Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

250 Az országgyűlés felsőházának 4-7.- ülése 1941, évi júlvus hó -k-én, pénteken. az egységes lisztre való őrlés is. Sajnos, ez a rendelkezés végeredményben nem vezetett takarékosságra, mert mi, akik a falusi viszonyokat jól ismerjük, tudjuk, hogy éppen ennek következtében őröltettek egyesek sokkal töbibet, mint amennyire egyébként szükségük lett. volna, mivel a magas őrlési százalék mellett nagyon kevés a korpa és ezt más módon egyáltalában nem lehetett pótolni. De emellett az egységes lisztből készült tésztához sokkal több zsír is szükséges, tehát a zsírfogyasztás is emelkedett. A gyakorlati tapasztalatok tehát a túlságosan magas lisztkiörlési százalék leszállítását ajánlják. El kell ismernünk, hogy a közellátási miniszter úr a legteljesebb jóakarattal törekszik a sertéshízlalás rentábilissá tételére és ezzel együtt az ország zsírellátásának biztosítására. E tekintetben nagyon Örvendetes változás és haladás következett be a múlt évi szerencsétlen emlékű árkormánybiztosi rendszerrel szemben. A közellátási minisztérium a földmívelésügyi minisztériummal együtt a legnagyobb nehézségek^ ellenére igyekszik gondoskodni a sertéshízlaló gazdák abraktakarmánnyal való ellátásáról. Abban a reményben vagyunk, hogy ez a jövőben is így fog történni és a közellátási minisztérium az árkormánybiztossal együtt a sertésárakat a megállapítandó abraktakarmányárakkal való helyes arány szerint fogja mindenkor megállapítani. • " À sertésárak megállapításával kapcsolatban csupán egy dolgot nem tucloü: helyeseim, meg peúig a sovány SÜJCÍOJÍ: legmagasaob aranaK megállapítását. Amidón az erre vonatkozó áriíormanyDiztosi rendeiet a sovány, süldők' árat l.»U pengőben maximálta, akkor a sovány süldők kialakult piaci ára 2,i>0—2.35 pengő korul mozgott. Ez az ármegállapítás kedvező lehet a hizlaló részere, aki ugy vásárolja a beállítani való süldőket, de nem kedvező a sertéstenyésztő gazdára, nézve. A mai viszonyok között, amikor á sziniultanozás már úgyszólván teljes biztonságot nyújt a sertésvésszel széniben, a tenyésztő viseli a sertésnél a teljes rizikót. A törzsállomány fenntartása, a malacnevelés, az ezzel járó ojtások, a magas abraktakarniányárak és egyéb költségek, a drága ojtoanyagárak mellett súlyos terhekkel jár a tenyésztőre nézve, amellett a malacok között van a legtöbb pusztulás, amelynek rizikóját teljes mértékben a tenyésztő viseli. Az a gazda, aki íiem rendelkezik megfelelő mennyiségű abrak-takarmánnyal és tökéje sincs, hogy azt beszerezhesse, hizlalni nem tudi és kénytelen sovány süldőit áruba bocsátani. Ó tehát nem részesülhet abban a haszonban, amelyet részére a hizlalás biztosíthatna. Ez a haszon teljes mértékben megmarad a hizlalónak, elsősorban az ipari hizlalónak, aki a kész süldőt veszi és aki a tenyésztőhöz képest rizikót alig visel. Nézetem szerint tehát a sovány süldők árának maximálása feltétlenül megszüntetendő lenne a tenyésztő gazdák, még pedig elsősorban, a gyengébb anyagi erővel bíró tenyésztők érdekében. Teljesen elegendő a hízott sertés árának megállapítása* amely a sovány sertésárak természetes kialakulásának úgyis korlátokat szab. , Egyik legfontosabb állattenyésztési termék é& egyszersmind a közellátás szempontjából egyik legfontosabb élelmicikk a tej. A tej és a tejtermékek ára a mai abraktakarmányárak, munkabérek és egyéb magas rezsiköltségek mellett „egyáltalában nincs arányban a termelni „költségekkel. Ha pedig .a gazda ráfizet a tejtermelésre, akkor ez a tejellátásra, tehát a közellátásra is csak hátrányos lehet. A gazdiaközönség _ különböző érdekképviseleti szervei már régóta sürgetik a tejár rendezését, ez azonban mindeddig még késett. Úgy, tudom, hogy a közellátási minisztériumban már nagyon előrehaladott stádiumban van az új tejrendelet kiadása. Mindenesetre nagyon kívánatos lenne, hogy ez mielőbb megtörténjék. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom a tejértékesítésnél fennálló egy-két visszásságra. Vz eddigi tejrendeletek általában mindig a fogyasztási, tej árát állapították meg kedvezőbben ós ennek feljavítására törekedtek az ipari tejjel szemben.Ezt meg lehet érteni, mert hiszen elsősorban a városok és egyéb nagyobb fogyasztógócpontok tejjel való ellátását tartottak szem előtt. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy azok a gazdák, akik ipari tejként értékesítik a tejet, nem azért teszik ezt, mintha idegenkednének a fogyasztási tejként való értékesítéstől, hanem azért, mert kényszerhelyzetben vannak, mert kedvezőtlen helyzetüknél fogva nem tudnak fogyasztási tejet szállítani és kénytelenek a részükre egyedül lehetséges ipari tejként való értékesítésével megelégedni. Ezt tehát feltétlenül méltányolni kellene a kiadandó új tejrendeletben, a fogyasztási és az ipari tej-árak közötti különbség mérséklésével, sőt lehetőleg eltüntetésével. Emellett tudjuk azt, hogy a még 1939 szeptember 2-án kiadott 8300. számú minisztériumi rendelet a tej árát más mezőgazdasági termények és termékek árával együtt az 1939 augusztus 26-án fennállott árakban rögzítette. A tejárak pedig; nagyon különbözők voltak az ország különböző részein és községeiben, az értékesítési gócpontokból távol fekvő, kedvezőtlenebb helyzetben lévő községekben volt, tehát a legalacsonyabb. Főleg áll ez az ipari tejárakra nézve. Azóta két áremelés történt, de mindenkor az^ 1939 augusztus 26-án fennállott árak alapulvételével. A két emeléssel az ipari tej ára 6 fillérrel emeltetett mindenütt általában. A hátrányos helyzet tehát, amelyben a kedvezőtlenebb vidéken lakó gazdák 1939 augusztusában voltak, továbbra is megmaradt, mert aránylag ma is jóval kevesebbet kapnak tejükért, mint a szerencsésebb vidékek és községek gazdái. Ezt a nagyon méltánytalan aránytalanságot is mindenesetre orvosolni kellene az új tejárak meg állapítása alkalmából. Helyes lenne, ha az ipari tej ára egységesíttetnék azokra a községekre nézve is, amelyeknek gazdái a múltban kedvezőtlen körülmények között hátrányosabb szerződések alapján voltak kénytelenek tejüket ipari célra lekötni és értékesíteni. A közellátás nagyfontosságú kérdései közé tartozik a gyapjúellátás kérdése is. Erről a fontos kérdésről Téglássy András igen t, felsőházi tagtársam már nagyon részletesen szólott, szükségesnek tartom azonban, hogy az ő szavaiba belekapcsolódva én is szóljak erről. Az idei gyapjú árának megállapítására vonatkozó árkormánybiztosi rendelet nagy csalódást keltett a gazdaközönségben. A nagy felkészültséggel és .tudományos alapon dolgozó mezőgazdasági üzem- és költségvizsgáló intézet, pontos, alapos és szakszerű kutatásai és megállapítása szerint 5 pengő 50 fillérben kellett volna megállapítani az idei gyapja alapárát, hogy ,

a gyapjűtermelcs rentabilitása biztosíttassék. Ugyanerre az eredményre jutottak a különböző mezőgazdasági érdékképviseleti szervek is és úgy tudom, hogy ez volt az álláspontja a földmívelésügyi miniszter úrnak;