Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

118 Az országgyűlés felsőházának 32. üléi között Szegeden fennállt. Kolozsvár, Erdély és Magyarország keleti részei a húsz esztendő után, mióta eljött onnan az egyetem, nagyobb igényeket támaszthatnak, már azért is, mert ott a keretek időközben bővültek. Ennek következtében ez a javaslat azt tervezi, hogy a kolozsvári egyetem nem négy karral, hanem öt karral kerüljön vissza Kolozsvárra s így közgazdaságtudományi karral egészüljön ki. Többi karai is igen megerősítve kerülnének vissza Kolozsvárra. Ez az egyetemi tudománypolitika szempontjából kétségtelenül nagyon örvendetes dolog. A bizottsági tárgyalás alkalmával a miniszter úr ő excellenciája is ismételten hangoztatta azt, hogy felfogása szerint nincs télies egyetem, nincs csonka egyetem, az egyetem értéke attól függ, hogy a meglévő karok hogyan vannak kiépítve. Ezt egyetemi oldalról minden tekintetben csak helyeseelni lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Sajnos, a Trianonra következett időkben nem lehetett meghozni azokat az anyagi áldozatokat, hogy az ország szűkre szabott keretei között aránylag sok egyetemnek összes karait olyan színvonalon tudtuk volna fenntartani, amint az kívánatos lett volna, Természetes, hogy a helyzetből, amely adódott, nevezetesen, hogy Kolozsvárnak nagyobb egyetemet kell kapnia, mint amilyent elveszített s hogy Szegednek is egyetemet kell kapnia. bizonyos visszásságok adódnak, amelyek érdekeket és szerzett jogokat sértenek. Fájdalommal javasolta a bizottság az igen t. Felsőháznak azt, hogy méltóztassanak elhatározni ezzel kapcsolatban a szegedi egyetemen a jogi karnak, a pécsi egyetemen a bölcsészeti karnak, a debreceni egyetemen pedig öt természettudományi tanszéknek az átmeneti szüneteltetését. A vidéki városok, amelyek egyetemet tartottak fenn, amelyek ezeknek az egyetemeknek érdekében nagy anyagi áldozatokat is hoztak, nagy fájdalommal érzik ezt a megcsonkítást. Még beadvánnyal is fordultak a felsőházhoz Pécs részéről, de a bizottság ezt a beadványt mellőzte. Az országos szempontok azonban előbbre val ók s a megnagyobbodott ország nem igen képes nagy kiterjedésű egyetemeket nagyobb számban fenntartani. így tehát úgy alakulna a helyzet a tudományegyetemek tekintetében, hogy a budapesti ősi Pázmány Péter egyetem mellett hasonlóképpen nagy egyetemmé fejlődnék a kolozsvári. A többi három egyetem megmaradna tulajdonképpen azon a színvonalon, amelyen volt, de a szünetelő karok helyett a többi karoknak bizonyos megerősítésével. A legtöbbet kétségtelenül Szeged veszíti, mert hiszen az egye temi életben gazdasági szempontból is fontos a jogi kar azért, mert oda tódulnak a legnagyobb tömegek. Szeged veszíti a legtöbbet, mert jogi kart veszít. Pécs vesztesége, amely csak bölcsészeti kart veszít, nem olyan él tbevágó, Debrecen pedig tulajdonképpen egy még fel nem állított karnak csak öt tanszékét veszíti el ideiglenesein. Bizonyos csapás éri ezzel kapcsolatban :i jogakadémiákat is, amelyekre vonatkozóba szintén történtek felszólalások a bizottságban s ezeknek a városoknak a kárpótlását kíván fák. A miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy hajlandó tárgyalni a fenntartó egyházakkal olyan megoldásról, hogy ezek az intézetek bizonyos speciális irányban tovább 19UO. évi október hó 16-án, szerdán. folytathassák működésüket. De ez bizonyos átszervezéssel jár. A lényeg tulajdonképpen, ami a törvényjavaslatban van, a kolozsvári egyetem visszaköltözése, ezzel kapcsolatban Szegeden egy új egyetem felállítása és az az áldozat, amelyet a meglévő egyetemek hoznak, hogy t. i. bizonyos részeik ideiglenesen, átmenetileg szünetelni fognak. Ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban azonban sok mindenféle egyéb intézkedés válik szükségessé. Ez a törvényjavaslat felhatalmazást ad a miniszter úrnak a megoldásra, hogy ez a megoldás minél gyorsabban történhessék meg. Már a képviselőház is kifejezte azt az óhaját, hogy ez a felhatalmazás, amelyet a miniszter úr ilyen módon kap, az egyetemi autonómia jogait ne sértse. Ebben a tekintetben teljes megnyugvást kaptunk már a képviselőházi tárgyalás alkalmával, de a felsőházi bizottsági tárgyalás alkalmával is. A képviselőház az egyetem autonómiáját illetően egy igen fontos változtatást tett az 5. §-on, amikor kimondotta azt, hogy a kandidálás. illetőleg a katedrák betöltése kérdésében a meghívás és a hármas jelölés hagyományos gyakorlatának fenntartásával, az érdekelt karnak és a tudományegyetem tanácsának meghallgatása után fog a kultuszminiszter előterjesztést tenni a Kormányzóhoz. (Élénk helyeslés és taps.) Ennek a szakasznak a bevétele különben azért volt szükséges, mert a miniszter úr azt akarta, hogy a vidéki egyetemeken is ugyanaz a szokás érvényesüljön, amely a Pázmány Péter Tudományegyetem gyakorlatában ősi szokás, hogy a katedrák betöltésére vonatkozó előterjesztés — akár meghívás, akár hármas jelölés alapján történik az előterjesztés — a tanács útján menjen. A vidéki egyetemeken ez eddig a tanács t elkerülésével történt, a kartól a felterjesztés egyenesen ment a miniszter úrhoz, a változtatás tehát az, hogy ezentúl a tanácson át mennek ezek a felterjesztések a miniszter úr elé. A miniszter úr a törvényjavaslat szerint felhatalmazást kap az átszervezés, illetőleg a szervezés alkalmával elsőízben a kinevezésre, illetőleg a Kormányzóhoz történő felterjesztésre, az áthelyezésre, a nyugdíjazásra. Ebben a tekintetben egyetemi köröknek némi aggályaik voltak, amiért ez az érintett egyetemek egészére vonatkozik, holott tulajdonképpen csak néhány kart érint az átszervezés. A miniszter úr azonban teljes megnyugtatást adott a bizottsági táreryalás alkalmával, hogy ebből kifolyólag a többi kart semmiféle sereién nem fogja érni. Ki kell emelnem a meghatalmazást illetőleg azt, hogy a miniszter úr meg akarja szüntetni azt a szokást, hogy egyes egyetemeknél az egyetemi tanárok nem laknak valamennyien az egyetem székhelyén és ezért kötelezi őket a jövőben az egyetem székhelyén való lakásra, ami tulajdonképpen természetes. (Tomcsányi Mórié: Ez is nagyon helyes!) Az átszervezéssel kaDcsolatban továbbá a miniszter úr még egy kérdés rendezését óhajtotta: az egyetemi tanárok úgynevezett tandíjrészesedésének rendezését. Ebben a tekintetben legyen szabad megemlítenem, hogy ezt a tanárok sohasem keresték ilyen formában. Tandíjrészesedés volt 1910-ig, akkor megszüntették, 1921-ben pedig ismét életbeléptették, mert az egyetemi tanárok fizetését más foglalkozásokkal szemben aránylag kedvezőtlenül