Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

152 Az országgyűlés felsőházának W. ülése 19W. évi december hó 18-án, szerdán. zsot ilyenmódon elvennék, kénytelen lenne ehelyett drága pénzért beszerezni más -abrak takarmányt, sőt.a mai viszonyok között már nem is kapna. Ennek a rendeletnek végrehajtása az állattenyésztés szempontjából végzetes károkat jelentene. Tisztelettel kérem tehát a földművelésügyi miniszter urat, kegyeskedjék ennek a nem egészen szerencsés elgondolása rendeletnek visszavonása iránt a legsürgősebben intézkedni. A gabonatermés bejelentésére, majd a gabona zár alá helyezésére vonatkozó rendeletek azt célozták, hogy az emberi élelemre szükséges gabonamennyiséget a közellátás céljára biztosítsák. Jól tudjuk, hogy az ilyen összeíró sok és bejelentések soha sem lehetnek tökélt> tesek. Az emberek, főleg a kisemberek már a háborús rekvirálások óta minden hasonló intézkedés iránt önkéntelenül bizalmatlanságg;»! viseltetnek. Amellett éppen, a kisemberek nein is tudják egészen pontosan bejelenteni jövőbeni szükségletüket, hiszen azt előre kiszámítani elég nehéz dolog és így valószínű, hogy a valóságosnál nagyobb szükségletet jelentol tek be. Ezért az a véleményem, hogy bár a termés nagyon rossz volt, mégis valamivel több kenyérmag van szerte az országban főleg kisgazdák kezén, mint amennyi nyilván van tartva. Ennek felkutatása a rendeletekben megengedett erőszakos úton semmikép sem volna f-éíszerü, sőt anniak keresztülviteléitől mindenképpen tartózkodni kell. Ellenben nagyon .célszerű lenne, ha arra a mintára, amint már a pénzügyi kormányzat is többízben tette, anitiesztiarendeletet bocsátanának ki azokra nézve, akik be nem jelentett gabonakészleteket forgalomba hoznak. Ma ugyanis a rendeletben szereplő büntetések miatt nem meri senki sem az esetleg be nem jelentett feleslegét piacra hozni. Ez a rendelkezés ha talán nem is túlnagy mennyiségű, de mégis bizonyos kisebb menynyiségű búzának és rozsnak a közellátásba való kerülését lehetővé tenné. Sajnos, tapasztalat, hoey a legfontosabb közérdekű ós a legnagyobbfokú jóakaratról tanúskodó rendelkezések a legtöbb esetben elkésve szoktak megtörténni, midőn azok már legalább részben idejüket multák. ítt van a gyapjúértékesítés kérdése. Az idei gyapjií árá nak megállapítása iránt a tárgyalások már a múlt év őszén megindultak. A gyapjú előállítási költségeire nézve az árkormánybiztosság az előző évi adatok alapján számításokat észközölt, ezek a számítások azonban már a múlt év decemberében sem állták mes a helyüket, amidőn a gazdaközönség a gyapjú árának azonnali megállapítását követelte, és pedig helyes szakértői számítások alapján 3'50 alapárral. A tárgyalások azonban elhúzódtak és á tavasz folyamán állapították meg: az alapárat 280 pengőben. Egyáltalán nem Vettek tudomást arról, hogy időközben a hosszú és kemény tél következtében a birkatartás és így a gyapjúelőállítási költségei hihetetlenül megdrágultak, hogy a teleltetés sohasem volt olyan nehéz, mint éppen az idén és nem vesznek tudomást arról sem, hogy a juhállományban éppen a súlyos teleltetés következtében olyan nagymérvű pusztulás állott be, amilyenre példa még nem volt. A rossz tartás követkéz tében a gyapjú hozama is jóval kisebb lett és ennek következtében, amikor a gyapjú árát az előző évihez képest bizonyos mértékben fel h emelték, végeredményben a gazda pénzösszege ben semmivel sem kapott többet, mint gyap jáért egy évvel azelőtt A ráfizetés tehát egészen világos volt a gyapjútennelésnél. Sajnos, azonban 'a gyapjúár megállapításába is különböző tényezők folytak bele, holott itt is áll az, hogy ehhez kizárólag csakis a mezőgazdasági érdekeket képviselő és ismerő földmívelésügyi kormányzatnak lehetne szava. Ezért hangzott el például olyan nyilatkozat is a multévi gyapjúár megállapítására vonatkozó tárgyalásokon a gazdák kívánságaival szemben, t hogy ha a magyar gazdák nem tudnak mérsékeltebb áron s-yapjút előállítani, majd hozunk be Ausztráliából. Természetesen voltak, akik röfftön figyelmeztettek arra, hogy eljöhet az idő, t amikor maid nem lehet Ausztráliából yyapjút behozni. Ez az idő y úgylátszik — elég hamarosan el is érkezett. A gyapjú tekintetében feltétlenül önellátásra vagyunk utalva és a közel látásnak, sőt a honvédelemnek is elsőrendű érdeke, hogy a megfelelő gyapjúmennyiséget elő tudjuk állítani. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az eddigi árpolitika gyökeresen megváltozik és az ár megállapitásába bármily jóindulatúlag is, beleszóló laikusok nem szólnak bele többé/ Feltétlenül szükséges, hogy a jövőévi gyapjú ára mielőbb állapíttassék meg. Már többen rámutattak, de én is bátor vagyok rámutatni arra, hogy a visszacsatolt erdélyi és keleti országrészeken jóval magasabban volt megállapítva a gyapjú ára, mint nálunk és ezt a magasabb gyapjúárat a kormány ott fenn is tartotta. Az új gyapjúár megállapításánál ezt a körülményt feltétlenül figyelembe kell venni. Lehetetlen volna akár az erdélyi gyapjúárakat leszállítani, akár pedig az országban két különböző gyapjúárat fenntartani. Az új gyapjúárat tehát csakis az erdélyi gyapjúáraknál magasabb színvonalon lehet megállapítani. Szükséges volna, hogy az összes termelési tényezők alapos figyelembevételével állapíttassék meg sürgősen a gyapjúár, amely minimális árként szerepeljen a jövőre nézve, hogy így a gazdaközönség ezzel előre kalkulálhasson. Amennyiben azután a még hátralévő elég hosszú idő alatt a termelési tényezőkben felfelé eltolódás állna be, — mert, sajnos, ma csakis felfelé lehet eltolódásról szó —- ennek alapján megfelelőképpen emelni kell a jövő év tavaszán a már megállapított gyapjúárakat. A juhtenyésztés fenntartásának és fokozásának érdekéiben pedig feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a prémiumos rendszer valamilyen formában — akár a birkaállomány létszáma, akár a termelt gyapjú mennyisége után — bevezettessék. Azt az egyébként jóakaratú elgondolást azonban nem tartanám szerencsésnek, hogy azok kapjanak csupán prémiumot, akiknek juhállománya az előző évhez képest emelkedett. Sajnos ugyanis a súlyos gazdasági viszonyok, főleg az időjárási és a takarmányozási viszonyok következtében a leggondosabb gazdák juhállománya is igen nagymértékbeu megfogyott nagyon sok helyen, ezzel szemben tisztán véletleneken múlhatik az, hogy valakinek a juhállománya nagyobb mértékben gyarapodott. Egyébként a gyapjuértékesítés idei konstrukcióját nem tudom helyesnek tartani. Az idén ugyanis úgynevezett fél-megkötöttség volt, ami abban nyilvánult meg, hogy minden gazdának joga volt egy gyárral tárgyalni a gyapjú eladásáról, ezt a gyárat azonban nem ő maga választotta ki, hanem a gazdákat már előre felosztották a gyárak között. Amennyiben a megegyezés nem sikerült» a gazda a gyapjúbeeslŐ bizottság elé vihette, illetve •%