Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ül^se szenvednie kellett, de kitartott és kíván.-ágáí nem ejtette el, hanem lelkes örömmel várta honvédségünket. Ha Kárpátalja népéről beszé­lek, eszembejuta világháború, midőn 1914/15-4>cn csapataimmal résztvettem Kárpátalja védd méhen, majd később, 1916 őszétől 1917 végéig védelmeztem azt hadseregeimmel. Ezt esak azért említem, hogy alátámasszam azt az állí­tásomat, hogy én ott meggyőződtem arról, hogy Kárpátalja népe hűséges, mint hazafi és hűsé ges, mint katona. Számtalan súlyos esetben előfordult, hogy olyan területekeu, ahonnan az oroszt kiverték hős csapataim, biztos jeleit, írásban lévő jeleit találtam annak, hogy a leg­messzebbmenő ígéretekkel dédelgették vagy hi­tegették az oroszok Kárpátalja népét, hogy milyen paradicsom lesz, ha egyszer az ő or­szágrészük Oroszországhoz tartozik. Kárpát­alja népe nem ingott meg. Hozaám küldték ezeket az iratokat és, ha beszéltem velük, mo­solyogva válaszoltak, hogy »Hiába! Mi magya­rok vagyunk és magyarok maradunk.« (fijen­zés.) Mindezek után, mint a felsőháznak tagja, arra kérem nemcsak a felsőházat, de minden magyar testvéremet, öleljük szeretettel ma­gunkhoz Rákóczi hű népét, Kárpátalja népét. (Helyeslés és éljenzés.) Tegyünk meg mindent, hogy a magyar hazában igazán boldog lehes­sen, 20 esztendős szenvedés után megtalálhassa azt, ami után vágyódott, azt, hogy otthon .biz­tonságban legyen, családja megélhetését meg­találja és alátámaszthassa azt a hazaszeretetei továbbra is, amelyet 20 esztendőn át nehéz küz­delmekben fenn tudott tartani, (filénk helyes­les.) A szentistváni elveik alapján egyesülve, u szentistváni gondolat kapcsoljon össze test­véri szeretetben és hűségben kölcsönösen egy­máshoz. A történelmi idők — mint már előbb mon­dottam — hozhatnak még súlyos viharokat, nagy viharokat, amelyek talán Magyarorszá­gon is éreztetik hatásukat, forrasszuk azonban Szent István koronájának letört szent darab­ját olyan erősen édes hazánkhoz, hogy azt bármi néven nevezendő vihar, vagy erőszak le ne törhesse. (Helyeslés és taps.) Le ne tőr­be sse és újra teljes egészében és erejében, Is­ten segítségével testvéreinkkel karöltve fel­építhessük Szent Istvánnak boldog Magyaror­szágát. A törvényjavaslatot lelkes örömmel elfo­gadom. (Általános élénk éljenzés és toits.) Elnök: Miután szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr őnagymél­tósásra kíván szólni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, e pillanatban mindnyájan azoknak a fenkölt szavaknak a hatása alatt állunk, melyeket József királyi herceg ő fensőge itt mindnyá­junk nevében elmondott, (Ügy van! Ügy van!) és amelyeket azok a nemes érzések, amelyek­kel ő fensége a hazának ezt a nagy pillanatát átérni és azok a kapcsok, amelyek öt e föld­höz és az egykor és most újra ott harcolt had­sereghez fűzik, még mélyebbé és még magasz­tosakba tesznek. Ennek az országnak visszatérése n feltá­madásnak egy pillanata volt. A Feltámadás, •ímelyet ez a visszatérés kifejez, nem a terü­*** méreteiben, hanem a visszatérés tényében v an. A visszatérés tényében, amely a nép aka­ratából, a magunk erejéből és amennyire tu­FEL8ÖHAZI NAPLÓ 1. 1939. évi június hó 22-én, csütörtökön. 21 doinásomra juthatott, mondhatjuk, hogy széles e. világnak a megértésével történt meg. (Úgy van!) A nép akaratából, amely népakarat fenn j állott abban a pillanaton is, amikor ez a te­rület tőlünk elszakadt, amely élt a húsz esz ! tendő alatt is, amíg idegen uralom alatt volt és lelkesen újra utat tört a szívekből és hall­1 hatóvá vált abban a pillanatban, aimiikoír ez a j terület hozzánk visszatért. A magunk erejéből, hadseregünknek egy ! kiváló, egészében véve is huszáros teljesítnié aye folytán. Mi, akik a felelősséget visel­j tük, nemcsak nagy, de mondhatom, bátor bi­zalommal is adtuk a parancsot és hogy ez a I bizalom milyen okadatolt volt azt öt nap alatt az egész ország láthatta. És végül a világ megértése mellett tötrtént, ami azt mutatja, hogy 20 esztendő alatt azt, amit mi 20 esztendővel ezelőtt már megmond tunk, — amit Apponyi Albert vezetése alatl arra az asztalra, amelyet tárgyaló asztalnak nem nevezhetek, de mégis asztalra, letettünk, — azóta lapozgatták. Vagy ha nem is lapozgat­ták, de rájöttek arra, hogy abban igazságok voltak lefektetve, amelyek lassankint utat tői­tek maguknak és ha a magunk erejében bíz­tunk is, mégis nagy megelégedésünkre szol­gált, hogy ez az igazság széles e világon az ide­gen államok népeinek és vezetőinek a megér­tésével is találkozott. Kárpátalja népét, magyar-oroszokat, ma gyarokat és másokat, szeretettel öleljük keb­lünkre- Az elfoglalás lehetősége és keresztül­vitele hirtelen jött, az elfoglalást hirtelen vit tük keresztül. Természetes, hogy annak nyo­mán az első berendezkedésben talán nem min denki találta meg akár gazdaságilag, akár eu y és más közigazgatási vonatkozásban, mindazt, amit álmodott. De ezek a dolgok mulandók és megnyugtatásul szolgálhat az, hogy elvégre mindenütt, más országrészekben is, nehéz az emberek élete ma, amikor ilyen neíhéz időket élünk. De bizonyos az, és azt hiszem, hogy rö­vid idő alatt ennek végleges tanúbizonyságai is adhatjuk, — bár azt hiszem, elég tanubizoin ság a Főméltóságú Kormányzó úr szózata is — hogy ez a nép azt az önkormányzatot, ame lyet húsz esztendő alatt nem volt képes az ak­kor kívánt formában elérni, itt összehasonlít hatatlanul rövidebb idő alatt találja meg azok­ban a keretekben, amelyek ősi alkotmányunk formái szerint adva vannak. Mi ezt a területet nem mint valami új te­rületét csatoljuk az országhoz, ez országunk része volt a szívekben eddig is, az alatt a húsz esztendő alatt, amely a történelemben egy múló pillanat. Visszafogadjuk, mint minden­kor, a magyar alkotmánynak azokba a kerc teibe, amelyeket a magyar alkotmány minden­kor megadott, az az alkotmány, mely ezer esz­tendőn keresztül képes volt minden korszak szükségleteihez és életformáihoz alkalmaz­kodni. (Ügy van! Ügy van!) Alkalmazkodni fog tudni, magyar és európai maradni egyide­jűleg, úgy mint a magyar nép maga volt, amely azokat a nem magyar ajkú testvérein­ket is, akik a Kárpátok medencéjében éltek, tudta korszakokon keresztül, a korszakoknak változó életformáin keresztül vezetni, felvirá goztatni és velük hazájukat megszerettetni, úgy, 'amint azt mi magyarok magunk sze­retjük. Erről bizonyosodtunk meg akkor, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents