Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-81

82 Az országgyűlés felsőházának 31. ülése letett meg az egyéves önkéntesi kiváltság fel­adásának gondolata, hanem azért, mert ta­pasztalatok alapján nyilvánvaló lett, hogy azt a nagy tudást, amelyet ma egy tartalékos tiszt­nek magáévá kell tennie, nem tudjuk az ille­tőknek nemhogy az egyéves, hanem még a tizenhat hónapos kiképzés alatt sem megadni. Át kell tehát térnünk a kétéves kiképzésre. Természetesen mi is teljes mértékben tudjuk és méltányoljuk, hogy mit jelent különösen a középosztály szempontjából a kétéves szol­gálat bevezetése. Igyekszünk is a törvény vég­rehajtásánál — amint méltóztatnak is a to­vábbi szakaszokban látni — mindenütt eny­híteni ezt annyira, amennyire lehetséges, igyekszünk elsősorban a polgári életben való elhelyezkedésnél a szolgálat egy részét a lehe­tőség szerint betudni és igyekezni fogunk, amennyire lehetséges lesz, a kétéves szolgála­tot néhány hónappal megrövidíteni és így ezt a terhet elviselhetőbbé tenni. Ha már egy­szer áttértünk a kétéves szolgálatra és a tör­vény is ezt vette alapul, akkor nem látszott szükségesnek a kétéves szolgálatnak kedvez­ményként feltüntetése. Ez volt az oka annak, hogy ezt, mint kedvezményt, elejtettük, A felszólaló felsőházi mélyen tisztelt tag urak közül többen említették — mégpedig né­mileg aggodalommal — a nők szolgálatának igénybevételét. Sajnos, azt kell mondanom, nem vagyunk annyian, hogy háború esetén le tudnánk mondani arról, hogy a nők munká­ját igénybe vegyük azokon a munkahelyeken, amelyeken a harctéren lévő férfiak munkáját kell pótolni. Elsősorban tehát ott fogjuk igénybe venni a nők szolgálatát, ahol tényleg sok harcost tudunk velük pótolni: így a gyári munkában és a mezőgazdasági munkákban fo­gunk tömegesen női munkaerőket alkalmazni. Egyébként természetes, hogy a nőket mind­azokra a helyekre be fogjuk állítani, — különö­sen sebesültek gondozására, betegek ápolására stb r- amelyeket a felszólaló felsőházi tag urak kiemeltek és természetes végül az is, — azt hiszem, ez a törvény szakaszaiból világo­san ki is vehető — hogy gondoskodni fogunk arról, hogy sem a családi tűzhely, sem a női erény ezáltal az igénybevétel által ne szén- , védjen károsodást. !>„ Simon Elemér ő nagyméltó s ágának köszó­hom/elsősorban a magyar katonaorvosokról mondott elismerő szavait. Természetes, hogy a katonai orvosi szolgálat lényegesen nagyobb erővel fog a polgári orvosi szolgálatra tá­maszkodni és etekintetben az együttműködés előkészítése folyamatban is van. A Simon o nagyméltósága által olyan eredményesen kép­viselt Vörös Kereszt intézmény támogatását, tekintettel arra, hogy annak a katonaság szempontjából való fontosságát teljes mer­tékben átérezzük, természetesen elsőrendű fel­adatunknak fogjuk tekinteni. ,,•',•, Liptay igen t felsőházi tag ur felszóla­lása a csapattiszti szellem ápolását óhajtotta figyelmembe ajánlani. Azt hiszem, hogy erre nálunk nincsen szükség. Mi valamennyien tisz­teljük a csapattiszt munkáját és tudjuk, hogy elsősorban a csapattiszt az, aki katonai szolga­latot és katonai munkát végez. Hogy ezt elis­merjük és minden tekintetben értékeljük, mu­tatja többek között a csapattiszti jelvény rend­szeresítése is,.az, hogy külön jelvénnyel akar­tuk kiemelni azt a tisztet, aki a csapattiszt nehéz munkáját végzi. " * vitéz Barczy-Barczen felsőházi tag ur fel­1939. évi február hó U-én, szombaton. szólalására vonatkozólag legyen szabad a kö. vetkezőket válaszolnom. Ami az előléptetést illeti, azt kell megállapítanom, hogy bármeny­nyire is lassúnak méltóztatik ezt találni, ez mégis gyorsabb, mégpedig elég «okkal gyor­sabb, mint a háború előtti időiben volt és pénz­ügyi helyzetünk egyáltalában nem engedi meg ennek gyorsítását. Ami a katonai nevelést illeti, az iskolák­ban, természetesen úgy a polgári iskolákban, mint elsősorban a katonai iskolákban a kato­nai szellemben való nevelést elsőrendű köteles­ségnek tartjuk. Ami a felsőházi tag úrnak a hadiipar fej­lesztésére vonatkozó megjegyzéseit illeti, ter­mészetes, hogy mi teljes mértékben belátjuk, elismerjük és tudjuk azt, hogy a hadviselés ma, amikor par excellence anyagi térre tere­lődött át, a magyar ipar támogatását nem nél­külözheti, amint a magyar ipar sem fogja a honvédelem támogatását nélkülözhetni. Termé­szetes, hogy a kettő együtt dolgozik és mun­kálkodik. A tűzharcos törvény végrehajtási utasítása rövidesen meg fog jelenni. Egyébként azonban ne méltóztassék azt gondolni, hogy ennek az igen fontos törvénynek végrehajtása nálunk megakadt, mert hiszen a rendeletekkel már eddig is minden intézkedés megtörtént, ami szükségesnek látszott és a végrehajtási utasí­tás csupán a kiadott intézkedések összefogla­lását jelenti. Meskó Zoltán ő méltóságának igen^ érdekes felszólalására már volt alkalmam a bizottság­ban megfelelni, úgyhogy ennek megismétlését méltóztassék nekem elengedni. Fischer Béla felsőházi tag úrnak a levente­kiképzésre vonatkozó igen értékes javaslatait, úgyszintén a többi felszólaló felsőházi tag úr­nak is ezzel a kérdéssel foglalkozó javaslatait oni teljes mértékben figyelembe fogjuk venni. Teljes mértékben átérezzük, hogy/ a levente­kiképzésben rakjuk le az alapját annak, amit a katonaságnál és a harctéren aratni akarunk. Mi tehát mindén tekintetben azon leszünk, hogy a leventekiképzést úgy építsük, fel és úgy alapozzuk meg, ahogy azt a t. felszólaló urak is elképzelték. Ha végigméltóztattak ol­vasni az indokolást és figyelemmel méltóztat­tak kísérni azokat a felszólalásokat is, ame­lyek a vita folyamán történtek, méltóztattak látni, hogy ebben a tekintetben nálunk nyitott kapukat méltóztatnak döngetni. Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felső­ház! Méltóztassanak megengedni, hogy hálá­san megköszönjem azt a megértést, amellyel ezt a törvényjavaslatot fogadni és a nemzet jövője szempontjából életbevágó jelentőségé­nek megfelelően értékelni méltóztattak. Azzal a kijelentéssel fejezem ibe felszólalásomat, hogy úgy vélem, nemzetünk boldogabb jövő­jébe vetett tántoríthatatlan hittel, nyugodtan kérhetem a törvényjavaslat elfogadását. (Hosz­szantetrtó élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom, következik a határozathozatal Felte­szem a kérdést, méltóztatnak-e a honvédelem­ről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadnia (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a

Next

/
Thumbnails
Contents