Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés felsőházénak U7. ülése sítani, hogy nyugtalankodás nélkül tudja a következő gazdasági évet átélni, amely ugyan nem lesz a bőségnek esztendeje, (Mozgás), amelyben nem fogunk Kánaánnak földjén járni, de annak ellenére biztosra vehetjük azt, hogy kisebb zökkenőkkel kell számolnunk, mint amilyen zökkenőkkel számolhattunk a mögöttünk lévő gazdasági év során. Ha ezt remélni merem, annak egyik alapja az a gabonarendelet, amely a múlt vasárnap jelent meg és amely rendeletnek szerves része lesz az árszabályozás, amely — s erre ismételten vagyok bátor utalni — szin­tén készen áll. Mert a gabonarendelet a gabo­nát a esépléstől kezdődőleg egészen a felhasz­nálásáig a kormányzat ellenőrzése alá he­lyezi és ha —-amintén bízva-bízom benne — az ország egész közönsége felemelkedik arra az eszmei magasságra, hogy megérti azt, min­denkinek mennyire a saját léte és biztonsága érdekében van szüksége a fegyelmezett visel­kedésre, akkor ebben az országban senkinek sem kell attól tartania és nem lehet semmi­féle uszításnak arra számítania, hogy a követ­kező évben az élelmezés frontján olyan ne­hézségek támadnak, amelyet nyugtalanságot ébreszthetnének és ezzel az ország belső bé­kéjét veszélyeztethetnék. Minden vonat­kozásban, messzemenő módon kívánunk gondoskodni, számokat azonban annál ke­vésbbé van módomban idézni ebben a te­kintetben, mert hiszen az, hogy a gabonából mennyi kell a termelőnek, vidékenkint válto­zik. Nem annyi kell a dolgos kaszásmunkás­nak, vagy akár a gazdasági cselédnek, mint egy öreg, 70 esztendős, más a családban he­lyet találó embernek vagy egy csecsemőnek. De minden bizonnyal olyan átlagszámokat tudunk megtalálni, amelyeknek segítségével á mezőgazdasági népesség jogosan támasztott igényeit a legmesszebbmenő módon ki tudjuk elégíteni. {Az elnöki széket báró Radvánszky Albert fog­lalja el.) De ugyanakkor azokkal a — néha talán nem egészen átgondolt — kívánságokkal szem­ben, amely a fejkvótákkal szemben támasz­tatnak, meg kell mondanom, hogy az illetők nem gondolnak arra, hogyha a kívánt meny­nyiséggel beszoroznám az agrárnépesség töme­gét, a vetőmagot is számolva, akkor egy deka sem maradna annak a hat és fél milliós tö­megnek a számára, amely ellátatlan a szó szoros értelmében, amely ugyan sokkal keve­sebbel éri be kenyérben, mint a falusi ember, vagy munkás, de mégiscsak szükségeli, hogy az ő számára is biztosíttassék bizonyos búzameny­nyiség. Azt hiszem, ebben a tekintetben is megtaláljuk a módját annak, hogy olyan igaz­ságos, méltányos, valamennyi társadalmi ré­teg szempontjait figyelembevevő megoldást találjunk, amelynek segítségével ki tudunk jönni abból, ami az idén termett — bár nem tudom elhallgatni azt, milyen nagy mértékben kisebb az idén a gabonafélék vetésterülete, mint amekkora a múlt esztendőben volt. Ennek következtében erről a helyről is figyelmeztet­nem kell mindenkit, az ország egész lakossá­gát, hogy vérmes reményeket senki sem táp­lálhat és különösképpen nem gondolhatja azt, hogy van mód szabadon gazdálkodni kinek­kinek a maga terményével. Nemcsak itt, hanem más alkalommal másutt is, kijelentettem azt, hogy az aratómun­kások aratórészéihez egyáltalában nem kivá- I nunk hozzányúlni, hisz az a munkás életfenn­tartásának alapja, (Élénk helyeslés,), más ol- 1 19UÍ. é-vi július hó Jf-én. pénteken. 257 dalról meg az a véleményem, hogy az idei ár­rendszerben a gabonafélékért olyan józanul kikalkulált, tisztességes, a rentabilitást messze­menő módon biztosító árakat állapítunk meg, hogy ezzel szemben a kormány jogosan köve­teli és elvárja azt, hogy a gabonaforgalom te­rén, elgondolását mindenki magáévá teszi. T. Felsőház! A gobonaforgalomban, mint a rendeletből kitűnik, kiemelkedően nagy sze­repe lesz a Hombárnak nevezett intézménynek, amely a Futur a részvénytársaság gaboiiagyüj­tési osztályához kapcsolódva, annak szinte egy újjászületett képleteként fog az idei esztendő­ben dolgozni. Méltóztassanak megengedni, hogy amennyire ezen a helyen módom van ~ megtettem a képviselőházban is — szót emel­jek annak az intézménynek, a Futurának érde­kében, amelyet nagyon sokszor méltatlan tá­madások is értek — jóhiszeműen —, annak kö­vetkeztében, mert senki ebben az országban nem lehet úgy tisztában, mint, sajnos, én tisz­tában kell hogy legyek azzal, hog-y az idei év tavaszán micsoda emberfeletti nehézségekkel kellett a Futurának megküzdenie, hogy máról­holnapra oda tudjuk tolni a gabonát, ahol a lakosság sürgető, sokszor szinte fenyegető kí­vánsága következtében azt meg kellett tenni. Kifelé, a nyilvánosság felé, sokszor talán hely­telen intézkedésnek látszanak egy és más ki­utalások, diszpozíciók, amelyek a Futura ré­széről megtótettek, az egyes emberek azonban csak ezt látják, de nem gondolnak, nem gon­dolhatnak arra, hogy a Futuran keresztül ne­kem érdemben 6500 község ellátásáról kellett szakadatlanul gondoskodnunk, továbhmenőleg sokszázezer gazda igényét kellett kielégítenünk és igazán szinte zsonglőrmunka volt az, amely­nek segítségével aránylag- olyan kevés zökke­nővel úgy tudta elvégezni a Futura ezt a munkát, mint ahogyan tényleg el tudta vé­gezni. Főképpen azoknak a nagy értékeknek következtében, amelyeket közvetlen tapaszta­lás alapján módom volt a Futura tevékenysé­gében megállapítani — amely intézmény ko­rábban, egészen más célra létesült, mint ame­lyet most be kell töltenie. — döntöttünk úgy, hogy az idei gabonaforgalom alapja, a Futura gabonagyüj tő osztálya, mellette azonban mind­azokat a szerveket bekapcsoljuk ebbe a mun­kába, amelyektől azt várhatjuk, hogy a gabona összegyűjtése tekintetében jó munkát tudnak a köz érdekében végezni. Ez az oka annak, hogy az idei év folyamán a gabonagyüjtésben nagj­szerep fog jutni a malmoknak, nagy szerep azoknak a kipróbált keresztény kereskedőknek, akiknek a száma, Istennek hála, már egészen tekintélyes, nagy szerep azoknak a vidéki ta­karékpénztáraknak, amelyek az agrárközön­séggel, már réges-régóta érintkezést tartanak fenn és ezeken kívül minden más egyéb, régeb ben ismert olyan vállalkozás, amely a törve nyes szabályok alapján a munkába bevonható, bele lesz abba vonva. Minthogy más oldalról az a jutalék, amelyet a gabonánál megállapí­tottunk, a tisztességes kereskedői munkával arányban, van, jogosan várható az, hogy olyan verseny alakul ki a különböző felvásárlók kö zött, amelynek eredményeképpen a közellátás gondjai sokkal kisebbek keíl, hogy legyenek, mint a multesztendőben voltak. Mélyen t. Felsőház ! Még egy-két kérdést kívánok röviden érinteni. Ezek egyike a ser­téskérdés, amellyel különösképpen behatóan Jókay-Ihász Miklós ő méltósága foglalkozott, főképpen azt kifogásolva, hogy hibázott a kor­mány akkor, amikor az idei év tavaszán a so­ványsertések árát alacsonyan szabta meg és ezen át a hizlaló gazdaságok számára adott előnyt mondván, hogy nem lett volna ejffyál-

Next

/
Thumbnails
Contents