel számolhattunk a mögöttünk lévő gazdasági év során. Ha ezt remélni merem, annak egyik alapja az a gabonarendelet, amely a múlt vasárnap jelent meg és amely rendeletnek szerves része lesz az árszabályozás, amely — s erre ismételten vagyok bátor utalni — szintén készen áll. Mert a gabonarendelet a gabonát a esépléstől kezdődőleg egészen a felhasználásáig a kormányzat ellenőrzése alá helyezi és ha —-amintén bízva-bízom benne — az ország egész közönsége felemelkedik arra az eszmei magasságra, hogy megérti azt, mindenkinek mennyire a saját léte és biztonsága érdekében van szüksége a fegyelmezett viselkedésre, akkor ebben az országban senkinek sem kell attól tartania és nem lehet semmiféle uszításnak arra számítania, hogy a következő évben az élelmezés frontján olyan nehézségek támadnak, amelyet nyugtalanságot ébreszthetnének és ezzel az ország belső békéjét veszélyeztethetnék. Minden vonatkozásban, messzemenő módon kívánunk gondoskodni, számokat azonban annál kevésbbé van módomban idézni ebben a tekintetben, mert hiszen az, hogy a gabonából mennyi kell a termelőnek, vidékenkint változik. Nem annyi kell a dolgos kaszásmunkásnak, vagy akár a gazdasági cselédnek, mint egy öreg, 70 esztendős, más a családban helyet találó embernek vagy egy csecsemőnek. De minden bizonnyal olyan átlagszámokat tudunk megtalálni, amelyeknek segítségével á mezőgazdasági népesség jogosan támasztott igényeit a legmesszebbmenő módon ki tudjuk elégíteni. {Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) De ugyanakkor azokkal a — néha talán nem egészen átgondolt — kívánságokkal szemben, amely a fejkvótákkal szemben támasztatnak, meg kell mondanom, hogy az illetők nem gondolnak arra, hogyha a kívánt menynyiséggel beszoroznám az agrárnépesség tömegét, a vetőmagot is számolva, akkor egy deka sem maradna annak a hat és fél milliós tömegnek a számára, amely ellátatlan a szó szoros értelmében, amely ugyan sokkal kevesebbel éri be kenyérben, mint a falusi ember, vagy munkás, de mégiscsak szükségeli, hogy az ő számára is biztosíttassék bizonyos búzamenynyiség. Azt hiszem, ebben a tekintetben is megtaláljuk a módját annak, hogy olyan igazságos, méltányos, valamennyi társadalmi réteg szempontjait figyelembevevő megoldást találjunk, amelynek segítségével ki tudunk jönni abból, ami az idén termett — bár nem tudom elhallgatni azt, milyen nagy mértékben kisebb az idén a gabonafélék vetésterülete, mint amekkora a múlt esztendőben volt. Ennek következtében erről a helyről is figyelmeztetnem kell mindenkit, az ország egész lakosságát, hogy vérmes reményeket senki sem táplálhat és különösképpen nem gondolhatja azt, hogy van mód szabadon gazdálkodni kinekkinek a maga terményével. Nemcsak itt, hanem más alkalommal másutt is, kijelentettem azt, hogy az aratómunkások aratórészéihez egyáltalában nem kivá- I nunk hozzányúlni, hisz az a munkás életfenntartásának alapja, (Élénk helyeslés,), más ol- 1 19UÍ. é-vi július hó Jf-én. pénteken. 257 dalról meg az a véleményem, hogy az idei árrendszerben a gabonafélékért olyan józanul kikalkulált, tisztességes, a rentabilitást messzemenő módon biztosító árakat állapítunk meg, hogy ezzel szemben a kormány jogosan követeli és elvárja azt, hogy a gabonaforgalom terén, elgondolását mindenki magáévá teszi. T. Felsőház! A gobonaforgalomban, mint a rendeletből kitűnik, kiemelkedően nagy szerepe lesz a Hombárnak nevezett intézménynek, amely a Futur a részvénytársaság gaboiiagyüjtési osztályához kapcsolódva, annak szinte egy újjászületett képleteként fog az idei esztendőben dolgozni. Méltóztassanak megengedni, hogy amennyire ezen a helyen módom van ~ megtettem a képviselőházban is — szót emeljek annak az intézménynek, a Futurának érdekében, amelyet nagyon sokszor méltatlan támadások is értek — jóhiszeműen —, annak következtében, mert senki ebben az országban nem lehet úgy tisztában, mint, sajnos, én tisztában kell hogy legyek azzal, hog-y az idei év tavaszán micsoda emberfeletti nehézségekkel kellett a Futurának megküzdenie, hogy márólholnapra oda tudjuk tolni a gabonát, ahol a lakosság sürgető, sokszor szinte fenyegető kívánsága következtében azt meg kellett tenni. Kifelé, a nyilvánosság felé, sokszor talán helytelen intézkedésnek látszanak egy és más kiutalások, diszpozíciók, amelyek a Futura részéről megtótettek, az egyes emberek azonban csak ezt látják, de nem gondolnak, nem gondolhatnak arra, hogy a Futuran keresztül nekem érdemben 6500 község ellátásáról kellett szakadatlanul gondoskodnunk, továbhmenőleg sokszázezer gazda igényét kellett kielégítenünk és igazán szinte zsonglőrmunka volt az, amelynek segítségével aránylag- olyan kevés zökkenővel úgy tudta elvégezni a Futura ezt a munkát, mint ahogyan tényleg el tudta végezni. Főképpen azoknak a nagy értékeknek következtében, amelyeket közvetlen tapasztalás alapján módom volt a Futura tevékenységében megállapítani — amely intézmény korábban, egészen más célra létesült, mint amelyet most be kell töltenie. — döntöttünk úgy, hogy az idei gabonaforgalom alapja, a Futura gabonagyüj tő osztálya, mellette azonban mindazokat a szerveket bekapcsoljuk ebbe a munkába, amelyektől azt várhatjuk, hogy a gabona összegyűjtése tekintetében jó munkát tudnak a köz érdekében végezni. Ez az oka annak, hogy az idei év folyamán a gabonagyüjtésben nagjszerep fog jutni a malmoknak, nagy szerep azoknak a kipróbált keresztény kereskedőknek, akiknek a száma, Istennek hála, már egészen tekintélyes, nagy szerep azoknak a vidéki takarékpénztáraknak, amelyek az agrárközönséggel, már réges-régóta érintkezést tartanak fenn és ezeken kívül minden más egyéb, régeb ben ismert olyan vállalkozás, amely a törve nyes szabályok alapján a munkába bevonható, bele lesz abba vonva. Minthogy más oldalról az a jutalék, amelyet a gabonánál megállapítottunk, a tisztességes kereskedői munkával arányban, van, jogosan várható az, hogy olyan verseny alakul ki a különböző felvásárlók kö zött, amelynek eredményeképpen a közellátás gondjai sokkal kisebbek keíl, hogy legyenek, mint a multesztendőben voltak. Mélyen t. Felsőház ! Még egy-két kérdést kívánok röviden érinteni. Ezek egyike a sertéskérdés, amellyel különösképpen behatóan Jókay-Ihász Miklós ő méltósága foglalkozott, főképpen azt kifogásolva, hogy hibázott a kormány akkor, amikor az idei év tavaszán a soványsertések árát alacsonyan szabta meg és ezen át a hizlaló gazdaságok számára adott előnyt mondván, hogy nem lett volna ejffyál-