Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

Az országgyűlés felsőházának 10. ülése 1939. évi augusztus hó 18-án, 'pénteken. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a címet és az^ 1. § sorszámát, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 2. § sorszámát.). Elnök: Finkey Ferenc ő excellenciája kíván szólani Finkey Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Által ánosságban nem kívántam a javaslathoz hozzászólni, mert éppen úgy, mint — azt hiszem — a Felsőháznak minden tagja, magam is helyesnek, üdvösnek és szükségesnek tartom ezt a javaslatot. Azt hiszem, a magyar bírói kar és az ügyészi kar is egyaránt örömmel üdvözli a miniszter urat, hogy ezt^ a javaslatot így megszerkesztette s ezzel a bíróságnak és a kir. ügyészségnek erősebb fogantyút ad ennek a ma már közveszélyessé vált közgazdasági cselekménynek megtorlására, illetőleg megelőzésére. Hiszen régi büntetőjogi elvi igazság az, hogy a megelőzés többet ér, mint a büntetés, Ebben a javaslatban is, igen helyesen, a büntetések alaposan fel vannak emelve. Megnyugtathatom Liptay ő méltóságát, hogy a pénzbüntetést mindig ki kell szabni az illetőkre, amikor ilyen bűncselekményekről van szó, tehát úgy is fognak jönni a pénzbüntetések. Legfontosabb a 2. §. Azért vagyok bátor itt a t. Felsőház türelmét igénybevenni, ni a szigorított dologház nem büntetés akar lenni, hanem megelőzd, illetőleg visszatartó, visszariasztó intézkedés azokra, akik epekbe a cselekményekbe beleesnek. Éppen itt van egy aggályom, illetőleg kifogásom, amelyet szerettem volna, ha eloszlattak volna már esetleg az alsóházbau. A javaslat ugyanis csak fakultative adja a bíróság kezébe a szigorított dologház alkalmazásának jogát, pedig a II. büntető-novella, amely ezt az intézményt nálunk meghonosította a megrögzött bűntettesekre nézve, imperativ írja elő, hogj; az ilyen és ilyen bűntettest szigorított dologházra kell ítélni, tehát ezeket is ilyen szigorított dologházba kellene beutalni. Azt hiszem, ez lett volna a helyesebb és a visszariasztás szempontjából üdvösebb, erőteljesebb« ha itt is imperativ lett volna a rendelkezés, bogy ide utalják be az ilyen minősített esetet elkövető egyént, aki súlyosabban visszaeső. Az ilyen azután tudhatja, hogy ha beleütközik a 2. §-ba, akkor tulajdonkeppen élethoszBziglan lesz beutalva. A beutalás ugyanis mindig élethossziglan szól és esak a minimumot szabja ki a bíró, hogy mennyi ideig kell a dologházban lennie, de nem azt, hogy meddig lehet majd. így esetleg 5 évnél kevesebb idő előtt nem lehet senkit semmi körülmények között a szigorított dologházból szabadlábra helyezni. De mintán a javaslat már a bizottsági tárgyaláson így ment keresztül és annak módosítása most már alig hihető; én is belenyugszom ebbe. Ha már nem lehet belevenni, ho<>y ne fakultatív legyen ez az intézkedés, akkor arra kérném az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy esetleg a végrehajtási utasításban méltóztassék majd a felügyelő hatóságok figyelmét felhívni arra, hogy a minimum kitöltése után ne engedjék könnyelműen szabadlábra a bűntettest; vizsgálják meg nemcsak az illetők magatartását, hogy ott esetleg csakugyan jól v

'selkedtek-e, s ezzel kiérdemelték a minimumot és a rögtöni szabadlábrabocsátást, hanem vegyék tekintetbe a bűnöző jellemét és azt, OOgy van-e állandó hajlama erre a cselekményre. Ha igen, akkor ne tessék őket a minimum után kibocsátani, hanem esak amikor teljes garancia van arra, hogy nem fognak többé ilyen bűncselekményt elkövetni. Csak akkor lesz hatályos ez az intézkedés, ha minél tovább vannak ott a bűnösük, addig, amíg az szükséges. A javaslatot elfogadom és bízom abban, hogy a magyar büntető bíróságok úgy fogják majd fel hivatásukat, hogy amikor ilyen eset fennforog, akkor kötelességük beutalni az illetőt, tehát a dologházba utalást imperativ fogják értelmezni. Ennyit kívántam felszólalásomban előadni. Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőbáz! Felvilágosítást vagyok kénytelen adni ő excellenciája felszólalására. Ö excellenciája kifogásolja, miért nem vettük be a 2. §-ba az »utalhatja- szó helyett az »utalja« szót. Ez lehetséges lett volna, de felhívom a figyelmet arra, hogy e szakasz értelmében akár »utalja«, akár »utalhatja«, teljesen a bírói gyakorlattól függ az, hogy mennyiben és milyen mértékben fog alkalmaztatni ez a szakasz. Ennek a bekezdésnek a végén ugyanis ott van, hogy a bíróság akkor utalhatja dologházba a bűn tettest, ha megállapítja, hogy az illető a bűncselekmény elkövetésére állandó hajlamot mutat. Ha mármost a bíróság azzal a kérdéssel, hogy vájjon a bűnÖ3 mutat-e ilyen hajlamot, vagy sem, egyáltalán foglalkozik és megállapítja, hogy igen, akkor a bíróság úgyis alkalmazni fogja a szigorított dologházat; ha pedig ezt a hajlamot nem látja, nein is kutatja, nem is akarja kutatni, akkor hiába lenne benne a törvényben, hogy »utalja«, mégsem utalná, mert hiszen nem állapította meg azt, hogy ilyen hajlam mutatkozik benne. Tehát bár formai szempontból tökéletesen igazat adok ö excelleiiciá iának, lényegében a javaslat e szakaszának első bekezdése ugyanazzal az eredménnyel fog járni, mintha az »utalia« szót tettük volna az »utalhatja« szó helyébe. Egyébként méltóztassék nyugodtnak lenni, az a tapasztalásunk, hogy ezekben a cselekményekben az összes büntető hatóságok anynyi megértési tanúsítanak a nagy állami érdekek iránt és olyan szigort mutatnak, hogy nem hiszem, hogy az idő előtt való szabadlábra helyezést javasolnák. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e elfogadni a 2. §-t? (Igen!) Ezt tehát határozatilag kimondom. Következik a 3. §. Kérem a jegyző mat, szíveskedjék a szakasz sorszamát felolvasni. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a :í-10. §-ok sorszámát. A felsőház a szakaszokat hozzászólás veikül elfogadta.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a törvényjavaslatot ;> részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Ifjeu!) Méltóztassanak azok. akik elfogadlak, ezt felálaesal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom ;i határozatot, hogy a Felsőház a fizetési eszközökkel, külFldi követelésekkel és vagyontárgyak kivitelével elkövetett visszaélések hatályosajb megtorlásáról szóló törvényjavaslatot változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. lő*