Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-40
1.54. Az országgyűlés felsőházának AO. ülése WUO. évi december ko iS-án, szerdán. ságra ruháztatnék, amely e tekintetben kétségkívül teljes szakértelemmel rendelkezik és amelynek működése iránt a gazdatársadalom is teljes bizalommal viseltetik. A régebben világhírűnek örvendett magyar lótenyésztés, sajnos, nagy mértékben visszaesett és ma koránt sincs olyan nívón, amelyen nagy múltjához méltóan és a hazai viszonyok között meglévő előfeltételekhez képest is lennie kellene. A rendelkezésre álló törzsménállomány egyáltalán nem elégséges, minősége sem kielégítő, tehát ennek felfrissítése és szaporítása volna szükséges. Jól tudjuk, hogy e tekintetben a visszacsatolt országrészek ellátása elég súlyos gondokat okoz a földmívelésügyi kormányzatnak. A törzskönyvezés egyik alapvető tényezője az állattenyésztés minőségi fejlesztésének. A kancatörzskönyvezés folyamatban van az országban, miután azonban csak egy bizottság végzi, amelynek tagjai nagymértékben vannak más irányban is elfoglalva, évek kellenének, amíg az egész országban megtörténhetne ez a törzskönyvezés. Célszerű lenne te hát, ha nem egy, hanem több bizottság végezné ezt. A lótenyésztési célokra a költségvetésben felvett összeget nagyon csekélynek és elégtelennek tartom. A múltban a katonaság volt a magyar lótenyésztés legfőbb vásárlója. Sajnos, takarékossági szempontból az utóbbi időben a minimumra korlátozták a katonai lóvásárlásokat. Az újabb rendszer szerint is a katonai osztótelepek kétéves korban vásárolják a csikókat, a központi lóvásárló-bizottság pedig eddig 3— 3V2 éves korban vásárolta azokat. Most ősszel az a meglepetés érte a gazdákat, hogy a lóvásárlóbizottság^ elhalasztotta a csikóvásárlást a jövő évre, amíg a csikók a négyéves kort betöltik. Ez úgy látszik, ismét takarékossági szempontból történhetett, holott éppen az ellenkezőjéhez vezet, mert hiszen ezáltal a gazdák lennének kénytelenek tartani a mai dirága takarmányozás mellett a csikókat az egész tél folyamán, amire pedig a • bizonytalan jövő és főleg a bizonytalan árak reményében legtöbben nem lesznek hajlandók, inkább eladják olcsóbb áron azokat, úgy hogy ennek következtében a lóvásárló-bizottság az elhalasztással már nem fogja megtalálni azt a csikóálloimányt, amely ma rendelkezésére állott volna, A katonai lóvásárlásokkal való takarékoskodás minden tekintetben hátrányos. A lótenyésztés érdekeire nézve elsőrendű fontosságú lenne a katonai vásárlások fokozása, de érdeke lenne ez magának a katonaságnak is. Az idei mozgósításnál nagyon világosan kitűnt, hogy milyen nagy szüksége van ma is a hadseregnek lóra. Ha lovasságunk aránylag nem sok van is, láttuk, hoigy ezzel szemben a gyalogos osapattesteknek is igen nagyszámú lóra van szükségük. Ennek a szükséges lóállománynak előállítása lóbehíyásokkal csak nagyon tökéletlenül valósítható meg mozgósítás esetén, igen sók nehézséggel, bajjal és egyáltalán nem megfelelő lóanyaggal. Ez is beigazolódott az idei év nyarán. A lóbehívásokra fektetni a hadsereg lóellátását, azt jelenti, hogy a katonaság nem lesz ellátva megfelelő lóanyaggal ugyanakkor, amidőn éppen a legnagyobb munka idején kell a mezőgazdaságtól elvonni a (munkaerőt. A jelenlegi célszerűtlenül túlzott takarékossági rendszer megváltoztatása és a katonaság lóállományának vásárlás útján való emelése egyaránt érdeke a hadseregnek és érdeke a gazdaközönségnek, közelebbről a lótenyésztésnek is. Legelsősorban a csikó-telepek szaporítása volna szükséges» mert hiszen a gazda a legszívesebben kétéves korban adja el a csikót, mert így rövidebb ideig kell tartani és ha ez biztos lesz számára, akkor szívesebben is nevel csikót. Azután pedig intézkedés szükséges aziránt, hogy a központi lóvásárló-bizottság is visszatérjen a irégi rendszerre a csikóknak 3—3/^ éves korban való megvásárlásához, nagyon természetesen a csikóárak megfelelő eirnelésével. A mezőgazdasági termelés és értékesítés nehézségei mellett nagyon érzékenyen érinti a falusi közönséget az, hogy nagyon gyakran éppen a legszükségesebb nyersanyagokat es iparcikkeket kell nélkülöznie. A mai viszonyok feltétlenül azt parancsolják, hogy az olajfélékkel és így a világítópetróleummal is a leggazdaságosabban bánjunk. Nagyon helyesen . ismerték fel az illetékesek ennek szükségességet még a nyár folyamán, amidőn megjelentek a petróleumfogyasztás szabályozására vonatkozó különböző rendeletek. Sajnos azonban, bár ezeket a legjobb akarattal adták ki, a petróleumÏ fogyasztás szabályozását nem éppen a legszeÎ rencsésebben vitték keresztül. Az idevonatkozó l rendeletek szerint ugyanis minden községben és városban annak a petróleummennyiség; nek 80 v u-át kaphatják meg a kereskedők, ame• Ivet az előző év folyamán elárusítottak és eb; bői a mennyiségből kell a községi elöljáróság; nak a helyi szükségletet kielégíteni, más köz' ségből és városból nődig petróleumot vásá\ rolni nem szabad. Ebből a rendelkezésből egészen lehetetlen helyzetek álltak elő. A falusi lakosság jelentékeny része ugyanis nem saját köz! ségében vásárolta be petróleum szükségletet, ha' nem a szomszéd városban, a járási székhelyen ! vagy egyéb gócpontokban. Az egyik községben ! virágzó, jóforgalmú üzlet van, míg a másik közí ségben csak egészen kicsiny szatócsüzlet. Ter| mészé tes, hogy az utóbbi község lakossága az I előbbiben szerezte be szükségletét. A multevi | helyi eladás alapján történt kontmgentálás s lehetetlen aránytalanságokhoz és igazságtalaní Ságokhoz vezetett. Egyik községben három deci, { a másik községben egy liter jut a háztartásonként havonta, városokban pedig, miután ott l rendelkezésre állott az a petróleummennyiség [ is, amelyet a múltban a vidékiek vásároltak | meg, emelkedett a helyi kontingens és így t 3—4—5 liter petróleum esett egy háztartásra, ! éppen ott, ahol villanyvilágítás is van, ahol j tehát egyébként kevesebb volt a petróleumI Fogyasztás, így tehát ott még tartalékolni is ; lehetett. Ezért ez a kontingentáiás igazságtaí lan megoszlásra vezetett, amellett nem szolI gálta a takarékosság keresztülvitelét sem í olyan mértékben, mint amilyen a rendeletek i intenciója lett volna. ! Számtalan oldalról történt felszólalás a i petróleumfogyasztásra vonatkozó intézkedéseknek a gyakorlati életben való tarthatatlan voltával szemben. Történtek is bizonyos kiigazítások és arányosítások, azonban, sajnos, a helyes arány még ma sem állt elő a falu és a város s az egyes községek között. A községek jelentékeny része ma sincs kellően ellátva petró leummal és főleg nagyon hátrányos helyzetben van a falusi gazdaközönség, amelynél, figyelembe kellene venni azt, hogy nemcsak lakásában van szüksége a világítópetróleumra, hanem istállójukban is, ahol egész éjjel kell égetni, tehát aránylag nagyobb mennyiségű világítópetróleumra van szükségük, főleg a mostani legrövidebb napokban. Feltétlenül