Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-9

.4^ országgijülés felsőházának 9. ülése A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy abból a körülményből, hogy Szőke Gynla ő méltóságán kívül, — aki különben szintén elfogadta a javaslatot — a felsőház mélyen t. tagjai részéről senki sem látta szükségesnek a javaslathoz hozzászólni, azt a következtetést vonjam le, hogy a javaslatban lefektetett elvekkel és a javaslat intencióival egyet méltóztatnak érteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezért őszinte köszönetet mondván, csak azt a kérést terjesztem elő, méltóztassék ezek alapján a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a ma gyár állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879:L. te. kiegészítésére és módosítására vonatkozó tövvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon a törvényjavaslat címét és a szakaszok sorszámait felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (olvassa a tör vényjavaslat címét és 1—10. §-ainak sorszámát. — A címet és az 1—10. § okát a felsőház hozzászólás nélkül eUogadja. — Olvassa a 11. §-t.) Elnök: Prónay R. György báró ő exelleneiája kíván szólni. Br. Prónay R. György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mólyen t. Felsőház! A tegnapi nap folyamán, midőn a közjogi bizottságban az előttünk fekvő törvényjavaslatot tárgyaltuk, felszólaltam és elmondtam nézetemet a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Én a törvényjavaslatot a közjogi bizottságban is módosítás nélkül elfogadtam, mert az ebben a törvényjavaslatban lévő intézkedéseket és a törvényjavaslat egész irányát a magam részéről helyeslem, örömmel üdvözöltem a kormányt abból az alkalomból, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, annyival is inkább, mert néhány évvel ezelőtt elmondott egyik költségvetési beszédemben hangoztattam, hogy a

z 1879.-L. te. bizonyos intézkedései nem felelnek meg a mai viszonyoknak és reformra szorulnak, örömmel láttam, hogy a kormány hozzányúlt e törvény megreformálásához és benyújtotta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Én a közjogi bizottságban elmondottam véleményemet erről a törvényjavaslatról és kijelentettem, hogy a magam részéről bizonyos vonatkozásban talán még tovább is mentem volna. Rámutattam arra, hogy a múltban az örökbefogadás tényével nagyon könnyen szerezhették meg a magyar állampolgárságot nem kívánatos elemek. Ezeknek a nem kívánatos elemeknek — jöjjenek akár Keletről, akár Nyugatról — távol tartásara kívánatos es főleg szükséges lenne, hogy az ország közvéleménye állandóan tájékoztatva legyen a tekintetben, hogy ki szerzett magyar állampalgarsagot. Az új állampolgárokat tehát mintegy a közvélemény ítélete alá kell bocsátani. Ezért kertem a belügyminiszter úr ő excellenciáDat, tegye megfontolás tárgyává azt az indítványomat, FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1939. évi augusztus hó 11-én, pénteken. 51 hogy a végrehajtási utasításban valamiképpen ejtse módját annak, hogy közhírré tétessék valami formában azoknak a neve, akik honosítás útján magyar állampolgárságot szereznek. Felvetettem azt a gondolatot, hogy ez talán lehetséges azon a módon, hogy az országgyűlésnek minden évben bejelentik ezt a névsort. Egy másik mód volna talán az, hogy ez a névsor a hivatalos lapban tétessék közzé. A belügyminiszter ő excellenciájának azonban ezekkel az indítványokkal szemben bizonyos aggályai voltak. A magam részéről elismerem azt is, hogy ezeknek az aggályoknak talán van némi indokuk, mégsem állok azonban el attól a kívánságomtól, hogy ez a közhírrététel vala milyen formában megtörténjék. Beszéltem a belügyminiszter .úr ő nagyméltóságával, és e tárgyalások során úgy vettem észre, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltósága nem ellenezné azt az indítványomat, kérjük fel őt arra, hogy az e törvényre vonatkozólag kiadandó végrehajtási utasításba egy olyan intézkedést vegyen fel, amelynek értelmében az egyes törvényhatóságok első tisztviselőiének rendelkezése folytán megfelelő formában tétessenek közhírré azoknak az idegen állampolgároknak a nevei, akik magyar állampolgárságot szereznek honosítás útján. És itt hangsúlyozom azt, hogy a magam részéről csakis erre helyezek súlyt. Magam is belátom, helyesebb, hogy a törvényhatóságban tegyék közzé ezeknek a honosítottaknak a névsorát, mert az állampolgárság megszerzésének ténye elvégre az állampolgári eskü letételével válik perfektté, ezt az esküt pedig a törvényhatóság első tisztviselője veszi ki, és így a végaktusról közvetlenül ő szerez tudomást. Ezért tehát arra kérem a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, tegye kérésemet megfon; tolás tárgyává és vegyen fel a végrehajtási utasításba egy olyan intézkedést, amelynek értelmében a törvényhatóságok első tisztviselőit utasítani fogja, liogy azoknak a névsorát, akik honosítás útján szerzik meg a magyar állam polgárságot, az állampolgársági eskü letétele után elsősorban a törvényhatóság hivatalos közlönyében tegyék közhírré. A magam részéről a 11. §-t természetesen változatlanul elfogadom, csak az előbb említetteket voltam bátor elmondani és kérem ő excellenciáját, legyen szíves ezt a kérésemet megfontolás tárgyává tenni, mert nein egyedül vagyok azon u véleményen, hogy ez az intézkedés indokolt és szükséges, hanem — megvagyok róla győződve — a felsőházi tagok egy része olyan indokoknál fogva, amelyek miatt én szükségesnek tartom, szintén célszerűnek és megfelelőnek gondolja ezt a megoldást. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mólyen t. Felsőház! Honorálni kívánom mindazokat a szempontokat, amelyeket Prónay György ő excelleneiája felvetett abban a tekintetben, hogy kívánatos volna, már csak a közvélemény megnyugtatása érdekében is, hogy azoknak a névsora, akik honosítás útján magyar állampolgárságot szereztek, vagyis akik tulajdonképpen újonnan jött magyar állampolgárokká váltak, valahogyan publikáltassék. Ennélfogva megfontolás tárgyává teltem a megoldás lehetőségeit és készséggel hajlandó vagyok egy kiadandó rendeletben uta 13