Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

186 Az országgyűlés felsőházának %1. ülése tani azt, amit Hegedűs ő exeellenciája mondott, hogy tudniillik azt az 50 millió pengőt, amelybe a tisztviselői fizetésesökkentő rendeletek hatályon kívül helyezése kerül, még pótlólag vegyük be az appropriációs törvénybe. A helyzet ugyanis a következő. A költségvetést október 22-én nyújtottam be a képviselőházban. Ugyanazon a napon ez a költségvetés összes füzeteiben rendelkezésre állt a törvényhozás tagjainak, tehát ki volt nyomatva, Méltóztatnak ismerni a költségvetés szerkezetét. Minden állás külön-külön fel van véve minden címnél, ennek következtében az egész költségvetést tulajdonképpen át kellene nyomatni, ha ennek a pótlásnak a felvételét helyesnek tartanok, mert az appropriációs törvény összegének egyeznie kell a költségvetés végösszegével. De erre nincs is szükség és ez a dolog lényege, mert elvégre egy technikai nehézséget mindig át lehet hidalni. Október 22-én nyújtottam ugyanis be a költségvetést ós a 36-os bizottság október 29-én fogadta el azt a rendelettervezetet, amely a fizetéscsökkentő rendeletek hatályon kívül helyezéséről szólt. Ennek következtében ez a kereken 50 millió pengőt kitevő kiadás külön törvényes felhatalmazáson alapuló kiadás, amelyet 1941 re teljes joggal teljesíthetünk és egyáltalában nem éri sérelem az országgyűlés költségvetési jogát. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben felesleges lenne valami változtatást teniii. Legyen szabad most. ugyancsak egész röviden rámutatnom arra, hogy a költségvetésben két főcélt követtünk, de a költségvetésen kívül is két feladat hárult reánk. A költségvetésen belül az első főcél a hadsereg fenntartási szükségleteiről való gondoskodás. Méltóztatnak látni, hogy ennek költsége jelentősen emelkedik. Azt hiszem, ezt nem kell részletesen indokolnom, mert azt, hogy a modern hadseregek milyen összegeket kívánnak nemcsak a beruházásban, hanem a fenntartásban is, mindenki tudja. A másik főcél a szociális célok megvalósítása. Köszönettel veszem, hogy ezt is úgyszólván egyhangúlag méltóztattak helyesnek találni. A magam részéről azzal is igyekeztem^ a szociális célok megvalósítását a költségvetésben előmozdítani, hogy minél több munkaalkalmat teremtő kiadást vegyek fel. mert véleményem szerint a legjobb szociálpolitika az. ha munkát tudunk az embereknek adni. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha ez feleslegessé tenné a szociálpolitikát, de annak végrehajtását és a terhek viselését is feltétlenül megkönnyíti, ha fejlettebb gazdasági élet áll rendelkezésre. Az a két feladat pedig.

r amelyet a költségvetésen kívül kell megvalósítanunk, a következő. Az egyik a hadseregnek további felszerelése. Azt hiszem, e tekintetben is egyet méltóztatnak érteni, bogy hadseregünket tovább kell felszerelnünk (Ügy van! Ügy vaél — József királyi herceg: Létkérdésünk!) és ennek folytán azt a keretet, amelyet annakidején az egymilliárdos beruházási programmban meg; állapítottunk, természetesen lényegesen ki kellett terjesztenünk. A képviselőházban ugyan már beszéltem erről, de azt hiszem, a mélyen t. Felsőházat is érdekli, ha elmondom, hogy a milliárdos beruházási programúiból eredetileg 400 milliót szántunk civil beruházásokra és 600 milliót katonai beruházásokra. Ez a 600 millió azóta, 1938 tavasza óta, lényegesen emelkedett, különböző módosulásokon ment keresztül. A tapasztalatok is arra indítottak, hogy ezt a keretet emeljük. — különösen a lezajlott 1940. évi december hó 19-én, csütörtökön, i háborúk tapasztalatai, — sa mozgósításokkal kapcsolatban is merültek fel rendkívüli kiadások. Jelenthetem tehát a mélyen t. Felsőháznak, hogy a milliárdos program m ma már 28 milliárdos Programm. Ebből a 2800 millióból eddig 1650 milliót fizettünk ki. Természetes, hogy azt méltóztatnak kérdezni, miből tudta ! az ország kifizetni ezt az 3650 milliót? (Halljuk! Halljuk!) A beruházási hozzájárulásból ez alatt az idő alatt befolyt 315 millió, egyéb adókból fedeztem 255 milliót, ezenkívül a később esedékes beruházási hozzájárulásokat hitelművelet útján megelőlegeztem, — és ezt szintén adónak tekintem, esak kissé előrehúzott adónak — úgyhogy az 1650 millióból összesen 770 millió pengőt tudtunk adóból előteremteni. A másik részét, a 880 milliót kölcsönökből fedeztük, mégpedig úgy, hogy felvettük a beruházási törvény alapján a teljes 400 milliós beruházási kölcsönt, egyéb hitolinűveletekkel pedig további 480 milliót vettünk kölcsön. Azt hiszem, ha keressük azt az arányt, hogy az ember mennyiben finanszírozzon adóból és mennyiben finanszírozzon kölcsönből egy ilyen nagyszabású beruházási programmot, akkor az említett arányt helyesnek találjuk. Tökéletesen osztom ] azt. hogy lehetőleg ugyanazzal a generációval fizettessük meg a felszerelés költségeit, amely generáció idejében a felszerelés tényleg megtörtént, de ezt teljes egészében végrehajtani mégsem lehet, mert olyan elviselhetetlen adó

1 j teher alakulna ki, hogy azt sein a törvényhozás, sem magam nem tudnám javasolni. Másrészt nem szabad megfeledkezni arról sem. hogy nekünk tulajdonképpen két esztendő alatt I kellett megoldanunk azt, amire másoknak legalább öt-hat esztendő állt rendelkezésükre. (Ügy van! Ügy van!) A másik nagy feladat, amelyet szintén költségvetésen kívül kell megoldanunk.a visszatért keleti és erdélyi országrész szükségleteiről és beruházásairól való gondoskodás, hogy ez a terület minél előbb összeforrjon az országgal egy nagy gazdasági egységgé. Gondolok itt Mii-ön Ösen az utakra és vasutakra. Ezeknek a feladatoknak teljesítése, a költségvetésen belül teljesítendő feladatok elvégzése, valamint a költségvetésen kívüli feladatok^ megoldása — és ez vitán felül áll — rendkívül nagy erőfeszítést igényel és az egész gazdasági élet rendkívüli igénybevételét jelenti. Ez nemcsak az adófizetés terén vesz bennünket igénybe. hanem igénybe veszi egész gazdasági berendezésünket és az Összes termelési tényezőket, mert mindenkinek a maximális erőkifejtésére van szükség, hogy ezeket a feladatokat megvalósítsuk és ezeket a célokat el tudjuk érni. IIa azonban ilyen erőfeszítéseket várunk, ilyen áldozatokat kérünk és a gazdasági erőket a maximumig igénybe óhajtjuk venni, akkor\ azt iliszem. méltóztatnak osztani azt a véleményt is, hogy azokat csak méltányosan, igazságosan és észszerűen vehetjük igénybe. (Ügy van! Ügy van!) nehogy az egyik termelési ágra aránylag több, a másikra pedig aránylag kevesebb teher és áldozat jusson. Összhangnak kell tehát lennie, ezt az összhangot pedig nem lehet elképzelni fokozott tervszerűség és irányítás nélkül. Ez az indokolása annak, hogy miért kell nekünk fokozottabb tervszerűségre és iirányítottaibb gazdálkodásra áttérnünk. De tovább megyek; szükség vau erre más szempontból is. Abban, hogy a termelésünket fokozni kell, valamennyien egyetértünk. (Ügy vom! l7gy van!) Fokoznunk kell nzért is, mert