Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

94 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, nem akarom levezetni azt, vájjon ebből a 10 holdból egy kisgazdacsalád tisztességesen meg tud-e élni. Hogy mégis világosan lássunk, egyszerűen csak összehasonlítom ennek a 10 holdnak kihasználását az általam fizetett közcseléd évi fizetésével. Az eredmény a következő: A 6'6 hold szántóból cselédem 18 métermázsa konvenciója lefoglal 2'6 holdat, — itt 8 métermázsa átlagtermelésse] számolok, mert hiszen 1 métermázsát vetőmagra le kell venni — 1*5 holdat lefoglal a cselédem 1*5 hold tengeriföldje, 1 holdat lefoglal a cselédem 2 tehéntartása; ez összesen 5

M hold. A 2"5 hold legelőt és a rét fele területét lefoglalja a cselédem 2 tehenének és 6 darab sertésének a legelője, marad 1*5 bold szántó és 0'4 hold rét fiz szükséges az igásállatok tartására; 2 darab igásállat tartásához ugyan nem elegendő, de 1 darabéra elegendő és még valami lenn is marad. Ezzel a 10 holdat teljesen kimerítettem. Ellenben tudjuk, hogy a cseléd ezenkívül még kap 50 pengő készpénzt, lakást és tüzelőt, orvost, gyógyszert, kórházat, állataihoz kap pásztort és apaállatot. Ezek értékét 250—300 pengő körül veszem fel. De a 10 holdas kisbirtok tulajdonosának fizetnie kell még az állami« sőt községi adót, az igásállatok fenntartásának rizikóját viselik, viselik gazdasági szerek és az épületek fenntartását és tűzbiztosítási terheket is. Ha ezeknek a terheknek évi értékét 150 pengővel veszem tel. cselédem jelenlegi állapota és az ilyen alapon számított 10 holdas kisgazda állapota között körülbelül 400 pengő mutatkozik cselédem javára; de akkor még a 10 holdas kisgazda nem fizette meg az évi bért, vagy az amortizációt. Cselédem gabonáját nem veri el a jég, nem teszi tönkre az aszály, szóval nincs rizikója. (Mozgat a középen.) Tehát kénytelen voltam számításaimat megváltoztatni és 14 holdban venni fel az' a területet, amely egy szorgalmas kisgazdacsalád tisztességes megélhetéséhez elegendő, de országos átlagban feltétlenül szükséges is. (Egy hang a jobboldalon: Az első generációban!) Csak a valóságos tényekkel kell számolnunk, előre nem számíthatunk, mert így is kevés a föld. Ilyenmódon kielégíthető volna 3,640.000 holdból 260.000 család, de munkára vár, — mint minden statisztikából megállapíthatjuk — 220.000 gazdasági cseléd 550.000 földnélküli munkás és 330.000 5 holdig terjedő törpebirtokos. Ezek azok, akikkel szemben 260.000-ről gondoskodás van. Én most a törpebirtokost is kihagytam itt a számításaimból és azt kerestem, hogyan tudnék elhelyezni 510.000 nincstelen munkást, mire a következőre jutottam. A 100—500 holdas birtokkategóriák összterülete kétmillió bold, a szántó 980.0CO. Mivel ezek a kisebb középbirtokok csak úgy tarthatók fenn, ha szinte túlintenzíven termelnek, ezért minden 15 hold szántóra számítottam egy cselédet és azonkívül még egy munkást teljes évre, tehát 7'5 hold szántóra esik egy munkás, illetőleg munkáscsaládnak évi eltartása. Ez jelenti 130.000 munkás elhelyezését. Az 50—100 holdas kategóriába esik az úgynevezett nagyobb parasztgazdaságok kategóriája. Ennek a területe 1,036.000 hold.ebből szántó 703..000 hold, a birtokterület átlag 68 hold, szántó átlag 46 hold. Itt minden 40 holdra felvettem egy éves cselédet és még egy arató napszámosmuukást, egész évre számítva. Tehát minden 20 hold, illetőleg a szántónak minden 13—14 holdja tartana el egy munkást egész éven keresztül, vagyis itt elhelyezhető volna 50.000 munkás. A 20—50 holdas kategória a közép parasztüzem, összterülete 2,172.000, szántója 1,680.000 bőid. a birtokattag 3u hold, a szanióátlag 23 hold. Itt a felére vettem fel egész évre egy cselédet, a másik felet megdolgozza maga a tulajdonos. Ez az a birtokkategória, amelyet egészséges közép paraszt-üzemnek tartok, amely teljesen leköti egy népesebb család teljes munkaerejét, azonkívül igaerejét is foglalkoztatja egész éven keresztül. Ezen tud a magyar kisgazda a legjobban boldogulni. Ez a réteg is foglalkoztatna 40.000 munkást. Ilyenmódon tehát számításom szerint 260.000 családról történhetnék gondoskodás az 500 holdon felüli összes birtokok teljes felosztásával és 210—220 ezer család volna még elhelyezhető az alacsonyabb kategóriájú középbirtokokon. Itt maradna teljes megélhetési lehetőség nélkül 250—300.000 olyan nincstelen munkás, aki ma mégis csak meg tudja találni a mindennapi kenyerét, a mindennapi megél betési lehetőségét. Mélyen t. Eelsőház! Ezek voltak az en számaim, amelyeket én levezettem a legszélsőségesebb alapon. Ezt kellett tennem, mert hiszen, ha ez a folyamat megindul, megálás itt nincs és jobbnak tartottam, ha ennek következményeit már előbb latjuk meg, mintsem akkor vegyük észre, mikor már a.nyakunkon van. Tudom, hogy ezek a számok rideg szamok. Azt is tudom, hogy ezek közé a szamok közé az életet beszoríani nem lehet, azonban mégis valamennyien tudjuk, hogy ezek a szamok mindig intők, mindig figyelmeztetők maradnak. Tudom, hogy a földmívelesügyi miniszter úr ő nagyméltósága is ismeri ezeket a törvényjavaslatból is, de különösen az o képviselőházi beszédéből nem annyira a termelési nívónk leesése, — vallom, hogy ez csak átmeneti, mert megoldható — hanem annak belátása és megismerése hatott rea a legnyomasztóbban, hogy minden arra váró igényt nem tud kielégíteni. En magam is, aki kerestem a lehetőséget ezeknek a számoknak kiküszöbölésére, bevallom, hogy ezt nem tudtam megtalálni es nem tudtam teljesen megtalálni ebből a súlyos helyzetből a kivezető utat. Elismerem, hogy a torvényjavaslat, különösen a 36. §-ban, igyekszik a nehézségeken segíteni, mert ebben a szakaszban többletjuttatást biztosít azoknak a megváltást szenvedőknek, akik a kapott összeget az iparban helyezik el. Azt hiszem, a lolamivelésügyi miniszter úr a többletjuttatással kapcsolatban nem arra gondolt, hogy azon Rima-, Salgó-, vagy Mák.-részvenyeket vásároljanak, hanem arra gondolt, — nagyon helyesen — hogy munkaalkalmakat teremtsenek, tehát új ipari üzemek létesüljenek. Ipari üzemekről szólván, hozzánk gazdákhoz a mezőgazdasági ipari üzemek vannak a legközelebb, nekünk tehát ezekből kell kiindulnunk. Ha ezeket az ipari üzemeket vizsgálom, akkor azt látom, hogy ezeknek munkásvolumene rendkívül csekély, alig számbaveheto. Hiszen egy cukorgyár évi munkásvolumene 130—150 körül mozog és csak a kampány idején megy fel 600—700-ra; egy ezerholdas rajonú kendergyár munkásvolumene, az egész