Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-81

66 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése »éggel és virtussal egyáltalán ellenkezik az, hogy valaki orvul támadjon meg bárkit, kiváltkep polgártársait. (Ügy van! Ugy van!) Meg kell jegyeznem, hogy ha politikai indokok idéztek elo ezt a támadást, azt annál súlyosabbnak es annál sajnálatraméltóbbnak kell jellemeznem. (Helyeslés.) Nekünk vannak igen szigorú törvényeink, amelyek biztosítják az állami és társadalmi rendet, nyugalmat és békét. Arra kérem a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy szerezzen érvényt ezeknek a törvényeknek. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Felsőház! Áttérve a törvényjavaslatra, rá akarok mutatni ,arra, hogy a magyar és a katona mindig össze volt forrva. A vezérek korában már minden szabad ember katona volt és nagy hűnnek nyilvánították azt, ha valaki ki akarta magát húzni a katonaság alól, vagy pedig gyávának mutatkozott. Az Árpádok korában nagy szerepet játszott a királyi hadsereg mellett a nemzeti hadsereg, mert a nemzeti hadseregnek tagja volt iaz akkori nemzetnek — értem ez alajtt a nemességet — minden fegyveres tagja. Igaz, hogy a b ander iális rendszer behozatala alkalmával kötelezték a nemeseket arra, hogy birtokuk és jószáguk arányához képest bizonyos számú katonát állítsanak, e mellett azonban továbbra is fennállott a személyes védkötelezettség. Nálunk Magyarországon 1715 óta van állandó hadsereg. 1867-ben a kiegyezés alkalmával úgy értelmezték a pragmatica sanctiónak azt a kitételét, hogy a két ország, tudnillik Magyarország és Ausztria, együttesen, elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul hirtoklandó, hogy ebből a közös védelem kötelezettsége következik. 1867-ig külön teljesítette mindkét ország ezt a közös kötelezettséget, az 1867 :XII. te. 23. §-a azonban célszerűségi szempontból felállította a közös hadsereget. A hadsereg tehát közös volt, s közösek voltak mindazok a kötelezettségek, amelyeket viselnünk kellett, közösek voltak az áldozatok vérben és pénzben is, de nem voltak közösek a jogok. Utalok azokra a parlamenti vitákra, amelyek évtizedeken keresztül folytak azért, hogy a magyar hadseregben nem volt magyar szolgálati és vezényleti nyelv, mert idegen jelvények alatt kellett harcolni és mert a magyar tisztek nem tudtak úgy érvényesülni, mint ahogy azt egyéniségüknél és rátermettségüknél fogva méltán megérdemeltek volna. A tranoni béke folytán Magyarország, engedve az erősebb jogának, kénytelen volt hatályon kívül helyezni az összes katonai törvényeket; fel kellett állítani a zsoldos hadsereget, amely egyáltalán nem felel meg a magyar népiéleknek és azoknak az eszményeknek, amelyeket a magyar ember a haza védelmével kapcsolatban lelkében táplál. A trianoni békekötés azonban megfosztott bennünket az általános védkötelezettségtől és olyan béklyót rakott kezeinkre, hogy a honvédelem terén húsz éven át egyáltalán nem tudtunk úgyszólván semmi olyat tenni, ami az intézményt előbbre vitte volna. A trianoni békeparancs behozta még a katonai szövetségközi ellenőrző bizottságot, is, amelynek költségeit mi fizettük és ez a bizottság 1927-ig működött. Nem volt tehát teljes szuverenitása a magyarnak a honvédelem és a katonaság terén a közös hadseregben sem, de még kevésbbé a trianoni békeparancs életbeléptetése után. Ha1939. évi február hó U-en, szombaton. zafiúi örömmel kell tehát üdvözölni ezt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi azt, hogy Magyarország mint önálló, független állam, minden külső behatástól mentesen, saját legjobb belátása szerint szervezze, építse ki a honvédelmet és gondoskodjék az ország vedel mérői. Én nagyon szükségesnek tartom ezt a törvényjavaslatot és nagyon megfelelőnek jelzem azt az időpontot, amelyben ezt a törvényjavaslatot benyújtották. Szükséges ez a törvényjavaslat azért, mert az általános összeomlás folytán megszűnt létezni az osztrák-magyar monarchia, tehát az összes idevonatkozó törvények hatályukat vesztették. De szükségesnek tartom azt is, hogy most azokat a tapasztalatokat, amelyeket a háború alatt szereztünk, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a háború utáni folytonos fegyverkezés következtében alkalma volt a hadügyi kormánynak megfigyelnie és mérlegelés tárgyává tennie, most belevegyük ebbe a törvényjavaslatba, aminthogy ez valóban meg is történt. Ha azt kérdezem, kinek köszönhetjük azt, hogy olyan állapotok teremtődtek, hogy ezt a törvényjavaslatot Magyarország mint szuverén ország benyújthatta és hogy a trianoni békediktátum bilincsei, ha nem is egyszerre és mind, de részletekben mégis lehullottak a testünkről, akkor azt kell mondanom, hogy ezt elsősorban kormányainknak köszönhetjük, amelyek 1920 óta mindig a legnagyobb körültekintéssel, diplomáciai ügyességgel, a külügyi helyzetek okszerű felhasználásával tudták külügyeinket intézni. De köszönhetjük másodsorban magának a magyar nemzetnek, a magyar nemzet lelkületének, önérzetének és önbizalmának, mert ez a magyar nemzet megmutatta azt, hogy a legsúlyosabb viszonyok között, a legkétségbeejtőbb helyzetekben is mindig békeszerető, loyalis és igazságos volt. Ezáltal vált lehetségessé az, hogy barátokra tegyünk szert és hogy ezeknek a nagy barátoknak barátsága és hatalma folytán meghozattak olyan határozatok, mint aminők múlt év őszén Münchenben hangzottak el és meghozatott egy olyan békeítélet, egy olyan döntőbírósági ítélet, mint aminő Bécsben hangzott el. r T. Felsőház! Szükséges tehát ez a törvény azért, mert ma állig fegyverkezik mindenki. Merem állítani, hogy amióta Európa áll, sohasem adtak ki annyi pénzt fegyverkezésre és hadi célokra, mint most. A párizskörnyéki békék a »legyőzött országok békediktátumaiba beírták azt. hogy a zsoldos hadsereg behozatala és a otninimumra való leszállítása azért szükséges, mert ennek nyomán a többi ország, a győzők is le fognak szerelni. Ennél nagyobb szofizmával és nagyobb farizeuskodással még soha életemben nem találkoztam, mert az általános leszerelésről szó sincs és szó sem lehet. Minden ország nagy súlyt helyez arra, hogy kitűnő hadereje legyen, harcképes hadereje legyen, mert minden ország akar élni és virulni. Mi is akarunk élni és mi is akarjuk a felvirágozást, nekünk tehát ennél az oknál fogva súlyt kell helyeznünk arra, hogy fegyverkezzünk. De ezenkívül van még más Két fontos ok: az egyik az, hogy legnagyobbrészt ellenséges gyűrűvel vagyunk körülvéve és így saját érdekünkben résen kell lennünk és figyelnünk, másrészt pedig, mert vannak nekünk még úgynevezett függőben lévő, elintézetlen jogigényeink. Azzal, hogy Magyarország felvidékének egy része visszakapcsoltatott, csak