Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-9

Az országgyűlés felsőházának 9. ülése 1939. évi augusztus hó ll-én

f pénteken. 19 közös célra drágább és nagyobb gépet vásároljanak, ilyen esetben pedig talán kétszeresen szükség van arra, hogy ezek érdekei mindenfele visszaéléssel szemben jogszab ál y osan megvédessenek. A mélyen t. felszólalók konkrét kifogást ezen az egyen kívül nem is hoztak fel. Papp József őméltósága két kívánságot terjesztett elő. Szeretné, ha az okirali kényszerről szóló törvényjavaslat ú.iból a törvényhozás elé kerülne és hogy a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt ama felhatalmazás alapján, mely szerint a magyar királyi minisztérium ennek a törvényjavaslatnak, illetőlégi ha törvény lesz. törvénynek rendelkezéseit más árukra is kiterjesztheti, elsősorban a kisiparosság számára biztosíttassék a gépek beszerzésére nézve az ebben a javaslatban foglalt minden kedvezmény. Ami az okirati kényszert illeti, azt hiszem, hogy sem ez a javaslat, sem ennek a tárgyalása nem alkalmas arra, hogy erről a nagyhorderejű kérdésről szóljak. Ami pedig ő méltóságának a kisiparosságra vonatkozó kérését illeti, ha a kisiparosság ebben a tekintetben az illetékes iparügyi miniszter úrhoz fordul és az iparügyi miniszter úr is jónak fogja látni a kért kiterjesztést, nézetem szerint semmi akadálya som lesz annak, hogy az mielőbb megtörténnék. Mélyen t. Felsőház! A javaslatból méltóztattak megítélni, hogy azt a célt, amelyet magunk ele tűztünk, hogy t. i. a visszaéléseket megszüntessük és a részletügyletet lehetetlenné né tegyük, sikerült szerencsésen megoldanunk, amellett szólnak a felszólalások is, amelyek szinten a javaslat elfogadásával végződtek. (Mine togva tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot, úgy, amint van, általánosságban és res w,, en is elfogadni. (Helyeslés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, ifi en vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoeradta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat. hogy a szokásos módon előbb a törvényjavaslat címét, azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a törvényIrrvnslat éhnél és a? 1—14. 8-ok sorszámát. A Felsőház a törvétlj/favaelat cimét és az 1—14 8-okat hozzászólás nélkül elfokadja.) Elnök: Eként a törvényjavaslat részleteiben is ietárgy altatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadta-e azt a rés/Jeles tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem! (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a

t törvényia vasbit ot végszerkezetben elfogadják, felállani. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hoery a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben egyhangúlag, változatlanul elfogadta, miről a képviselőim/, értesíttetni l'og. T. Felsőház! Most pedig kihirdetem az ülés elején megtartott választások eredményét. (Halljuk! Halljuk!) A felsőház házszabályai módosításának előitésére kiküldendő bizottság választása alkalmából beadatott összesen 99 szavazat, Megválasztattak: elnökké Beöthy László 99 szavazattal, tagokká: Balogh Jenő. Bethlen Pál gróf. Fischer Béla, Juhász Andor, Kaltenecker Viktor, Lang-Miticzky Ernő, Lázár Ferene, Örffy Imre, Prónay R. György báró, YVekerle Sándor 99 szavazattal. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a közjogi bizottság jelentése

1 alapján »á magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879: L. te kiegészítéséről és módosításáról« benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a közjogi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a közfroi bizottság jelentését). Elnök: Szőke Gyula ő méltósága kíván szólni. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Mimik Pr! Mélyen t. Felsőház! A legutóbbi húsz év tapasztalatai és az 1939:IV. te. tárgyalása alkabnával elhangzott felszólalások Israsínltak a/t, hoe-v az 1879:L. tc.-nek, az állampolgársági törvénynek módosítása immár halaszthatatlan. A második zsidótörvény is jogot ad a belügyminiszternek arra, hogy az állnmpoleárság tekintetében intézkedéseket teg\ en. Ebből az következnék, hoery az új állampolgársági kódexnek kellene előttünk feküdnie, amely szervesen intézi.' d nék a változott viszonyok között az egész állampolgárságra vonatkozó közjogok tekintetében. HojDry én ezt a törvénymódosító javaslatot •is elfogadom, ez részemről azért történik, mert egyrészt sürgősnek tartom, hocy bizonyos módosítások történjenek ezen a téren, másrészt nem tartom a mai időket alkalmasnak arra, hogy e változott viszonyok köz^nette egy összefotró nagy kódex készíttessék. Merem remélni, hoírv nekünk jobb időben és esondes^bb munkával könnyebb lesz a már stabilizált Maeryarorszáer h^vzetében az új állampolgársági kódexet megalkotni. A törvény javaslatot tehát elfogadom. Két észrevételt kívánok azonban tenni. A törvényjavaslat foglalkozik az állampolgárság megszerzésével, elvesztésével és a visszahonosít ássál. Ami a törvényjavaslatban h' van fektetve, az helyeS, időszerű és szükséges. Vita merülhet fel komoly jogászok részéről abban a tekintetben, bogy a belügyminiszter, illetőleg « minisztérium olyan rendelkezésre ka]) jogot, amellyel állampolgárságot adhat, állampolgárságot elvonhat, de ez »dien a határozat ellen nem ad jogot a törvényjavaslat, a Közigazgatási Bírósághoz való panaszemelésre, tehát a belügyminiszter, illetőleg a minisztérium végérvényesen határoz. Ez az egyik észrevételem. Ha ezt én most szóvá teszem, történik ez azért, mert az a meggondolás, amely a belügyminiszteri vagy minisztériumi határozattal szemben a Közigazgatási Bírósághoz kívánna fordulni, jogformai 1 aar talán helyes lehet és nagyon sokan védőjéül szegődtek, szeretném azonban, ha a felsőház egyöntetűen arra az álláspontra helyezkednék és az én véleményemet, amely egyezik a minisztérium és a belügyminiszter úr véleményével, magáévá téve, azt mondaná, hogy ez olyan kérdés amelyet bírói cognitio alá vetni akárhányszor nem is lebet és nem is volna belyes. Végeredményben a régi állampolgársági törvény is a minisztériumnak, illetőleg a belügyminiszternek adta meg a jogot, hogy határozzon, A nélkül, hogy bizalmi kérdést vetnék