Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-43

Az országgyűlés felsőházának Jf.3. ülése nyéknek, amelyeket a haladó kultúra a lakásokkal szembei- támaszt. Semmi sem volna fontosabb feladat, mint hogy a magyar népet egészséges és egyébként is megfelelő házakkal lássuk cl. Az a szabályozás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz és amely lényegében nem más, mint egy igen messzemenő állami felügyeletnek a megállapítása és az építőtakaréküzlettel foglalkozó társaságoknak minden más ügylettől vagy üzleti gesztiótól való eltiltása, lehetségessé teszi esetleg azt, hogy a vá; rosi lakosság, amely jobban tudja felismerni a maga érdekeit, talán tömörülni fog építőtakarékpénztárakba, ellenben az. hogy a falusi lakosság azon az alapon megszervezett építőtársaságba tömörüljön, amelyet ez a törvényjavaslat szabályoz, teljesen ki van zárva. Nagyon jól tudjuk, hogy a vidéken, kis- és nagyközségekben nemcsak az a természetes ösztön hajtja arra az embereket, hoigy maguknak önálló családi otthont alapítsanak, amely ösztön minden emberben megvan, a városiban éppen úgy, mint a falusiban, hanem eizt a természetes ösztönt még nagy mértékben fokozza az * természetes, vágy is, hogy egyik legfontosabb életszükségletüknek a kielégítését megfelelő módon el tudják érni. Hiszen, aki faluhelyen nem a maga házában lakik, az alig tudja lakásigényeit megfelelő módon kielégíteni. Ennek szükségességét elismerte már húsz évvel ezelőtt a törvényhozás az első földreformtörvényben, majd azóta az 1936. évi XXVII. te. és az 1940. évi IV. te. továbbhaladt ezen az úton. A lakások felépítésének szükségességét elismerte a kormányzat akkor, amikor a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetet felállította, ez azonban önmagában ezt a nagyon sürgős és nagyon fontos szociális problémát természetesen nem tudja megoldani. Ennek a problémának a legjobb megoldása volna az építőtársaságok megszervezése, tehát annak a lehetővététele, hogy minden legkisebb takarékosság is a takarékoskodó önálló családi otthonának létesítéséhez szükséges tőke képzésére legyen fordítható és hogy az önálló családi otthon felépítéséhez szükséges tőke összegyűjtéséhez szükséges időszakot lehetőleg megrövidítsük. A törvényjavaslat indokolása az építőtakaréküzlet lényegét abban foglalja össze, amikor megmagyarázza, hogy miről van szó, hogy ha tízen akarnak maguknak házat építeni, tíz-tízezer pengő költséggel, ellenben mindegyik csak ezer pengőt tud egy évben megtakarítani, akkor mind

1 a tíz csak tíz esztendő múlva juthat hozzá, hogy megépítse a maga házát, ha külön-külön építik meg. Ha azonban összeáll ez a társaság és mindegyik összeadja a minden évben megtakarított ezer pengőt, akkor már az első évben lehet építeni az egyiknek, a másodikban a másiknak egy házat és így tovább, szóval lesz a tíz között egy, aki azonnal házhoz jut és lesz egy, aki semmiféle előnyben nem részesül, a kettő között azután az átmeneteknek a sorozata áll. Azt hiszem, ez az elgondolás senkit sem fiog arra csábítani, hogy építőtársaságok működésében résztvegyen vagy hogy ilyen alapea helyezett építőtársaságba belépjen. Nem is ez az építőtársaságok lényege. A legkevésbbé fogja vonzani a magyar népet az, amely az aleatórikus szerződésektől mindig nagyon tartózkodik, hogy egy olyan társaságban vegyen részt, amelyben a sorshúzás vagy a véletlen dönti el azt, hogy a befizetett tőkéjéből azonnal tud-e házat építeni vagy csak a tizedik év végén. Ellenben ha az az elgondolásaá törvényjavaslat indokolásának, •*•» FEtSÖEÁZI NAPLÓ II, 1941. évi márciíis hő 21-én, pénteken. 213 amelyet az építőtakaréküzlet megértetésére felhozott — úgy módosulna, hogy mind a tíz felépíthetné a maga házát az ötödik év végén, akkor olyan konstrukciót adnánk, amely természetesen mindenkire nézve vonzó volna és mindenki elismerné, hogy az ilyen irányban működő építőtársaságok működése nagyon üdvös, mert hiszen ahelyett, hogy tíz esztendeig kellene várni, valamilyen egyenlő elbánás szerint megkapják a maguk házát az ötödik év végén. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az építőtársaság a lakások felépítéséhez' a maga betétein kívülálló tőkéket is igénybevehessen, tehát necsak azoknak a tőkéit fektesse be a lakások építésébe, akik erre a célra takarékoskodnak, akik mint az építőtársaság tagjai összehoznak bizonyos összeget, hanem olyan tőkéket is igénybevehessen, amelyek ezen a társaságon kívül vannak. Az indokolás is megemlíti, de hiszen mindnyájan tudjuk, hogy más országokban milyen óriási eredményeket lehetett az építőtársaságokkal elérni. En csak röviden hivatkozom Nagy-Britannia példájára. Nagy-Britanniában az építőtársaságok körülbelül 150 éve működnek. Az 1836. évi Building, Societies Act volt az építőtársaságoknak első törvényes szabályozása, 1935-ben Nagy-Britanniában ezer építőtársaság működött. Ezeknek az építőtársaságoknak a vagyona 600 millió fontsterlinget tett ki és évenkint 240.000 önálló családi otthont tudtak felépíteni. Nem akarom ezekkel az adatokkal tovább untatni a mélyen t. Felsőházat, csak rá akarok mutatni arra, hogy mi tette lehetővé az angol építőtársaságoknak ezt az óriási haladást és azt a nagy eredményt, hogy a nagybritanniai lakásigényeket és a családi otthon alapítására irányuló törekvéseket az építőtársaságok működése útján teljesen ki lehetett elégíteni. Ez két körülményre vezethető vissza. Az egyik az, hogy az építőtársaságoknak módjukban volt, részben megengedték nekik, másrészt gazdaságilag is lehetséges volt, hogy a tőkepiacot is igénybe vegyék bizonyos mértékben a maguk* jműködésének alátámasztására, tehát olyan tőiiéket vegyenek igénybe az építéshez, amelyeket nem az ő tagjaik adtak Ősszé. A második körülmény pedig ezeknek az építőtársaságoknak a működésében megnyilatkozó folyamatosság, vagyis az, hogy minden esztendőben vagy minden periódusban legalább ugyanannyian csatlakoztak az építőtársaságokhoz, mint amennyien belőle a maguk céljának elérése következtében kiváltak. Ha ilyen elképzelés mellett alakítjuk meg az építőtakarékokat, akkor nyilvánvaló, hogy az építőtársaságnak nemcsak az a feladata, hogy azokat a tőkéket bocsássa az építkezés rendelkezésére, amelyeket a családi otthon létesítése végett az egyes tagok megtakarítottak, hanem kívülről jövő, idegen tőkéket is vezessen oda ennek a célnak a megvalósítása érdekében. A német törvényben kifejezetten kimondották, hogy az^ építőtársaságnak első feladata az, hogyha már összegyűjtöttek maguknak a takarékoskodók bizonyos összeget, amely az építési tőkének megfelelő hányadát kiteszi, a pénzpiacon első helyre szerezzen kölcsönt, a nála összegyűlt tőkét pedig másodhelyű kölcsönként bocsássa az építtetők rendelkezésére. Emellett az elgondolás mellett természetesen nagyon sok és nagyon különböző rendszert lehet felépíteni, nagyon sok matematikai tervet lehet kidolgozni abból a célbók hogy az építőtársaságok működése lényegesen megkönnyítse 32