Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-81

47 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése noka a népművelési előadásokon is. Feltártam ebben a memorandumban szomorú tapasztalataimat, amelyeket azokon a helyeken gyűjtöttem, ahol a testnevelési felügyelőség a kitűnően bevált néptanítók helyett kiszolgált altiszteket alkalmazott. Tisztelet, becsület a derék és jóravaló altiszteknek, de amint ezt már Glattfelder ő excellenciája e törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával is mondotta, a gyakorlótéren is, a testi kiképzésnél is szükség van a lelki nevelésre is (Ügy van! Ügy van!) és ezt az altisztektől nem várhatjuk még abban az esetben sem, ha erre külön tanfolyamokon képezik is ki őket. Javasoltam végül ebben a memorandumban azt, hogy az oktatószemélyzet kiképzésére egy olyan külön szervezet alakíttassak, amelyet erre külön nevelnek, amely külön képesítést kap és amelynek tagjaira nézve ez a foglalkozás külön élethivatást jelent. Örömmel látom, 'h.ogy ezek az előterjesztéseim jórészben, legnagyobb részben a javaslat indokolásába foglaltak szerint megvalósítást nyernek. Mégis mivel a javaslat inkodolásában foglaltak nem minden tekintetben hatnak reám teljesen megnyugtatóan, nem nyújtanak teljesen felvilágosítást a népművelés mikénti elindítása és megszervezése tekintetében, kérelmet intézek a honvédelmi miniszter úrhoz és a közoktatásügyi miniszter úrhoz, amely kérelmemre vonatkozóan megjegyzem, hogy ez csak a falusi lakosságot illető népművelés és testnevelés kérdését érinti, tehát a városi iskolákba járó ifjúság szellemi és testi kiképzését nem érinti. Kérem a nevezett miniszter urakat, hogy a honvédelmi törvény kiadandó végrehajtási utasításában az alábbi elvek nyerjenek alkalmazást (olvassa): »1. A leventekötelezettség alá eső iskolánkívüli ifjúság testi és szellemi képzésének irányítását és ellenőrzését a hadsereg tisztikarának egy különleges szolgálati ághoz tartozó része lássa el, amelynek ez a foglalkozás legyen az élethivatása. Erre az élethivatásra a katonai tisztképzőt végzett növendékek megfelelően kiválogatott része néhányéves csapattiszti szolgálat után egy létesítendő, legalább kétesztendős tanfolyamon nyerje a ki képzést. Ezek a tisztek képezzék ki azután a leventeoktatókat és irányítsák teljesen egységes elvek alapján ezeknek munkáját. 2. Leventeoktatóul csakis középiskolai vagy tanítóképzőintézeti végzettséggel rendelkező egyének legyenek alkalmazhatók. 3. A leventekötelezettség r alá eső ifjúság szellemi nevelésének tárgyaiból, éspedig a honvédelmi törvényjavaslat indokolásában felsorolt úgynevezett nemzeti tárgyakból és ezeket kiegészítő közegészségügyi és szociális tárgyakból népművelési előadások tartassanak nem csupán a leventekötelezettség alá eső ifjúságnak, de a tényleges szolgálatban álló legénység részére is, egyben a leventeoktatók által a lövészkötelezettség alá esők részére is.« Vagyis ez a népnevelés maradjon meg egészen a 42 éves életkorig. Amennyiben az előbbi három pontban foglalt kívánságot honorálná a kormány és a nacionalista irányú népművelést ilykeppen oldaná meg, szerény véleményem^ szerint a falusi lakosság részére jelenleg egységes rendszer és előképzettség híján folyó és 17 éven át teljesen eredménytelennek bizonyult népművelési munkát be kel] szüntetni és a nacionalista irányzaton kívül eső népművelést a kultuszminiszter úrnak a földmívelésügyi miniszter úrral 1939. évi február hó -4-én, szombaton. egyetértőleg újból kell megszerveznie, kizárólag mezőgazdasági irányba kell állítania és annak menetét közösen és egységesen kell irányítaniuk. Ha a népművelési munkát ilymódon teljes rendszerességgel megszervezzük és ha pénzt és fáradságot nem kímélve, ennek a munkának keresztülvitelére nemcsak lelkes, hanem tudással is f elf egy vérzett ^ állandó gárdát nevelünk, akkor majd sikerül átalakítani a magyar közszellemet, akkor majd a tömegekbe nemzeti öntudatot tudunk vinni, amely kiérleli az emberekben a sorsközösség érzését, a sorsközösség érzése pedig a 'munkás kötelességtudást és a közjóért való áldozatosságot, ami mind-mind megadja majd a lehetőséget arra, hogy a honvédelmi törvény maradéktalan végrehajtásával a magyar nép ismét Európa híres és dicsőséges katonanemzete, ez a kicsi és szegény ország pedig nagy és hatalmas legyen. A honvédelmi törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Harkányi Pál ő méltósága.. Harsányi Pál: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ha van törvényjavaslat, amelyhez csak a szeretet áhitatával lehet mindenkinek hozzászólnia, és ha van törvényjavaslat, amely a törvényhozás házát igazán a nemzet templomává teszi, akkor ez a törvényjavaslat, a magyar honvédelemről szóló törvényjavaslat csakugyan ez. És ha van olyan törvényjavaslat, amely nem a hivatalokban, hanem a magyar nép millióinak lelkéből születik és virágzik ki békétlen békességeknek húsz esztendei szörnyű szenvedése után, amely törvényjavaslatnál minden hü és igaz magyar ember a legboldogabb örömmel örvendezni tud, akkor ez a törvényjavaslat, a magyar honvédelemről szóló törvényjavaslat az, amely kifelé és befelé a magyar nemzet súlyát és a .magyar nemzet jövendőjét is jelenti. Éppen árért van, mélyen t. Felsőház, hogy nemcsak a törvényhozás két Háza, hanem széles e hazában mindenki, kunyhótól a palotáig, boldogan tud örülni annak, hogy ez a törvényjavaslat ide került a Ház asztalára. Az a széleskörű vita és azok a hozzászólások, amelyeket, méltóképpen ennek a magas törvényhozó testületnek színtjéhez, tegnap és ma hallottunk és amelyeket nemcsak hallottunk, hanem amelyeknek minden részében boldogan elgyönyörködtünk is, jelentik és mutatják azt, hogy senki sincs, aki ennek a törvényjavaslatnak szívéből nem örülne. Mindössze a javaslat pár momentumához szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Az egyik az, hogy a mi magyar népünk — azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom — körülbelül háromnegyed részében a magyar terheket legelsősorban hordozó földmívelő néphez tartozik, ahhoz a földmívelő néphez, amely józan és tisztességes, amely nehezen fertőzhető meg idegen áramlatokkal, de amelyben lánggal ég a magyarság minden érzése; ahhoz a magyar földmívelőosztályhoz tartozik, amely viharokkal állt szemben századokon keresztül, de amely a viharokat mindig férfi módjára állta. Különösen az utóbbi húsz esztendő elég sok szomorú tapasztalata után úgy érzem, hogy amint szükség volt a múltban, úgy szükség van a jelenben és még inkább szükség lesz a jövendőben arra, hogy a magyar nemzetnek