Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

88 Az országgyűlés felsőházénak 82. ülése országiban tiszteletben kell tartani. (Ügy van! Ügy van!) Ha azokat nem tartjuk tiszteletben, akkor egy lejtőre jutunk, amelyen nehéz a megállás, (ügy van! Ügy van!) A szerzett jogoktól csak nagy nemzeti érdek miatt szabad esetleg eltekinteni. En a jelen esetben ezeket a súlyos okokat nem látom fennforogni s ennek folytán nem helyeselhetem, ha valakit a szerzett jogoktól megfosztanak. Az történt, hogy a közvéleménybe t erősen túlozva bevittek bizonyos, talán kenyérirígységből is származó gondolatokat. Kifogásolták azt, hogy egyesek nagyobb jövedelemmel bírnak, több forrásból, talán olyan forrásokból is, amelyek némi nexusban lehetnek az állammal; kifogásolták azt, hogy nyugdíjat élvez valaki, akiben -még van erő arra, hogy gazdasági téren kereső tevékenységet fejtsen ki. Nekem az a nézetem, hogy a nyugdíj szerzett jog, amelyet valaki megszolgált azzal, hogy kitöltötte a szolgálati idejét, (ügy van! Ügy van!) Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy különböző okokból, részben a trianoni megcsonkítás folytán megszaporodott tisztviselői létszám apasztása miatt, részben az állásra váró fiatalság elhelyezése indokából idő előtt munkaképes embereket voltak kénytelenek nyugdíjazni. Nyugdíjaztattak ezek sokszor csökkentett nyugdíjjal, vagy legalább is szárnyát szegték előmeneteli reményeinek, nyugdíjaztattak erejüknek a teljén. Közgazdasági szempontból nem lehet kifogásolni azt, hogy valaki, ha munkaerőt érez magában, még dolgozik. (Úgy van! Ügy van!) Én nagyon veszedelmesnek tartok minden olyan politikát, amely úgy akar a bajokon segíteni, hogy egyes osztályoknak a munkaképességét vagy munkakedvét csökkenti azért, hogy másoknak ily módon jusson hely. Helyes gazdaságpolitika csak az lehet, amely ilyen nehéz viszonyok között, mint amilyenek ma vannak, amidőn igazán minél többre van szüksége ennek az államnak, lehetővé teszi, hogy mindenki erejének a javát tudja kifejteili addig, amíg azt kifejtheti. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A múltkor egyhangúlag megszavaztunk itt egy törvényjavaslatot, amelyben felajánlottuk a polgároknak nemcsak az életét, hanem egész közgazdasági munkáját, nemre való tekintet nélkül hetven évig, (Ügy van! Ügy van!) felajánlottuk azért, mert éreztük, hogy ennek a nemzetnek minden erejét arra a nagy célra rendelkezésre kell bocsátani. El tudjuk-e érni azt a nagy célt, ha egyidejűleg nem fejtünk ki olyan gazdasági tevékenységet, amely szükséges annak megalapozásához, hogy viselhessük azokat a súlyos terheket, amelyet viselnünk kell? (Ügy van! Ügy van! — Taps.) T. Felsőház! Ha valaki nyugdíjaztatása ellenére még munkát tud kifejteni és dolgozik, ez elvileg csak tiszteletet érdemel. Tényleg akadnak szórványosan jelenségek, amelyek nekem sem tetszenek. Van valódi álláshalmozás is, (Ügy van! Ügy van!) olyan álláshalmozás, amely nem jár egyidejűleg azzal a gazdasági vagy kulturális tevékenységgel, amelyet attól az állástól megvárunk, ez azonban csak a kivétel. Nekem sem tetszik, hogy vannak olyan állások, amelyeket betöltenek olyanok, akik azzal a vállalattal hivatali foglalkozások folytán nemrégen olyan nexusban voltak, (Ügy van! Ügy van!) amelynek fenntartása legalább is etikailag kifogásolható, ha a törvényekbe nem is ütközik. (Ügy van! Ügy van! — 'Taps,) Ez'-nem védhető és nekçm eszemágában sem 1939. évi február hó 7-én, kedden. volna védeni. En örömmel fogom megszavazni, ha a kormány ide fog hozni egy törvényjavaslatot, amely az összeférhetlenséget etikai szempontból is és formailag is a legszigorúbban fogja szabályozni, (Helyeslés és taps.) de kérem, hozza ide, mert a közvéleményiben ma egy igen veszedelmes irányzat van, amely általánosít azért, mert vannak ilyen szórványos esetek, amelyet • nem rendeztek és nem tisztáztak, s gyanúnak és rágalomnak tesz ki olyan embereket, akik úgy a közgazdasági élet terén, mint kulturális téren, vagy más tereken olyan szolgálatokat tesznek ennek a nemzetnek, amelyekért csak hálát érdemelnek, nem pedig rágalmazást és megvetést. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek az érdekében kell meghozni minél előlbb azt a törvényt, de ezzel a törtvénnyel kell orvosolni mindazokat a bajokat is, amelyeken ma részben ez a javaslat kíván segíteni. Bár ezek a súlyos aggodalmak — mint mondottam — 'élnek bennem ezzel a javaslattal szemben, mégsem akarok konkrét indítványt előterjeszteni, amely ellenkeznék e törvény rendelkezéseivel. Hogy erre a kérdésre mégis kiterjeszkedtem, azt azért tettem, mert a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága figyelmét fel kívántam hívni ezekre a körülményekre. A törvényjavaslat második része a nők foglalkoztatásával kapcsolatban hoz itt bizonyos rendelkezéseket. Méltóztassanak megengedni, hogy kicsit visszatekintsek ennek hisztorikumára. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül egy félszázad óta a nők előtt fokozatosan megnyitottuk az iskolákat, először a középiskolákat, azután a főiskolákat. Követte ezt természetszerűleg különböző pályáknak a nők előtt való megnyitása. Végül a nők politikai egyenjogúságát is elismertük. Ennek kapósán mind jobban és johban .szaporodtál* azok a középosztályú családok, — talán hozzájárult ehhez trianoni tragédiánk, gazdasági elnyomottságunk, (Ügy van! Ügy van! — vitéz Huszár Aladár: A hadikölcsön!) a hadikölcsön rendezetlensége, stb. — amelyek a legértékállóbb hozományt abban látták, ha leánygyermekeiknek oklevelet nyújtanak, (Ügy van! Ügy van!) ha olyan ismereteket, különösen nyelvi ismereteket is nyújtanak nekik, amelyekkel önállóan meg tudnak állni az életben. Nem azt mondom, hogy én örülök annak, hogy ez így bekövetkezett, mert magmnak is kedvesebb volna, ha olyanok lennének itt a viszonyok, hogy erre nem lenne szükség. (Ügy vas! Ügy van!) De ha a törvényihozások bölcsesége és a kormányok előrelátása úgy rendezte be, hogy van női munka, van diplomás nő, van önálló keresetű nő és ezt kívánatosnak tartják, akkor ezeknek konzekvenciáit le kell vonnunk. {Ügy van! Ügy van!) Ha ez a helyzet, akkor nekünk el kell ismernünk, hogv önálló női kereset van. hogy ez az önálló női kereset elvileg független attól, hogv milyen keresete van annak a férfinak, akivel egvütt a kereső nő családot alapított. (Ügy van! Ügy van!) Ha egy nő úgy látta és arra határozta el magát, hogy önálló kereső pályára megy: ezzel a jelenséggel szemben én nagyon sok aggodalmat hallottam, abban a tekintetben, hogy ha ez nagyon elterjed, ez a családi élet rovására történhet, ennek rossz hatása lesz a családi élet fejlődésére, mert annak a nőnek a kereseti pályája lesz a hivatása, de nem lesz egy családnak az anyja. Ezek talán jogos ag-