Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés felsőházának H. ülése biztosítása. Ha ez csupán gazdasági kérd«'

s lenne, akkor azt lehetne mondani, «hogy itt tisztán cseréről van szo: az egyház ad földbirtokot és kap helyette pénzt, papírt, ebben az esetben kötvényt. Azt hallottuk azonban, bogy ez nemcsak gazdasági kérdés, mert ez a javaslat politika és így ez a javaslat szankcionálta azt, hogy a magyar földbirtok a politika eszközévé váljon. Akadhat tehát egyszer egy OBQdás politikus, aki magéban különös ösztönöket vagy indulatokat erezve, kezdve a népbutító szavalókórusokon, tol y tat va a sajton keresztül egeszén a szóiioki hordóig egy olyan mozgalmat fog megindítani, amelynek alapja az, hogy a szegény nincstelen, rongyos niun kasnak a verejtékén szerzett aüoiilléreiböl táplálják a palotákban élö püspököket es apátokat és akkor abban a pillanatban, a kötvenyszolgáltatásból is politika lesz. (Ugy van! a középen.) Azt hiszem, az igen t. Felsőház az én véleményemen lesz abban, hogy a kötvényszolgáltatás beszüntetést; sokkal könnyebb lesz, mint a Szent István által alapított egyházi birokok elvétele; ahhoz egy-egy tollvonás is elegendő. Nagyon jól tudta ő, hogy mit tett, hogy így alapította az egyházi vagyoni és minden tiszteletem és bizalmam mellett, amelyet a kormányelnök úr iránt táplálok, mégis merem mondani, hogy én Szent István bölcseségét magasabbra tartom az ÖBSzkormány bölcseségénél, mert csak ilyen módon volt lehetséges, hogy az egyház 900 éven keresztül vagyonának jövedelméből magas, kulturális, a nemzet szempontjából óriási értékű, tévé kenységét folytathatta. Mivel én az előttünk fekvő törvényjavas latban az egyházak jövedelmét, vagyonának biztonságát nem látóin biztosítva, mivel féltem a megsemmisüléstől és mint előbb mondottam, visszatérve a cselédkérdésre, attól tartok, hogy X számú önálló exisztencia kreálása mellett ez a törvény majdnem ugyanolyan számú kenyér- és munkanélkülit fog kreálni, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Koós Zoltán őméltósága. Koós Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az összes eddigi felszólalásokból, mindazokból, melyek itt a Felsőházban hangzottak el, mind pedig azokból, amelyek a Képviselőházban hangzottak el, kétségtelenül kicsillámlik az összes felszólalóknak az a meggyőződése, hogy ez a törvényjavaslat a magyar gazdasági életbe és ezen keresztül az egész magyar életbe igen mélyen belevág. Mondhatjuk, az egész magyar közvélemény osztatlan meggyőződése az, (hogy ez a törvényjavaslat, illetve ennek végrehajtása az egész magyar életet igen mélyen fogja érinteni. Ez kötelességünkké teszi ,hogy ezzé] a kérdéssel behatóan foglalkozzunk. Rá kell azonban mutatnom még egy körülményre, amely fokozott mértékben teszi kötelességünkké azt, hogy a törvényjavaslattal behatóan foglalkozzunk. Az a szerencsétlen nemzetközi helyzet, amelyben ma vagyunk, a kormány kötelességévé tette azt, hogy a gyülekezési jog bizonyos mérvíí korlátozásával a nyilvános előadásokat korlátozza, tehát a nagy közvélemény nem tud ezzel a kérdéssel ú gy foglalkozni, amint kellene. A papirossal való takarékos kodás szüksége pedig azt írja elő, hogy a napisajtó hasábjain lehetetlen ezzel a kérdéssel FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1939. évi december hó 13-án, szerdán. 109 olyan mértékben foglalkozni, mint ahogy megérdemelné. (Az elnöki széket báró PerényJ Zsigmond foglalja el.) Ennek következtében kénytelenek vagyunk egy ilyen nagyon fontos, mélyreható törvényjavaslatot tárgyalni anélkül, hogy a nagy közvélemény megtárgyalhatná minuizokat a kérdéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat felvet. Ez teszi kötelességévé a törvénj hozóknak, hogy ezzel a javaslattal igen behatóan foglalkozzunk és ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy ezzel a javaslattal kicsit behatóbban és hosszabban foglalkozzam és talán a. szokottnál hosszabb ideig vegyem igénybe a mélyen t Ház figyelmét. Ez év elején, januárban nyújtotta be először a földmívelésügyi miniszter úr a kishaszonbérletek alakításáról és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslatát. Ez a törvényjavaslat esak publicisztikai megvitatásban részesülhetett, mert az országgyűlés feloszlatása következtében a Ház ezt nem tárgyalgatta. Most nyolc vagy kilőne hónai) eltelte után ismét előttünk van a földmivelésügyi miniszter úr javaslata és a két ja vaslatot csak nyolc vagy kilenc hónapi különbség választja el egymástól, én azonban ágy érzem, hogy ez a nyolc vagy kilenc hónapi különbség a világ gazdasági történelmében és ezzel, együtt Magyarország gazdasági történelmében is egy nagyobb fordulatot és változást jelent, mint amilyen változás az 1920. évi földreform és az első tehát az 1939 januárjában benyújtott földreform között eltelt idő alatt beállott. Talán legyen szabad ezt ;i nagy különbséget, néhány szóval megvilágítani. Változatlanul fennáll ma is az a követelmény, hogy az ország megművelhető területét olyan üzemekre kell megosztani vagy olyan megosztás szerint kell megművelni, hogy az a legnagyobb gazdasági ós szociális hatásfokot érje el. Minden agrárpolitikának az a legfőbb célja, hogy megállapítsa, hogy az adott körülmények között a törpe-, kis-, közép- és nagybirtok megoszlásnak, tehát a törpe-, kis- ós nagyüzemek megoszlásának azt az arányát, amely megoszlás mellett a legkedvezőbb eredményeket lehel elérni gazdasági és szociális téren. Ebben a mégha tarozásban azonban benne van az, hogy ez a szabály a birtok nagyságot illetőleg a birtokon folytatott üzemnagyságoknak megoszlását írja elő, ez csak a gazdasági erők szabad érvényesülése esetén áll, vagyis ez a liberális gazdasági rendszeren felépülő nemzetközi agrárpolitikának egyik alapvető elve. A liberális gazdasági rendszer elveit mindnyájan nagyon jól tudjuk, ismerjük és ebbe természetesen nem akarok belemenni, de mégis rá kell mutatnom az összefüggésre a liberális gazdasági rendszer végső alapjai és ezen gazdasági rendäzeren felépülő agrárpolitikának azon szabályai ko* zött, amely az üzemnagyságok arányos megoszlása útján akarja elérni ;, legjob gazdasági eredményt. A liberális gazdasági rendszernek egyik leglényegesebb vonása, vagy mondjuk alapintézménye a szabadpiac, a szabadáralakulás, az az áralakulás, amely a kereslet és kínálat érvényesülése és annak egy bizonyos ponton való egyensúlyba jutása által áll elő. Ezt a szabad áralakulást természetesen az 24