Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés felsőházának 41. ülése 1940. évi december hó 19-én, csütörtökön. 175 ebből is azt szűrtem le, hogy lehet dolgokat menetközben is csinálni és nem kell — mondjuk — nagyon doktriner módon eljárni. A közigazgatási reform különben szintén ugyanilyen előkészítés alatt áll. A belügyminiszter lírnak sok előmunkálata van készen, amelyek közül éppen Örffy t. felsőházi tag úr egész sort fel is sorolt. Ezen a téren — mondom — bőven vannak előkészületek. Pap József t. felsőházi tag úr is említette, hogy a közigazgatás is fejlesztendő és átalakítandó. De nem vagyok egészen egy véleményen a felsőházi tag úrral, sőt mondhatnám, homlokegyenest ellenkező a célom, ö azt mondja, hogy la legmtóbbi időben kerettörvényeket hoznak s a részletkérdések rendezése a minisztérium feladata. Ha kerettörvények azok, amelyeket az utóbbi időkben hoztunk, akkor matuzsálemi kort kell hogy érjenek meg azok az emberek, akik ezeket a kerettörvényeket képesek lesznek elolvasni. Mert jelenlegi törvényeink a világon mindenhez hasonlítanak, csak éppen kerettörvényhez nem, sőt az a bajuk, hogy éppen ez hiányzik belőlük és tele vannak részletekkel, amelyek ennek következtében igen gyakran egymásba ütköznek. (Ügy van! Ügy van!) En tehát éppen az ellenkezőjét kívánom annak, ami a t. felsőházi tag úr mondott. Itt sem ragaszkodom ahhoz a szóhoz, hogy »kerettörvény«, nem szeretem az ilyen jelszó szerű lerögzít ést, — mert az ilyen azután mentesíti az embereket a gondolkodástól — én jobban szeretek magukkal a fogalmakkal, mint a nevükkel foglalkozni. De feltétlenül rövidebb törvények kellenek, amelyek világosabbak, maradandóbbak (Ügy van! Ügy van!)—és csak a rövidebb törvények maradandóbbak, melyek a mai gyorsan mozgó korban a végrehajtás számára megadják az alkalmazkodás lehetőségét. (Helyeslés.) A. végrehajtást azonban komolyan ellenőrizni kell (Ügy van! Ügy van!) és azokhan a tervekben, amelyeket mondjuk az országgyűlési reformra és egyebekre kidolgozott — igyekeztem is ennek a módját keresni egy-két alternatív javaslatban, amelyekről még majd beszélni fogunk. Ebből következik — de csak részben ebbőh részben azonban a mai helyzetből — a rendeletalkotás hipertrófiiája. Nem tudok mindezekre részlet ékben kitérni, mert rápislantva az órámra, látom, hogy újra ugyanabba a hibába fogok esni, hogy hosszan beszélek, (Halljuk! Halljuk!) pedig nem kívánom a Ház és az ország' türelmét nagyon 'igénybeven ni. (Halljuk ! Tíallmk!)

r Bezerédj t. felsőházi tag úr mondotta, hogy a közigazgatási reform a fellebbezésnek, a felülvizsgálati lehetőslégnek lehető csökkentését tartalmazza. Számtalanszor beszéltünk a decentralizációról többen is, — jelesül a pénzügyminiisziter úr, a közoktatásügyi miniszter úr, a belügyminiszter úr — s már nagyon sok vonalon keresztül is vittek belőle annyit, amennyit a jelenlegi körülmények között lehet, de nyilvánvaló, hogy erre a decentralizációra az egész vonalon és szervesen sokkal nagyobb méretekben van szükségünk. (Ügy van! Ügy van!) Kérte az alsófokú közigazgatási bíróság bevezetését. A belügyminiszter úrnak erre már régen van egy javaslata, amely a közigazgatási reform javaslatai közt fekszik s amelyet a többivel együtt fogunk tárgyalni. Említette, hogy a közigazgatási reformnak a községi adminisztráció reformjánál kellene kezdődnie. Hogy hol kezdjük? Kezdeni mindenütt kell - mint mondottam — és mindent egységesen át kell gondolni: de hogy a községek adminisztrációjának reformjára, valamint a községek és vármegyék egymáshoz való viszonyának reformjára is szükségünk van, ez világos. Bezerédj igen t. felsőházi tag úr 'még azt is mondotta, hogy szerencsétlen dolog volna új közén fokú hatóságok létesítése. Ezzel nem tudok egészen egyetérteni, mert amint példának okáért a tankerületi főigazgatóságokra, minit decentralizált és mint intézkedő hatóságokra, mondjuk, mint kis helyi minisztériumokra szükség volt és amint azok beváltak, ugyanúgy — azt hiszem — más vonalon is szükségünk lesz erre, talán még az általános közigazgatás terén is. T. Felsőház! Mindezeknél a reformoknál azt kell szem előtt tartanunk, azt kell látnunk és annak tudatával kell eltelnünk, hogy minden nemzet, minden nép és ország a maga jellege, a maga karaktere szerint formálja a maga sorsát és formáljuk mi is állandóan. Egy nép indulhat idegen eszmék és formák után, de mindig vissza fog esni a maga természetébe. Purgly Emil t. felsőházi tag úr hangsúlyozta, hogy a válságos időkben a magyar nemzet okvetlenül tartsa meg függetlenségét. Nem hiszem, hogy lenne magyar ember, akinek más volna a célja; nem hiszem, hogy felelős helyen állhasson vagy maradhasson várlaki, aki nem ismeri ezt a kötelességét. Jogi, politikai, gazdasági, sőt társadalmi függetlenség vagy függőség lehet az államok között. Minél kisebb a világ a közlekedési lehetőségek által, — és ezt a folyamatot éljük ma és éljük egy évszázad óta — annál kevésbé függetlenek egymástól a világ országai, még a nagyhatalmak is. És világos, hogy a kis államok a nagy államoktól ós a nagy államok viszonyainak alakulásától is függenek. Abszolút értelemben vett függetlenség tehát nincs sehol a világon, az államok csak relatív értelemben való függetlenséget őrizhetnek meg és itt a nagyhatalmak és a kis országok között a világ változandósága szerint csak gradáció-különbségek vannak, de ezek természetesen fennállanak. Tudom és érzem, hogy ezekben a vonatkozásokban nagy felelősség van a kormányon. Elég nehéz felelősség és nehéz munka, mert szerte e világon úgy mint régen, ma is nehéz a helyzetünk és igen súlyos és nagy propaganda folyik ellenünk. Sokban félreismernek bennünket, sokban véleményünket, nézetünket, felfogásunkat nemcsak védenünk, hanem megértetnünk is kell. És mindig voltak magyarok, akik dolgainkat, ügyeinket szerették külföldre hordani. (Ügy van! ügy V

an! — Gróf Bethlen István: Ma többen vannak!) Voltak idők, amikor sokan, voltak idők, amikor kevesen, az idők változandósága szerint. Az embernek csak az a megnyugvása, ha a történelmet olvassa, hogy mindezek ellenére még mindig itt vagyunk és itt maradunk. (Ügy van! Ügy van!) Szilágyi felsőházi tag úr vetette fel azt. hogy elég önérzetes-e a kormány barátainkkal és elég erélyes-e ellenfeleinkkel szemben? Ugyanakkor azt is mondotta, hogy nem eléggé ügyes, nem eléggé következetes, sokszor nem is igazságos a belpolitikában és hogy szakadatlanul küzködik a belpolitikai csatatéren. Minden kormány küzk-ödött a belpolitikai csatatéren; nem tudom, miért lenne az én privilégiumom, hogy ne tehessem és ne tegyem ezi. (Helyeslés.)Ez is az alkotmányossághoz tartozik és ha keretei, formái néha mások és m.•»!36*