Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-45

22S At országgyűlés felsőházának ' f-5. illése igények kielégítésére folyami és folyam- . tengeri hajózásunk további fejlesztésére törek­szünk. Gyors ütemben fejlődő légiforgalmiin­kat továblb kívánjuk fejleszteni és ezért a feri­hegyi új repülőtér munkálatainak befejezéséi is lehetőleg siettetjük. Iparügyi vonatkozásban a kormány három í'ontosabb törvényjavaslatot készít elő. Az első az országos ipari, kereskedelmi és bányászati munkáskamarákról szól. Az előkészület alatt álló második törvénytervezet annak a régi, nemzetközi viszonylatban is általános kíván­ságnak akar eleget tenni, amely szerint a mun­kaközvetítést állami feladattá kell nyilvání­tani. (Helyeslés és taps.) A harmadik törvény­tervezet alapgondolata a mérnöki kamarai rendszer kiterjesztése. Kisiparosságunk és munkásságunk ügyeit a kormány különösen szívén viseli. Gondos­kodni akarunk arról, hogy kisiparosainkat a közmunkákba megfelelően bekapcsoljuk és hogy ez az érdemes társadalmi réteg a szükséges nyersanyagokhoz hozzájusson; hogy hiteligé­nyeit kielégítsük és szakképzettségét emeljük. Munkásságunk érdekében arra törekszünk, hogy a szociális jellegű törvények becsületes, hiánytalan betartását és végrehajtását minden erővel biztosítsuk. Ugyancsak különös gonddal fordulunk Er­dély ipari problémái felé. Azon vagyunk, hogy az erdélyi iparvállalatok hitelproblémáit ren­dezzük, Romániában maradt követeléseik lik-. vidálását szorgalmazzuk és hogy árucikkeik szállítási lehetőségeit megjavítsuk. Szólnom kell végül arról a sokrétegű fel­adatról is, amelyet egy szóval a közellátás ne­vén foglalhatunk össze. A közellátás feladata elsősorban a közélelmezési problémák megoldá­sát jelenti. A közélelmezés zavartalan biztosí­tása Magyarországon normális körülmények között — figyelemmel államterületünk kifeje­zetten agrár jellegére — nem okozhat gondot, de az elmúlt év minden várakozásnál rosszabb terméseredménye az egyébként minden bizony­uyal kialakuló egyensúlyt e téren megbillen­tette. A kormány a kényszerrendszabályok egész sorát volt kénytelen kibocsátani, hogy meglévő készleteink felhasználását a lakosság egyetemének érdekében biztosíthassa. Ezek a kényszerintézkedések, amelyek a legutolsó idő­ben úgynevezett beszerzőosztagok megszerve­zésére vezettek, hangsúlyozottan az ország egész lakossága, elsősorban az ellátatlanok ér­dekében történtek. (Helyeslés.) Remélnem kell, hogy ez intézkedések segítségével, — amelyek kiadásánál igyekszünk mindig a legmesszebb­menő megértést tanúsítani a termelő lakosság­gal szemben — úgy tudunk gazdálkodni, hogy az új termés betakarításáig, ha szűkösen és néha elkerülhetetlen zökkenőkkel is, de az or­szág lakosságának méltányos kívánságait ki tudjuk elégíteni. Az árpolitika tekintetében a kormánynak nem lehet és nines is más álláspontja, mint az, hogy a lehetőséghez képest tartsa az árszín­vonalat. Természetes azonban, hogy az olyan relatíve kisebb gazdasági egység, mint Ma­gyarország, amely sok tekintetben függ az export-, importpiacok velünk szemben jelent­kező, árviszonyaitól, tökéletesen megmerevített árszínvonalra nem is törekedhetik. Ami az ipari árakat illeti», ezek bizonyos mérvű felülvizsgálatára is gondolnunk kell, főleg azért, nehogy túlságosan merev, rewresz­szív árpolitikával iparunkat az annyira szük­séges és jelentős beruházásoktól visszatartsuk. IpUí. évi április hé 2 ; rév, csiltörtökön, Kétségtelen, hogy ezeknek az árpolitikai intézkedéseknek kihatásuk van a megélhetési költségek alakulására. A munkabérrendezés tekintetében a. kor­mány ismeri és teljesíti is kötelességét. Megértést és türelmet kérünk a termelők­től csak úgy, mint a fogyasztóktól a nanon­ként felmerülő ellátása nehézségekkel szemben. mert a kormány minden rendelkezésére álló lehetőség kihasználásával igyekszik az eurÓDai viszonylatban ma is kedvezőnek mondható ha­zai közel! áfásunk elé tornyosuló kényszerű akadályokat elhárítani. E munkaterv részletei után szeretnék visz­szatérni az általános szempontokhoz. Két ilyen irányadó szempontot látok magam előtt. Az egyik az, hogy a nemzet lelki és szellemi egy­ségét minden erővel fenntartsuk (Helyeslés.) és ezt az egységet semilyen oldalról megbon­tani ne engedjük. (Élénk helyeslés és tavs.) A második az. hogy az ország erkölcsi és ma­teriális erőit megóvjuk és erőtartalékainkkal mindenekfelett takrékoskodjunk. (Élénk helyes­lés.) Ez a két követelmény politikánk katego­rikus parancsa. Ha állást foglalunk nagy belső problémáinkhoz, ha megoldás módját keres­sük, sohasem lehet eltekintenünk attól, hogy ma háború van Európában, amelynek hatása és feszültsége Magyarországot sem kerüli el. Kettős értelemben kell ezt tekintetbe venni. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a háború legfeljebb lassítja, de nem állítja meg a belső átalakulásnak azt a folyamatát, helyesebben az átalakulásnak azt a bensőséges vágyát, amely az egyén és a közösség viszo­nyában mindenütt kiütközik és érvényesülést keres. Erre a kikerülhetetlen átalakulásra lé­lekben tényleg fel kell készülnünk és nemcsak lélekben, hanem azzal is, hogy gondosan számba keli vennünk mindazokat az adatokat, módsze­reket és terveket, amelyek lehetővé teszik, hosry az átlakulás^majd összeütközések, zökkenések. tehát nemzeti erőink csorbítása nélkül történ­hessék meg. De viszont, amíg a háború tart és amíg fe­szültsége itt vibrál mindnyájunk ereiben, er­kölcsi és anyagi javainkkal a legnagyobb gon­dossággal úgy kell sáfárkodnunk, hogy akár­milyen elhamarkodott lépéssel kockázat vagy veszély ne érhesse az országot, nehogy olyan fordulat következhessek be, amelyben a hely­zet követelményeinek csökkent erőink mellett esetleg nem tudnánk eleget tenni. (Élénk he­lyeslés.) Reméljük, mielőbb eljön az ideje annak, hogy tisztult légkörben, szenvedélyektől men­ten, megfelelően kiérlelt gondolatok és tervek szerint részleteiben is megvalósíthatjuk azt, ami állami és társadalmi intézményeinkben, de éppen úgy mindennapi életünkben is a maga­sabb nemzeti egység és szolidaritás, a nemzet egyetemével szemben megkívánt nagyobb fele­lősség és mindenekelőtt a szociális igazságos­ság minél teljesebb érvényesítéséhez szükséges. (Helyeslés.) E gondolatoktól áthatva kérem a mélyen t ; Felsőház bizalmát és jóindulatát. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra nem lévén jelentkező, a kormány programmja feletti tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. T. Felsőház! A képviselőháztól beérkeztek: a Német Birodalommal 1938. évi december hó 10. napján kötött adóügyi pótegyezmények becikkelyezéséről és

Next

/
Thumbnails
Contents