Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

•56 Az országgyűlés felsőházának 80. ülése 1039, évi február hó 3-án, pénteken. állapítani meg, mert a nemzet gazdasági ereje nélkül nem is lehet jólfejlett hadereje egy nemzetnek. A mi exisztenciánk teljesen függvénye nemzetünk gazdasági szervezettségének cs egészen helytálló igazság az, hogy a nemzet megbonthatatlanságát és a belső társadalmi rendnek szilárdságát, bár nagyrészben, de mégsem 100 százalékig a fegyveres erő biztosítja, — természetesen a harctéri sikereknek ez a conditio sine qua non-ja — hanem biztosítja az a céltudatos gazdasági szervezettség, amely összhangban együtt dolgozik a had erővel és annak dinamikus gépezetét alimentálja. Amikor tehát a nemzeti lelkesedés és áldozatkészség a honvédelem erejének fejlesztését a lehetőségig, a végső határig kívánja felfokozni, számolnunk kell elsősorban a nemzet gazdasági erejével és teherbíróképességével és az élenállóknak látniok kell, hogy lesznek-e mögöttük fejlődésképes gazdasági erők, hogy a rohamos fejlődéssel járó gazdasági szükségletek biztosítva legyenek. En bízom a kormány bölcseségében, hogy a vezér biztos előrelátásával számolt a mi történelmi fejlődésünknek mai Sturm und Drangperiod-jának minden kockázatával J és nemzetünk önfeláldozó lelkesedése mellett erélyes kézzel fogja átvezetni a mai generációt a Scillák és Charibdisek örvényei között egy biztosabb, simább és zajtalanabb jövő felé. Állampolitikai alapelv: minden rendkívüli kormányintézkedés s minden állami intézmény a szükségességben keresi és találja meg jogosultságát. Innen van az ősi elv: salus reipublicae suprema lex esto. De ebből folyik a másik nagy elv is: a törvényhozó sem mehet messzebbre a rendkívüli intézkedéseknél, mint azt a szükségesség követeli. Hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatok és reformok nélkül ma már Magyarország legégetőbb problémáit megoldani nem lehetséges, azt mindenki, aki nyitott szemmel jár, világosan láthatja; de az is bizonyos, hogy az állami •szervezet funkcióinak egyensúlyát. zavarná meg, ha figyelmen kívül hagyatnék a másik nagy és fontos elv, hogy tudniillik a katonai és gazdasági erők egymásból táplálkoznak és ennek a két erőnek nem szabad és nem lehet egymással szembeállniok. Ha a gazdasági erőforrások elapadnak, vagy azok természetes biztonságot követelő menetét valamely gátló körülmény megzavarja, akkor a katonai erők is csődbejutnak és viszont ha a katonai erők szembekerülnek gazdasági életfunkciókkal, akkor a gazdasági erők is megtorpannak és nem tudják azt a táplálékot nyujtami, amelyre a hadseregnek éppen hazánk érdekében szüksége van. Mélyen t. Felsőház! Mindnyájan tudjuk és érezzük ugyan, de azért jólesik megismételni és nekem is kifejeznem, hogy a mi katonáink csont a mi csontunkból, vér a mi vérünkből s ezért nemzetünk minden rétegének szeretete és szociális gondossága veszi őket körül; nemcsak a szolgálat alatt, hanem a becsülettel teljesített szolgálat után is a magyar nemzet hálája övezi őket és családjukat és ez így van jól. (Általános helyeslés.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A világ pedig ne felejtse el, hogy a magyar még ma is, a vérvesztesége ellenére és a csonkaság bilincsei között is keménykötésű vitéz nemzet és a hegyekért, bányákért, erdőkért, völgyekért, ősi határainkért s milliónyi véreinkért minden áldozatra, halálra is készen áll a magyar hadsereg, mi pedig, a magyar nemzet, am ilyen katonákért felkészülve állunk minden áldozatra. A törvényjavaslatot örömmel elfogadom, annak kijelentésével, hogy hálával és elismeréssel kell adózni annak a kormánynak, amely ezt a javaslatot benyújtotta. (Elénk helyeslés és taps minden oldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Barcy Gábor ő méltósága. vitéz Barcy Gábor: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Harmadszor van szerencsém itt a felsőházban felszólalni. ElisÖ alkalommal 1937-ben az állami költségvetés tárgyalásakor szólaltam fel s akkor arról beszéltem, hogy a katonai eszményeket a polgári életbe is bele kell vinni; másodszor 1937. év végén a tűzharcos törvényjavaslat tárgyalásakor szólaltam fel és harmadszor ma szólalok fel. Ebből két következtetést méltóztassék levonni. Az egyik az, hogy nem túlgyakran veszem igénybe a mélyen t. Felsőház figyelmét, a másik pedig az, hogy olyankor szólalok fel, amikor katonai témákról van szó, amikor a katonaság eszmeköréről beszélünk, azért, mert ez fekszik legközelebb szívemhez, érzés- és gondolatvilágomhoz. Mélyen t. Felsőház. A békében nem szolgáltam, csak a világháborúban jelentkeztem felmentésem ellenére önként katonának és 38 hónapi szolgálat alatt megismertem s ebből folyóiag megszerettem a hadsereget és a katonaságot. Nem egészen gyermekfejjel^ vettem részt a háborúban és így a háború után bizonyos következtetéseket is vonhattam le. Ezek a következtetések abban csúcsosodtak ki, hogy meggyőződésem szerint testi alkalmasságra való tekintet nélkül mindenkit kötelezni kellene katonai szolgálatra, mégpedig ha nem^ is fegyveres katonai szolgálatra, de katonai légkörben kellene bizonyos időt minden embernek, minden férfinak töltenie, mert olyan erényeket és olyan tulajdonságokat sajátít el, amelyek a polgári életben is csak előnyére és hasznára válnak. (Igaz! Ügy van! a középen.) Amikor ma felszólalok, szívem egész melegével tolmácsolom a világháború volt tartalékosainak és katonáinak szeretetét a mai magyar honvédség iránt és különösen boldog örömüket a fölött, hogy édes hazánk húsz esztendő nehéz szenvedései után ma újabb megerősödés útján van és a honvédség megerősödése is egyik erőtényező, amelyen keresztül remélhetjük a szebb és jobb^ magyar jövőt. Korszakalkotó ez, a törvényjavaslat nemcsak azért, mert sok évszázad után elsőízben intézkedik a független Magyarország honvédelmének állampolgári kötelességeiről, de azért is, mert ez a nemzet újból visszanyerte állami szuverenitása kifejezőjének, a honvédségnek és a honvédelmi rendszer megszervezésének szabadságát. Ez a törvényjavaslat kifejezője annak, hogy a magyar nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát a Felvidék magyarlakta területei egyrészének visszacsatolásával megnagyobbodott hazában és szabadon, minden idegen befolyástól függetlenül intézkedhetik további sorsa felől. Ennek a törvényjavaslatnak megvalósítása és végrehajtása megszünteti védtelenségét, amely eddig húsz éven keresztül osztályrészünk volt. Nem akarunk háborút, de különösen a mai viszonyok