Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

172 Az országgyűlés felsőházának hl. ülése adózunk a magyar kormánynak azért a nagy munkájáért, amelyet a mostani nehéz időkben az elrabolt területek visszaszerzése alkalmával teljesített. Bízunk és hiszünk abban, hogy a magyar kormány megérti szavunkat. Mi magyar mezőgazdák nem kívánunk lehetetlent, csak azt kívánjuk, hogy védjenek meg bjennünket az összeomlástól, az újból való eladósodástól. A magyar mezőgi/daság vésztjóslóan rossz helyzetben van, tehát minden körülmények között legyen segítségünkre a földinívelésügyi minisztérium, védje meg a magyar mezőgazdaságot a tönkremenéstől és az eladósodástól. Végtelen nagy tisztelettel adózom a magyar kormánynak és a magyar honvédségnek. A törvényjavaslatot teljes valóságában elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Mélyen t Felsőház! A felsőház ritka egyértelműséggel fogadta el ezt a költségvetést és szavazott bizalmat a kormánynak, egyes beszédekben kifejezetten jómagámnak is, mint a kormány elnökének. Teljes tudatában, vagyok annak, hogy ez az egyértelműség mind a költségvetés, mind a bizalom tekintetében elsősorban az ország nehéz helyzetének szól és nem vindikálom speciálisan valami olyannak, amivel már most babérokat szereztem. Sőt ellenkezőleg. Mögötte több kritika, néha igen éles kritika hangzott el és az az érzésem, hogy a bizalom inkább annak szólt, hogy csak ne jöjjön ezekben a nehéz időkben valami változás. Éppen ezért a kormánnyal együtt a legkomolyabban megszívlelem ezeket a kritikákat és méltóztassék megengedni, hogy közülük néhányra majd válaszoljak. Méltóztassék talán eltekinteni attól, hogy most nagy expozét mondjak, ezeket különben is félelmetesnek tartják nálam. (Derültség.) A múltkor négy és félóráig tartott, méltóztassék megengedni tehát, hogy felfogásomhoz alkalmazkodva járjak el. Azt hiszem, így, munka közben, nem az a szükséges és fontos, hogy nagy expozékat mondjunk, hanem, hogy egyes akut kérdéseket megbeszéljünk. A vita elég széles mederben folyt ahhoz, hogy megnyilvánulhasson mindaz a nézet és kifogás, amely megnyilvánulni kívánkozott és hogy belőle leszűrhessük azt, hol szorít a cipő és melyek azok a kérdések, amelyeket vagy nem látnak elég világosan, vagy amelyekben a kormány olyan hibákat követett el, amelyek kritika tárgyává tehetők. Az itt felhozott kérdések leginkább egyrészt az alkotmányreform, módosítás, vagy fejlesztés problémája körül forogtak, másrészt a gazdasági kérdések körül és ezek között is nagyobb számban az akut gazdasági kérdések körül, ami természetes is. A felszólalások a jelen gazdasági kérdéseit, ezek nehézségeit, a nehézségek elhárítását és az e nehézségek elhárítása körül kifejtett munkásság kritikáját tartalmazták. Én a képviselőházi , beszédemben ezek közül sok mindenre megfeleltem, különösen alkotmányjogi vonatkozásban. Benyomásom inkább az volt, hogy a felszólalt felsőházi tag urak nem mind olvasták el azt, amit ott ezekről a kérdésekről mondtam. Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban az alkotmány kérdése, vagy az alkotmány fejlesztés kérdése körül felmerült pro1940. évi december hó 19-én, csütöríökön. blémával foglalkozzam és az e téren elfoglalt álláspontomat mégegyszer tisztázzam, bár valamiképpen az az érzésein, hogy ezt már annyira világosan megmondtam, hogy a kétségeket joggal fogadhatom bizonyos csodálkozással. Ha a felszólalások nemcsak kétségek hangoztatásai, hanem bizonyos szempontoknak alátámasztásai akartak lenni, akkor a helyzet más, de ezt nem tudtam világosan megkülönböztetni. Az egyik probléma az volt, — és ezt elsősorban és talán a legkifejezettebben Sommsieh László gróf hozta elő —hogy vájjon egyáltalán alkalmas-e ez az idő egy ilyen problémával való foglalkozásra, egy ilyen probléma felvetésére? Elsősorban legyen szabad feltennem a viszontkérdést. Jön-e alkalmasabb idői Ezt nem tudom. Ennek következtében, ha ez után az alkalmas, kényelmes, nyugodt idő után, — amelyhez viszont alkotmányunk berendezéseit úgy kell módosítanunk, hogy ez tényle** komoly munka lehessen^ — tegyük fel, 15 év múlva jön meg az ennél még megfelelőbb idő, ennyi időt várakozni nincsen módunkban. Azt mondják, hogy a belpolitikai helyzet is dcintő. Mégis talán az én kezemben folynak össze a belpolitikai helyzetről alkotható helyzetkép egyes részletei és ón vállalom ebben a belpolitikai helyzetben ennék a belpolitikai problémának a megbeszélését, akár a parlamenten kívül, tehát az előkészítés formájában, akár pedig később, a parlamenten belül is. Ez nézetem szerint nem akadály. Az a közhit terjedt el és ez bizonyos mértékig itt is megnyilvánult, hogy a közszellemhez, akár az európai, akár a magyarországi közszellemhez való alkalmazkodás az oka annak, hogy én ezt a kérdést megpendítettem és megmondtam, hogy az ezzel a problémával való foglalkozás nézetem szerint kötelessége a nemzet vezetőinek és itt nemcsak a hivatalból vezetőket értein, hanem mindenkit, akinek a kérdéshez erkölcsi alapon, tehát képességei alapján komoly hozzászólási joga van. Nem akarom szórói-szóra és teljes hoszszadalmasságukban megismételni azokat, amiket a képviselőházban mondtam. Amit a képviselőházi napló 1189. oldalán olvasható, megmondtam ott, mik az okai annak, hogy alkotmányunk mai berendezkedéseinek — a parlament, a minisztérium és a közigazgatás három vonalán való — jelen állapotával és ezek átvizsgálásával foglalkoznunk kell és megvilágítottam, hogy szüksége forog-e fenn annak, bogy ezeken valamit módosítsunk, igen vagy nem és ha igen, akkor mennyit? Ennek semmiféle közszellem, semmiféle modernség, semmiféle jelszó vagy frázis nem képezi alapját, hanem egészen egyszerűen az a négy ok, amelyeket ott kifejtettem. Először is. az, hogy a világ és Európa egy nagy szellemi átalakuláson megy keresztül, amelyet gazdasági, szociális ós politikai átalakulás is követ. Sorrendben a politikai átalakulás talán a legutolsó, de lesz gazdasági és szociális átalakulás is. Ez magával hozza azt, hogy miután a világ egész társadalmi éleié átalakuláson megy keresztül, minden nemzetnek meg kell gondolnia, hogy maga is átalakulván, berendezkedései minden vonatkozásban megfelelnek-e ennek az átalakulásnak, igen vagy

r nem? A második ok az, hogy az állam és az állampolgár viszonya, az ember viszonya az államhoz megváltozott. Akármelyik beszédet hallgathattuk itt, mindegyikből — és itt csak