Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

190 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése vei ezelőtt — hogy a belügyminisztérium a községi költségvetések nagy zűrzavarában rendet óhajtott teremteni s ezért elrendelte, hogy minden észtendiőben, amikor az összes költségvetések beérkeznek a megye székhelyére, kiszáll egy miniszterközi bizottság, amely a belügyminiszternek, pénzügyminiszternek, ihonvédelmi miniszternek és még néhány minisztériumnak a képviselőiből áll s ezek pontról pontra minden községnek a költségvetését átdolgozzák. Ez rendkívül hasznos intézkedő volt, mert a költségvetések dzsungelében kél év alatt abszolút rendet teremtettek. De természetesen, mint minden emberi intézménynek, ennek is megvoltak a hibái. A kék ceruzának, amelynek természetesen igen fontos szerepe volt, bizony a községeknek igen sok üdvös, szociális kezdeményezése áldozatul esett. A belügyminiszter úr bölcsesége azonban most segített ezen, mert a miniszterközi bizottságok által végzett felügyeleti munkát áthárította az alispánra és ő csak a legfelsőbb felügyeletet tartotta meg magának, szükség esetére. Ez igen hasznos intézkedés, amiért a belügyminiszter úrnak őszinte köszönetet akarok mondani. Legyen szabad még rámutatnom ogy anomáliára, finely a tisztviselők tekintélyét rend kívüli módon rongálja, és ez az, hogy a külszolgálatot teljesítő tisztviselő utazásait a magánfél fizeti. Ez sokszor abban a színben tünteti fel azt a tisztviselőt, mintha a maganfól szolgálatában állana, s természetesen a másik inagánfélnek a felfogásában, aki egy döntés folytán esetleg rosszabbul jár, azt H gyanúi kelti, hogy azért határozott így, mert a. másik fél megfizette a tisztviselőt. Igen kívánatosnak tartanám, ha ez akár i'itiátaláiinyal, akár pedig közületi költségvetési megtérítéssel lenne elintézve, de nem a magán fél viselné. A belügyminiszter úr szükségesnek látja az árvaszékek államosítását. Én is helyesnek tartom, hogy a gyámügyek kezelése állami kézbe kerüljön, de ezzel kapcsolatban óhajtom a belügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, vigyázzon, hogy a ma meglevő tisztviselők ezzel sérelmet ne szenvedjenek, ami pedig könynyen megeshetik. Példának okáért Fejér megyében két elnök van, az árvaszéki elnök és a másodelnök és négy ülnök. Mind a négy ülnök a VIII. fizetési osztályban van. Ha az államosítás bekövetkezik, ennyivel kevesebb VIII. fizetési osztály ha sorolt állása marad az autonómiának, úgyhogy attól lehet félni, hogy ezzel az állani'isít.issal sok évre eldugul az előléptetéseknek a lehetősége. A belügyminiszter úr a váormegye költségvetéséből törölte az alispán rendelkezési alapját. Ez sérelmes, mert okvetlenül szükség van rá, ha csekély összegben is, hogy ilyen alap legyen a vármegyénél, hogy az (dőre nem látott, halaszthatatlan és elkerülhetetlen kisebb kiadások fedezetet nyerjenek. Ezeket most mindig hiteltúllépéssel lehet csak elintézni, ami semmiesetre sem alkalmas megoldás. Sok vármegye a főispánnak és az alispánnak a vármegyeházában ingyen lakást bocsa i rendelkezésre és ezt a lakást éveken keres/, tül fűttette és világíttatta a megye költségén. Ezt néhány esztendővel ezelőtt a belügyminisztérium megszüntette, mert, úgylátszik, aránytalanságok voltak az egyes vármegyék között és most az illető tisztviselőnek kell fizetnie a fűtést és a világítást. Ez annyiban sérelmes, mert a fűtés és világítás költség1039. évi december hó 15-én, péntekem. megtérítése természetesen a normális nagyságú lakás után van beállítva, holott egy ilyen régi vármegyei épületben az alispán 7—8 méter hosszú és 5 méter magas helyiségeket kap, azokat pedig nem tudja fűteni abból az összegből, amiből egy normális, 3—4 szobás városi lakást fűteni lehet. Nagyon kérem a belügymindszter urat, hogy a vármegye önkormányzatát méltóztassék e téren is respektálni és ha a vármegye azt mondja, hogy hajlandó vagyok megfizetni az alispán fűtését, világítását, azt tessék jóváhagyni. A főhíráknak úgyszólván szerzett joguk volt arra, hogy legyen hajdújuk. Az élcelődő emberek azt mondották: a hajdú adta meg a tekintélyüket, mert a bakon fennült zsinóros atillájában, csákósan. Tudom nagyon jól, hogy nem a zsinóros hajdú nagy bajusza és forgója adja meg a főhíráknak tekintélyét, hanem a főbíró egyéniségének kell azt kisugároznia. Ez azonban igazán nem valami nagy megtakarítás, mert vármegyénkint körülbelül 5—6 altiszt és napszámos fizetéskülönbözetét jelenti, viszont ugyanannyi embert tesz ezáltal állástalanná. Régi tisztes hagyomány, ha nem okvetlenül szükséges, ne szüntessük meg. Meg akarom említeni a tisztviselők fizetését is. Ma már a magánvállalatoknál a magánalkalmazott kezdő fizetése majdnem mindenütt 150—160 pengő, a fiatal közigazgtási gyakornok pedig 50 pengőt kap az államtól, a vármegye esetleg tud még 30 pengőt hozzátenni, úgyhogy felmegy fizetése 80-ra. Mi ennek az eredménye? Az, hogy nem kapunk utánpótlást, nem jelentkezik megyei szolgálatra tisztességes családból származó úri fiú. Nagy kockázat egy ilyen fiatalembernek, aki elvégezte a főiskolát és doktorált, 26 éves korában a vármegyéhez gyakornoknak belépni, mert ha történetesen csupa fiatalember van a státusiban, senki nyugdíjba nem vonul, avagy a légitámadás agyon nem bombáz valakit, vagy egyéb baj nem ér egy vármegyei embert, akkor húsz esztendeig is kell várnia, amíg olyan állásba kerülhet, hogy megnősülhet és családot alapíthat. Végezetül rá 'kell mutatnom egy nagyon elárvult tisztviselői csoportra és ez a segédjegyzők csoportja. Ezeknek pont ugyanaz a végzettségük, mint a vezető jegyzőknek. De azelőtt átmeneti állapot volt a segédjegyzőség, mert körülbelül 35 éves korában megválasztották vezető jegyzőnek és rendben volt a dolga. Ma azonban nagyon megnehezült ezek felett az 10-ok járása, mert manapság akárhány olyan segédjegyző van, aki egészen nyugdíjazásáig végig mindig csak segédjegyző marad, és bárugyanaz a kvalifikációja, mint a vezető jegyzőé, csak a IX. fizetési osztályból vonulhat nyugdíjba. Nagyon kérem a belügyminiszter úr ő nagymoitóságát, hogy legyen tekintettel ezekre a s/.«rgeny emberekre és legalább azt tegye meg nekik, hogy nyugdíjazásukkor a VIII. fizetési osztályt elérhessék. Legyen szabad egy rövid kis kirándulást tennem a földmívelésügyi tárca területére is (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik, tegnap és tegnapelőtt a kisbérleti törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban több felszólaló részéről a népszerű gazdasági szakoktatásról is szó esett és mivel nekem ez régi vesszőparipám és vele évek óta behatóbban foglalkozom, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval elmondjam nézetemet. A háború előtt, amikor volt mindenféle típusú gazdasági iskola, az