Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyülés felsőházának' 15'. ülése ffődtnényest foglalkoztatnak. A kedvezményben részesítés tehát úgyszólván a szociális belterjességgel jár karöltve. Csak egy lépéssel kell e gondolatmenet iüzésében továbbmenni és — szerény véleményein szerint — a mezőgazdasági kisexisztenciák érdekélten máris egy igen célravezető rendelkezésre kínálkozik alkalom, tudniillik

t állapíttassák meg ennek a szociális belterjességnek egy kötelező minimuma. Mondassák ki, hogy a középbirtoktól felfelé a szántóteriilet katasztrális hold száma és az azzal foglalkoztatott mezőgazdasági munkások száma közötti arány egy bizonyos kvóta alá nem süllyeszthető, a tiltás szankciója pedig vagy területleadás, vagy több munkás alkalmazására vaió kötelezés lebet ne. A rendelkezés például úgy szólna, hogy 40 katasztrális hold szántó után a birtokos köteles legalább egy állandó szegődményest alkalmazni. He ennél a kvótánál csekélyebb száma cselédség van, akkor annyi földterületet lenne köteles leadni, amennyi az említett arányszám eléréséhez szükséges. így ha a helyett, hogy 40 holdanként, csak 50 holdanként alkalmaz állandó munkást, akkor szántóterületéből 20 százalékot, tohát ez esetben 10 holdat kellene leadnia, hogy a kívánt szociális belterjesség mértékét megüsse, vagy állandó munkáslétszámát kellene kellő módon fokoznia. Ez csak egy célzásmentes illusztrációja akar lenni a felvetett gondolatnak, amelynek hasznát abban látom, hogy egy effajta rendelkezéssel útját lehetne vágni annak, hogy dekonjunktúrák esetén felszaporodhassak ismét egy olyan munkanélküli agrárproletariátus, amelynek elégedetlen lelkiállapotát nem kívánatos agitáeióra lehessen kihasználni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Másrészt a Kenyérkereset ilyen biztosítása közvetve növelni fogja azok számát, akik a gazdasági önállósításra tekintetbe jöhetnek. T. Felsőházi Felszólalásom elején úgy jellemeztem a törvényjavaslatot, hogy kevesen sokalják és sokan keveslik. Az első kategóriába azok tartoznak, akikben a törvényiavaslat azt a fájdalmat váltotta ki, hogy a földtől, amihez s/ivvel-b'dekkel rakaszkodnak, meg keli válniok. Nem tudom magam azoknak gondolatvilágába beleélni, akik a magyar földbirtokososztály aggályait mással, mint jog és indok nélküli kapzsisággal magyarázni nem tudják. Nem tudom Utagam ebbe a mentalitásba beleélni, mert nem tudom, bogy mi ösztökéli azokat, akiket a földleadás ténye nem érint. / Ezt a fájdalmat azonban nem kell szégyenleni, nem kell röstelkedve takargatni* hanem őszintén és nyiltan bevallani, mert jgenis e f'Vidnlomhoz a földszerető gazdának joga van. (Űov van! l'Jay van!) A magam jogossága a jó lelkiismeret és egy 180 éves birtoklás, mialatt szűkebb családom becsületté] gondozta földjét és a magyaróvári gazdasági akadémiát megalapította. És jogosságom az a. tény. hogy több becsületes magyar földmunkás megélhetése van biztosítva a belterjes nagviizmuben. mint ugvananuyi fölfltoriiléten kishaszonbérleti formában, amit számokkal igazoltam. (Ügy vau! a közénen.) A területveszteség feletti fáidalom azonban nem arra vezet, hogy a törvényjavaslat ellen hadakozzam, hanem hogy a iövöbmi is figyelemmel kísérjem, hogy átengeddt földem r

nel miképpen bánnak és hogy a rajta élőknek tett ígéreteket bevált.iák-e. A törvényiavaslat jellemzésekor a második kategóriába soroltam azokat, ak>k az abban foglaltakat keveslik. Hát, t. Felsőház, van itt keveselnivaio bőven. FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 193.9. évi december hó lU-én, csütörtökön. 137 A már érintett és eléggé velejébevágó kifogásokon kívül hol van a haszonbérmegallapítás egységes kerete, hol van a kisbirtokszerzés pénzügyi lebonyolításának kerettervezete, hol van itt szó vetőmag- és tenyészállatkedveziiu nyrői, boi van itt említés a kitelepítettek sorsáról? Ali van az épületek, a mezőgazdasági kisvasút, a gép- és iparberendezés lovábbi felhasználásával 7 T. Felsőház! Még igen sok kérdést vethetnék tel, amire a törvényjavaslatból feleletet kiolvasni nem tudok. De csak remélhetem, hogy a kormány nemcsak a jelen törvényjavaslat hiányainak kiegészítésére fog törekedni, hanem végre szervesen egybefoglalja mindazokat a mezőgazdasági problémákat, amelyek megoldásra várnak; hogy a kormány necsak műtétet hajtson végre, hanem a vágott sebeket össze is varrja! T. Felsőház! Nem tárgyi, hanem személyi okok döntötték el, hogy e kritika után miként foglaljak állast a törvényjavaslattal szemben. Két személyi okra hivatkozom. Az egyik a földmívelésügyi miniszter úr személye. Ha egy el nem adósodott nagybirtokos szociális földreformot hirdet, akkor annak nem lebet konjunkturális háttere. Akkor ez meggyőződés bői fakad. Ezt becsülöm, tisztelem és meggyőződését osztom. A másik a kormányelnök úr személye. Ha valaki a közbizalmat annyira ki tudta érdemelni és a mai zavaros világban meg is tudta tartani, akkor azokat az int en eiókat, amelyeket a kormányelnök úr a magáévá telt, támogatni kell. így tehát a végrehajtók szándékainak tisztaságába vetett hittel és abban a reményben, hogy őrködni fognak azon, hogy a magyar birtokososztálytól elvárt áldozat tétjét ezentúl szeretetteljesen megértő és a szociális felelősség éber tudatában lévő kezek fogják juttatni kisebbik magyar testvérünknek, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik») Elnök: Szólásra következik Sehandl Károly ő nagyméltósága. Sehandl Károly: T. Felsőház! Midőn első alkalommal van szerencsém e tisztelt Házban igénytelen szavamat felemelni, méltóztassék megengedni, hogy a felsőház tagjainak szíves jóindulatát kérjem, hogy szerény tehetségemmel és tapasztalataimmal hozzájárulhassak ahhoz a magas színvonalú munkához, amelyet — párhónapi tapasztalat után is mondhatom — a felsőház az ország egyetemes érdekei, de egvben a legkisebb emberek szociális helyzete iránti érzékből is ki fojt. Ha valami, úgy az előttem elhangzott s a királyi család egyik tagjától eredő súlyos beszéd mutatja leginkább, hogy mennyi helyes értelemben vett emberszeretet, szociális érzék jelentkezik ebben a Házban és í<ry az a jogkiterjesztés, amely a felsőházat érte, olvan helynek, olyan orgánnmmtk jutott, amely az ország érdekében működik. T. Felsőház! Az országnak drága kincse a föld. amelyhez csak avatott kezekkel szabad nyúlni. Finnél a k»«f>«n*l drágább csak >» o«»lád, amelynek jólététől, vagy pusztulásától függ a nemzet élete- és halála. Fz a kérdés áll a helyes birtokpolitikának középn'vitnba?i: a család kérdés. Ennek helves megoldásától függ a birtokpolitika sikere. A nemzeti szemponton kívül, arnolvnpk kétségtelenül minden orezág lúrtokpolitiká'ri első és irányndó tényezőiének kell ToTinie, feltétlenül azt k^ll név-ni a birtokpolitikában, hogy az mentől több családnak 28