Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés felsőházának H. ülése 1 gasabb fekvésű vidékeken, a gazdálkodás rezsije, amelyhez mégis csak hozzátartozik az adó is, masasabb az alacsony fekvésű vidékeken. Azt is tudjuk, hogy az erdők általában alacsonyabban vannak osztályozva. Erdöirtás után, amidőn a művelési ágváltozást keresztülvezették, rendszerint az erdő helyén létesített szántóföldek osztályozása is alacsony maradi, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezek többnyire jó termőföldek. Az aránytalanság tehát nemhogy megszűnt volna, hanem még inkább fokozódott később is, annál is inkább, mert az adók állandóan emelkedtek, így a magasabb osztályozású földek aránytalanul nagyobb terhet viselnek és így ezeknek gazdálkodási rezsije is nagyobb, holott jövedelmezőségük igen gyakran kisebb, mint az alacsonyabb osztályozású földeké. Éppen ezen oknál fogva volt nagyon sok elégedetlenség az előző földreform alkalmával is, midőn egyes helyeken a kisemberek túlságosan magas árakat kellett, hogy fizessenek azokért a földekért, amelyeknek a jövedelmezősége semmivel sem volt jobb, mint a hozzájuk egészen közeleső alacsonyabb osztályú földeké. Sőt tudok olyan eseteket, amikor éppen az alacsony kataszteri jövedelmű földeknek volt jobb hozama és így valódi értéke is magasabb volt, mint a magas kataszteri osztályozású földeké, azok vételára pedig mégis megfordítva volt megállapítva. így tehát a kataszteri tiszta jövedelem alapulvételének mellőzése nemcsak a birtokosoknak, de a földhöz juttatottaknak is nagy érdeke lenne. Közös érdekük lenne tehát az, hogy más, ennél jobb értékmérő vétessék alapul az igéuybeveendő teriiletek értékének megállapításánál. A kishaszonbérletek igénybevételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy mi történik a mezőgazdasági cselédek és munkások nagy tömegével, akik eddig az igénybeveendő birtokokon keresték kenyerüket. Kétségtelenül ezeknek is joguk van kishaszon bérletet kapni, azonban a helyzet az, — amint nagyon jól tudjuk, — hogy föld korlátolt mértékben áll rendelkezésre, nem lehet tehát mindenkit teljesen kielégíteni. De legyünk tisztálban azzal is, hogy a cselédség általában nem is óhajt földet — és ebben osztozkodik vela a mezőgazdasági munkásoknak az a része is, — amely elsősorban mint arató- és részesmunkás a szomszédos birtokokon mindenkor becsületes kenyérkeresethez jutott, mert hiszen, ellentétben a budapesti agrárszociológusoknak a falutól távol kialakult felfogásával, ilyenek igen nagy számmal vannak. Ezek a cselédek és munkások nem barátjai a földreformnak, sőt ellenkezőleg, kenyerüket féltik. Vannak azonban ismét szociológusok, akik azt mondják, hogy elég baj ez, mert ez azt mutatja, hogy a cselédségben nincs meg az önállóságra és függetlenségre való törekvés. Ez lehetséges. Azonban nem lehet rossznéven venni tőlük, hogyha ragaszkodnak a mostani megélhetéshez, amelyről tudják azt, hogy biztos részükre és ezt nem akarják felcserélni a bizonytalan jövővel. És azt is nagyon jól tudják a cselédek, hogv általában körülbelül 10 kat. hold földterület hozama kell az ő bérük kitermeléséhez, amely bért pedig minden körülmények között megkapnak függetlenül a termésviszonyoktól, az időjárástól és semmiféle kockázatot nem viselnek, ha pedig ezt a 10 .kat. hold földet megkapnák akár bérbe akár öröktulajdonba, úgy nekik kellene annak minden kockázatát, adóját és egyéb terheit is viselniök, 39. évi december hó 13-án, szerdán. 127 amellett, hogy sem a berendezéshez, sem a törlesztéshez nem rendelkeznének megfelelő tőkével. Éppen, mert így áll a dolog, nagyon fontos, hogy mezőgazdasági lakosságunk e nagyon is értékes rétegének érdekei az új törvény végrehajtásánál figyelembe legyenek véve. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy amikor az egyiknek adunk és azt felemeljük, akkor ne vegyük el a másik kenyerét. A korábbi földreformtörvény végrehajtása után a cselédlétszám a nagyobb birtokokon alig fogyatkozott meg valamivel. Most azonban erre alig lehet számítani, mert hiszen akkor jó konjunktúra és fejlődő gazdasági élet volt, ami ma, sajnos, nincs és emellett ma az igénybevétel aránytalanul sokkal nagyobb fokú, mint az akkori földreformnál volt. Ezért tehát feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a nagy, cseléd- és munkástartó birtokok felosztásával kereset nélkül maradó tömegek más módon legyenek elhelyezve újabb munkaa I kalmak teremtésével. Közismert vita az, amely arról folyik, hogy a nagy- és középbirtok termel-e többet és jobbat, vagy a kisbirtok. Az ebben a vitában résztvevők, sajnos, nem csupán gazdasági érvekkel és adatokkal küzdenek, hanem abba nagyon sokszor beleviszik a politikumot is. Ez a kérdés szerintem egyáltalában nem is vitás, mert dacára a budapesti agrárszociológusok ellenvéleményének, úgy a statisztikai adatok, mint a tudományos megállapítás és a tapasztalati tények is világosan azt bizonyítják, hogy feltétlenül a közép- és nagybirtok termel többet és jobbat. Az ezzel szemben álló vélemény csak arra való, hogy a laikus közvéleményt helytelen irányba terelje. Ezt a kérdést azonban egyáltalában nem azért vetem fel, mintha ezzel a földbirtokpolitikai intézkedések szükségtelen és káros voltát akarnám bizonyítani. Ez teljesen távol áll tőlem. Az a kérdés, hogy ezidőszerint ki termel többet és jobbat, teljesen eltörpül a magasabb nemzeti érdekek és célok mellett, mert hiszen a eél az önálló gazdasági exisztenciák nagymértékben való megszaporítása, az erős, egészséges kisgazdatársadalom kiépítése, a független, megelégedett kisemberek nagy tömegeinek magasabb életszínvonalra való emelése és ezzel a magyarság egészséges fejlődésének a jövendőben való biztosítása. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a törvény végrehajtása folytán a termelés úgy mennyiségileg, mint minőségileg csökkeni fog és ennek megakadályozására minden lehetőt el kell követnünk. Szükségesnek tartom tehát ezért, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatban a gazdasági szakoktatás, éspedig főleg a tömegoktatás, l'ejlesztessék. Helyes és kívánatos lenne, ha mindazok, akik a törvény alapján kishaszonbérlethez jutnak, megfelelő oktatásban lennének részesíthetők s lehetőleg téli gazdasági tanfolyamok hallgatására lennének kötelezve. Ezek érdekében ez azonban . nagyon természetesen csak a tanfolyamok számának igen nagymérvű szaporításával volna lehetséges. De szükséges az is, hogy a tanfolyamon túl is a gyakorlati életben tovább folyjon a földhözjuttatandók oktatása, nevelése és vezetése. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésével, a kisemberek gazdasági tudásának emelésével ,jobb és tökéletesebb gazdálkodásra nevelésével kell emelni a kisgazdaságok termelési színvonalát úgy minőségileg, mint mennyiségileg és ezáltal kell 26*