Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése 1930. évi december hó 14-én, csütörtökön. 139 hogy ennek a mûforradalomnak kevés gyökere volt a mezőgazdaságban és a föld népében. T. Ház! Antiszociális az a birtokpolitika, amely nincsen tekintettel arra, hogy mi történik a kisembereknek azokkal az ezreivel, OFetleg százezreivel, akik egy technikai földosztás folytán föld és kenyér nélkül maradnak. (Û0V van! Ügy van! balfelöl.) Antiszociálisnak n.ondóm azért, mert nem lehet a kisemberek iránt szociális érzék abban, aki olyan könnyen elintézi ezt a kérdést azzal, hogy az állani gondoskodjék róluk. Nem lehet abban sem gazdasági előrelátás, aki azt mondja, hogy a nagyipar további fejlesztésével lehet gondoskodni arról, hogy ezek a kisemberek felszívassanak és foglalkozáshoz jussanak. Én helyesnek tartom Hagyó Kovács Gyula t. barátomnak azt az eszméjét, hogy a mezőgazdaságban a sertéshizlalás további kiterjesztésével sokezer embert lehet újból foglalkoztatni, ennek azonban természetesen az az előfeltétele, hogy mindig olyan piacaink legyenek a hízott sertés részére, amilyenek most vannak, amit előre nem lehet biztosan tudni. Hagyó Kovács Gyula felsőházi tag úr 220.000-re becsüli azoknak a kisembereknek számát, akik abban az eset ben, ha minden 300—500 holdon felüli mezőgazdasági birtokterületet felosztanánk, munka és föld nélkül maradnának. Koós Zoltán t. barátom a Jelen törvényjavaslat alapján munka és föld nélkül maradó kisemberek számát 100.000-re becsüli. Hiszen lehetne azt mondani, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása 15 évre van tervezve. Ennélfogva nem lehetetlen az, hogy 15 évre elosztva ez a kontingens fokozatosan felszívassék a mezőgazdaságba és az iparba. Nem légüres térben vagyunk azonban itt Magyarországon és akik a gyáripar olyan biztos fejlesztését lehetőnek tartják, azoknak a figyelmét arra hívom fel, hogy a közeinyugat-törekvései nem arra mutatnak, hogy a magyar gyáripart olyan biztosan lehet fejleszteni. Ez a kérdés tehát mindenesetre megoldásra vár és ezekről a kisemberekről gondoskodni kell. Naeryon helyesnek tartom, hogy a kormány nem ült fel a licitálásnak, hogy mennyi földet tud felosztani és helyeslem azt is, hogy a licitálással szemben hosszabb időre tervezi a birtokreform végrehajtását. Én nem is szeretem ezt a törvényjavaslatot reformnak nevezni, hanem inkább a birtokpolitikai törvények közé akarom sorozni, mert a birtokpolitikában hosszú idők folyamán jönnek azután alkalmak, kerülnek eszközök, amelyek a végrehajtás tempóján nagyon sokat tudnak javítani. Én még szívesebben láttam volna, ha a kormanv nem köti meg a saját kezét évi kontingenssel, hanem arra az általános bizalomra támaszkodva, amelynek Teleki Pál gróf kormánya az országban örvend, szabad kezet biztosít magának, mert lehet, ho"-v lesz esztendő, amikor nem 100000. hanem 200.000 vagy 300.000 katasztrális holdat is lehet a kisemberek kezére juttatnunk, de jöhetnek esztendők, akár külpolitikai vatry más vi«zonvok folytán, amikor százezer holdat sem lehet Juttatni a kisemberek kezére. (Maz9 as a bal oldalon.) Bátran^ kijelentem, hoery én a kisbirtokrendszer híve vagvok. Kisbirtokrendszer azonban kétféle van. Kisbirtokrendszer az is, amikor a kisbirtokokon kívül semmi más birtoktípus sincsen az országban. Tlven kisbirtokrendszer van egy-két balkáni államban, ahol magam is jártam, ahol láttam a falvakban a mezőgazdaság sajnálatos lezüllését és láttam azt. hogy annak az országnak feltétlenül szüksége van arra, hogy kultúrát más országI ból hozzon. Ott nincsen semilyen más birtoktípus, még középbirtok sem. Én nem ennek a kisbirtokrendszernek vagyok a híve. Kisbirtokrendszer az is, amelyet helyesnek tartunk mi, akik a földdel és a mezőgazdaság gal hivatásszerűen foglalkoztunk egy életen keresztül, az a rendszer, amelyben a kisbirto! kok között és éppen a kisbirtokok érdekében épségben maradnak a középbirtokok és maradnak a nagybirtokok is. Mert megvan a középbirtok hivatása is, de megvan a jól vezetett nagybirtok hivatása is, amit éppen Fodor Jenő felsőházi tagtársam nagyon helyesen fejtett ki. A nagybirtoknak a tenyészállatkiválasztás, a vetőmagtermelés, a kísérletezés terén van hivatása, — és e nélkül nehezen tudok elképzelni virágzó mezőgazdaságot — középbirtok nélkül pedig nem tudok elképzelni rendes mezőgazdasági kultúrát sem. (Ügy van! Ügy van!) Középosztály nélkül nincsen nemzeti kuli túra (Ügy van! Ügy van!) és én felhívom a í t. Felsőház figyelmét arra, hogy nekünk a kisemberpolitika mellett minden körülmények között ragaszkodnunk kell a középosztálypolitikához is. (Helyeslés.) Az, amit sokan mondanak és ami tény, hogy nyugat felé és kelet felé is egyes országokban a középosztály kezd eltűnni, sőt keleten el is tűnt, egyáltalán nem vigasztaló, nem példaadó, sőt ellenkezőleg, az ott szerzett tapasztalatok arra indít i nak bennünket, hogy azt a politikát folytassuk szociális és gazdasági téren is, ainçly nem a fent lévőket akarja lerántani, hanem a lent lévőket akarja felemelni. (Elénk helyeslés és taps.) A divatos külföldre hivatkoznak sokan, akik a technikai földosztás hivei és abban látják a nemzet és a nép boldogulásának akadályát, hogy Magyarországon közép- és nagybirtok van. Éppen erre a divatos külföldre nem lehet hivatkozni, t. Felsőház. Nekem módomban volt személyesen is és a legújabb hivatalos kiadványokból is tanulmányozni mind a nemzetiszocialista Németország. mind a fasiszta Olaszország birtokpolitikáját. Egyik sem technikai földos-ztás, mindegyik organikus, pénzügyileg alátámasztott, nagyon helyesen a termelés fokozására irányuló birtokpolitika. Németországban, ahol Pomerániában 57*5, Brandenburgija 51-8 és Mecklenbnrgbaii 64..3%-át teszi ki az ezer holdon felüli nagybirtok az illető ország mezőgazdasági területének, az ezer holdon felüli nagybirtok területe 15-3%, szemben Magyarországgal, ahol csak 138% az ezer holdon felüli nagybirtok területe, nem folytatják a nagy üzemek felbontásának politikáját. Ez meg is érthető. A nemzeti szocializmus természetszerűen szocializmus is és ez a szocializmus, amint a segédnélküli és egysegédes kisiparost rendelettel betereli a gyárba, a nagyüzembe, nem törekszik a jól vezetett és jól termelt — ezt hangsúlyozom — nniry üzemek felbontására. A múlt esztendőben Cobleuzben a birodalmi hitelszövetkezeti kongresszuson magam hallottam azt, hogy a k«'l.'l poroszországi ezer- és kétezerholdas birtokokat sem kívánja a nemzeti szocializmus felbontani, mert felfogása az, hoery a hadseregnek, amely különösen a mai időkben első érdek a birodalomban, élelmiszertermelésre van szüksége és erre a nagyüzemet fenn kell tartani. A nemzeti szocializmus nagyszabású bir' tokpolitikát folytat Ez a birtokpolitika — ne 28*