Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-8
36 Az országgyűlés felsőházának 8. szerűsíteni kell s e tekintetben a miniszter úr egy adott előnyös helyzetre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a repülő katonától voltaképpen ugyanazt kívánjuk, mint a lovas katonától, 'mivel pedig a magyar nép is lovasnemzet, következésképpen adva is van egy előnyös helyzet a hadvezetőség számára. Én ezt az indokolást kiegészíteni kívánom. Jogosultságot és kötelezettséget is N érzek erre, mert hiszen öt éven keresztül az én kezembe futott össze a magyar katonai irodalom minden szála, annak megörökítése tdhát, hogy milyen volt a magyar katona az elmúlt ötvenkét hónapos világháborúban, nagyon is ismerős előttem és ezért azt mondom, hogy a magyar katona olyan, mint az istenáldotta művészek hibanélküli alkotása, olyan, hogy csak a,csodálat néma hódolatával lehet rá feltekinteni. Azt mondja az egyik katonai író, hogy (olvassa): »A macvar k^+ona esze éles. gvorsan lájékozódik, gyorsan határoz, mindig feltalálja magát; fizikailag a karja erős, izmos, acélos, fizikailag a járása is biztos, lelkileg bátor, félelmet nem ismerő, harcratermett, talpraesett, ügyes, a legnagyobb zűrzavarban pedig áll, mint az állandóság, a kitartás mint a hűség, mint a megbízhatóság oltárképe. Mindegy, hogy a magyar katonát állóharcra rendeli-e ki a hadvezetőség, vagy mozgóharcra. Gyorsasaira, vitézi lendülete, ellenállhatatlan lökőereje és va.sideo-ei a lehető legnehezebb feladatokra is képesítik a magyar katonát.« Ha mindehhez hozzáveszem a magyar katona nagyszerű jellegzetes lelki tulajdonságait, mint /néldául azt. hogy tisztjeihez ragaszkodik, hogy bajtársaival összetart, hogy szomorú és kedvezőtlen sorsában is megnyugszik, hogy a fronton nem zúgolódik, ott is aranyos humora van és mindig jókedvű, a hadifogságba került ellenség iránt pedig nagylelkű, és őt gyűlölni nem is tudja, akkor azt mondom, hogy a magyar ember már születésénél fogva nemcsak mint lovaskatona, hanem mint repülő is alkalmas katonai szolgálatra. A honvédelmi miniszter úr és a hadvezetőség tehát, egészen bizonvosan nem fog csalatkozni a jövendő háborújában a magyar repülőben, mert hiszen, amint az 52 hónapos világháború alatt mindegy volt, ihogy melyik fegvvernemnél, melyik csapatnál, milyen hadműveleti területen, milyen terepen alkalmazták a magyar katonát, úgy egészen bizonyos, hosry a levegőben, a légi erő kötelékében is nae-yszerű és félelmetes lesz a magyar katona, olvan, mint amilyennek mutatta magát l°íratóM». az elmúlt hónapokban is, amikor egy lé°i ütközetben az egész világ előtt dokumentálta fölénvét. (Úgy van! Ügy van!) A törvénvjavaslat szerint a rermlés iiaryét főleg a serdülő ifjúsággal kell megkedveltetni. ' Ha e tekintetben a cserkészekre gondolok, akkor elintézett kérdésnek veszem az ügyet, mert a cserkészek eddig is megtették a ma^uk kötelességét. Ha a leventékre gondolok, akkor azt mondom: ma^d attól fü^g. hogv medvén kint és v'iroconkint ki irányítja a leventekiképzést. Mindenesetre a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közreműködése nélkül s a tanszemélyzet közreműködése nélkül ezt a kérdést sikej.oc.an keresztülvinni nem lehet. De a katonai pályaválasztás, vagy.a renülőti°zti pálvaválasztás tekintetében, azt hiszem, iméír némi teendő vár az iffen t. honvédelmi mip'ry+or úr ő riagymél+ócágára, mert hiszen a szülhet i llf, tőleg a kérdés még nincs egé,°7^n kellően feltárva. Azok az apák és anyák, akikülése 1939. évi július hó 4-én, kedden. nek gyermekei pályaválasztás előtt állnak, nincsenek még tökéletesen tisztában azzal, hogy mi is a repülőtiszti pálya, úgyhogy ebben a tekintetben még sok a teendő. Kevéssel ezelőtt sajnálattal láttuk, hogy éppen a legkritikusabb időben nagyon is illetékes helyről nem a katonai pályára hívták az ifjúságot, hanem a politikai pályára biztatták és hívták. Nem a háborúra készítették elő kritikus időkben az ifjúságot, hanem az volt az ember benyomása, az volt a látszat, — lehet, hogy tévedek, de az volt a látszat — hogy nem is anynyira a háborúra, mint inkább valami egymás el'eni küzdelemre, valami polgárháborúra, vagy az öregek elleni, a tapasztaltak elleni hadakozásra b : ztatták az ifjúságot, (vitéz Endrey Antal: Ez már igazán nem tartozik ehhez a tárgyhoz!) örömmel láttuk azonban a változást. Hiszen e tekintetben mi büszkén mutathatunk a legfelsőbb helyre is: büszkén látjuk a főméltósága kormányzó úr egyik fiát a Magvar Aero Szövetség élén, büszkén látjuk, mint kiképzett, nae-yszerű pilótát és büszkén látiuk a Horthv Miklós Nemzeti Repülő Alap intéző tagjainak sorában is. A repülés népszerűsítéséről lévén szó, meg kell jegyeznem, hogy örvendetes változást látunk napról-napra a politikai napilapok hasábjain. Nem kerülte el figyel/műnket, hogy a politikai napilapok napról-napra mind több teret adnak katonai kérdések taglalásának. Nincs politikai napilap, ahol ne jelennének meg jóformán naponta olyan cikkek, amelyek a honvédelem ügyét népszerűsítik, amelyek a közérdeklődést felkeltik. A magyar ujságírótársadalomnak ezt a magatartását dícsérőleg kell megemlítenem és azt hiszem, hogy ugyanez az ujságírótársadalom szívesen iktatja be majd a Horthy Miklós Repülő Alap támogatásának ügyét is a maga feladatai közéDe meg kell említenem a szaksajtó 'működését is: kezemben tartom a »Magyar Szárnyak« című légügyi folyóiratot, amely még a legszigorúbb bírálatot is kibírja és amelyre a közfigyelmet felhívni erkölcsi kötelessécemnek tartom. Ebből a »Magyar Szárnyak« című szaklapból örömmel olvasom, hogy külön öntudatra ébredtek már azok az újságírók is, akik légügyekkel foglalkoznak és még ők is a honvédelem érdekében készülnek tömörülésre s a maguk továbbképzésére. Ezt csak örömmel lehet megállapítani. A Horthv Miklós Repülő Alap eddisri tevékenykedéséről szólva, örömmel hallottunk és olvastunk azokról a tanfolyamokról, amelyeket az Alnp tart. örömmel olvastunk repülőterek létesítéséről. Nagy örömmel olvastunk gépek vásárlásáról, a gépek ^tökéletesítéséről és látjuk, hogy az Alap vezetőségének lelke, vitéz Laborezfy Rezső ezredes úr nagyon is a helyén álló katona, aki előtt szívesen hajtjuk meg az elismerés zászlaját, mint ahogyan bizalomteljes és szeretetteljes figyelemmel kísérjük a légierők kiváló tisztikarának, képzett tisztviselőinek, nagyszerű altisztjeinek és legénységének — élükön vitéz Háry László ezredes úrral — nemzetünk és hazánk érdekében végzett és még ezután végzendő verejtékes, nehéz* munkálkodását. Lelkendezve olvastuk és hallottuk felvidéki sikereiket és büszkék vagyunk rájuk. De éber figyelemmel kísérjük és kell is kísérnünk a passzív légi védelem, jelesebbül a légoltalom magyarországi fokozatos kiépítésének fontos ügyét is, az országos légoltalmi
