Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Àz országgyűlés felsőházának âù. ülése erdők feltárását, igenis, okvetlenül megcsinaljuk, azonban nem érezték elég biztosnak magukat, hogy Kárpátalját tényleg meg fogják tudni tartani, mint ahogy igazuk is volt, hála Istennek, nem tartották meg, de évről-évre ki tolták ezeknek az erdőknek feltárását, viszout, a közelfekvő erdőket bizony letarolták és ott túlzott kihasználását eszközöltek, mondván» hogy majd megtakarítjuk ezen a helyen a túlságos kitermelést, amikor hozzájutunk nagy fatartalékainkhoz. Mi ebben a helyzetben vettük át az ottani erdőségeket, és ennek következtében tény az, hogy a vasúthoz közel, tehát megközelíhető helyen, nincsen fa, a többi erdő pedig, ahol van fa. nem közelíthető meg. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Voltak más okok is, amelyekre már rámutattak, ezeket nem is akarom felemlíteni. Tény az, hogy kevesebb a fa, mint amennyi az otrszág szükséglete. Indokoltnak tartom tehát, hogy a fa elosztása és értékesítése bizonyos irányítás mellett történjék. Ha azonban ehhez a kérdéshez hozzányúlunk, ki kell jelentenem, hogy ezt csak úgy lehet megoldani, — és itt van a második nagy hiba — ha a fael látást egy kézbe fektetjük le. Ahogyan most van, ezt a kérdést nem lehet megoldani. Ha két, három vagy négy helyen is intézkednek, ez káoszt idéz elő, de a faellátást soha sem tudja elintézni. Hiszen másutt is van tervgazdálkodás, másutt is vannak ilyen nehézségek, de mindenütt csak azt tapasztaltam, hogy a legmagasabb erdőgazdasági fennhatóság kezébe fektették a faellátás kérdését. Ez minálunk a föidmívelésügyi minisztérium erdészeti főosztálya. Mindjárt hozzá kell azonban tennem, hogy ennek a főosztálynak szervezeti hibája van, mert nincsen osztálya, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ez egy nagyon fontos körülmény. Én nagyon sokat fordultam meg Berlinben a Reichsforstamt-ban, nagyon jól ismerem azt, és ott is azt tapasztaltam, hogy eltekintve egy osztálytól, amely az állam tulajdonában lévő erdők adminisztrációjával foglalkozik — ezt teljesen figyelmen kívül lehet hagyni — ott két főosztály van. Az egyik főosztály az erdőgazdálkodási kérdésekkel foglalkozik, a másik a kész termeivény, a fa felhasználásával, feldolgozásával és elosztásával. Ez egészen természetes. Ha azonban visszagondolunk az elmúlt világháborúra, akkor azt tapasztalhattuk, hogy volt itt nálunk is egy országos fahivatal, amely a világhá ború alatt nagyszerűen funkcionált. Mindenki, aki e téren szakember és a fakereskedelemtmel foglalkozott, egyhangúlag kijelentette, hogy a háborús országos fahivatal, amelynek akkori vezetője Biró Zoltán felsőházi tagtársunk volt, kifogástalanul működött. (Éljenzés.) Azt hiszem, minthogy már volt példa arra, hogyan kell egy ilyen fahivatal t megszervezni, és van egy ember, aki ennek vezetésében óriási ta pasztalatokat gyűjtött, vele meg lehetett volna oldani ezt a kérdést. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a kérdést kellő megszervezéssel meg lehet oldani. Igen nagy örömünkre szolgál, hogy erdőgazdasági területünk megháromszorozódott. Magától értetődik, hogy a jelenlegi erdészeti személyzettel nem lehet ellátni az erdészeti szolgálatot, tehát roppant nagy fontossággal bír az utánpótlás kérdése. Az állán nagyrészt a magánerdőgazdaságtól vette el az erdőmérnököket és ezeket állami szolgálatba vette át. Ezek az erdőmérnökök természetesen ott most 19ÀÔ. évi december hó 17-én, kedden, 117 hiányoznak. Kérnem kell a földművelésügyi miniszter urat, kövessen el mindent, hogy az erdőmérnöki utánpótlás kérdése a legnagyobb eréllyel és a leggyorsabban megoldást nyerjenEzzel kapcsolatban szeretnék egy körülményre rámutatni. Az ember összecsapja a kezét, mert kétségbeejtő, amit lát, ha átolvassa, hogy hány tantárgyat gyömöszölnek bele egy ilyen fiatal, készülő erdőmérnök fejébe. Ezt képtelen egy agy felfogni. Hát tudósokat akarnak nevelni vagy erdészeket? A gyakorlati életre ezek az erdőmérnökök semmiféle felkészültséggel sincsenek ellátva, minden gyakorlati felkészültség nélkül jönnek ki az életbe, viszont úgy tele vannak tömve tudománnyal, hogy szegények már azt sem tudják, mi hol és miképpen van. Nagyon szeretném figyelmeztetni a föidmívelésügyi miniszter urat, legyen szíves odahatni, hogy gyakorlati erdészembereket neveljenek, nem pedig szobatudósokat. Ami az erdőőrök azon kérésüket illeti, hogy őket a cselédsorból kiemeljék, teljesen csatlakozom Biró Zoltán ő méltóságának a múlt ülésen tett javaslatához. Hiszen érthető dolog, hogy egy olyan embernél, aki fegyvert visel, akinek az erdőtörvény szerint hasonló jogai vannak, mint egy csendőrnek, már a tekintélye is megköveteli azt, hogy a cselédsorból kiemeltessék. Én tehát ezt is a föidmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom. Szeretném azonban még röviden felhívni a miniszter úr figyelmét a középfokú iskolákat végzett erdőgazdasági személyzet sorsára is. Ez úgyis egy kihalóban lévő stílus. Körülbelül 80 emberről van szó. Én azt hiszem, hogy ebben a nagy erdészhiányban, amely ma van, ezeknek is lehetne bővebb hatáskört adni és ilyanódon az ő sorsukon és a birtokosok sorsán is segíteni. Az állami erdők kezeléséhez is volna egy megjegyzésem. Az 1938—39. évi költségvetésben lOö.OUO katasztrális hold állami erdőterület volt kimutatva. Erre a területre 5-7 millió pengős kiadás és 4-7 millió pengő bevétel szerepelt a költségvetésben. Tehát a 106.000 katasztrális hold állami erdőre kerek egymilliót fizetett rá az állam. A jelenlegi költségvetésben már 800.000 holdra emelkedtek az állami erdőterületek; persze az erdélyi területek még nincsenek is beleszámítva, nem tudom, hogy milyen nagyok, de azt hiszem, hogy eléggé tekintélyesek lehetnek. Igent. Felsőház! Ha több mint egymillió katasztráüs hold erdő az állam birtokában van, akkor már nem közömbös az, hogy azon jövedelem vagy deficit van-e. (Ügy van!) Utóvégre egy kisebb területnél még lehet azzal védekezni, hogy az államnak a mintád-gazdaságok fenntartása a feladata stb., de egymillió holdon felüli erdő te; rületnek jövedelmeznie kell, és ha az állami erdőgazdálkodás nem tud jövedelmet produkálni, akkor őszintén mondom, nem értem, hogy miért nem adják vissza az ősi birtokosoknak azokat a területeket, amelyeket a csehek annakidején ingyen vagy egy vajaskenyérért elvettek, mert annak, hogy ezekre szintén csak ráfizessen az állam, igazán nincs semmi értelme. (Ügy van! Ügy van!) Szeretném még az Alföld fásításának kérdését is röviden felemlíteni azért, mert most nagyon könnyen beleeshetnénk abba a hibás felfogásba, hogy mintán már visszakerült Kárpátalja és Erdély, minek most az Alföld fásítása? Ez óriási tévedés volna, igen t. Felsőház, mert hiszen az Alföld fásítása elsősorban a helybeli szükségletek kielégítését