Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

Az- országgyűlés felsőházának 79. ülése tunk a kormánypártok részéről a szélsőséges pártokkal. Végül pedig láttunk szavakkal egymást túllicitáló versenyfutást. Csak komoly ellenpropagandát és komoly szociális cselekedeteket nem láttunk. Ezeknek a javaslatoknak is, amelyeket most sorozatosan fog tárgyalni a t. Felsőház, agyat, szívet gyomrot gyógyító politikai orvosi műtéteknek kellene lenniök. E helyett megítélésem szerint csak felszínes, külső a kezelés. Az egyik javaslat semmit, a másik csak keveset, a harmadik csak átmenetileg segít, úgyhogy mi, a betegért aggódok folyton azon töprengünk, nem kellene-e más orvost is megkérdezni 1 Az én igénytelen megállapításom sze rint mindez nem radikális gyógyítás, ezek a benyújtott törvényjavaslatok nem eléggé komoly, szociális cselkedetek. Megítélésem szerint Szalasiék, Hubayék, Rátz Kálmánék, Rajnissék és Haám Artúrék nem látnak elég veszedelmes politikai ellenfelet a (kormányban és úgy látom, nem kell félniök a kormánytól és a kormánypárttól. (Szabó Iván: Azért szüntették be a Magyarságot!) Amikor én az igen t. ipari és a kereskedelemügy miniszter úrtól mély tisztelettel kérem, hogy az^ ipari termelés folytonosságának »biztosítását éppen a szociális törvényalkotások, éppen a jelen törvényjavaslat sikere érdekében is feladatának legfontosabbjai közé felvenni méltóztassék, ugyanakkor le kell szegeznem azt is, hogy éppen az Imrédy-kormánytól, éppen Xmrédy Béla pénzügyi és .közgazdasági zsenijétől vártuk volna, hogy kormányzása alatt biztosítja a nyugalmat, az ipari vállalkozás terén a 'biztonságérzetet. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a pénzügy és közgazdasági szakember a kormányrudnál a maga.szakmájának parancsszava ellenére sem tudja biztosítani a kellő nyugalmat és biztonságérzést. A miniszterelnök úr első bemutatkozó beszéde alkalmával már rámutattam arra, hogy a politikai rendcsinálást, a nyugalom megteremtését minden politikai pártvezérnek először a maga portáján, a maga pártja kötelékében kell elkezdenie. Ez alkalommal félreérthetetlen volt felszólalásom és célzásom, hngy az egységespártnak arra a csoportjára céloztam, amely köztudomás szerint pártdiktatúragyanus, egy úgynevezett jobboldali csoport amelynek kiszorítását sokszor szorgalmaztuk az egységespárt kötelékében- A miniszterelnök úrral ebben az ügyben parlamenten kívül m volt szerencsém eszmecserére és végtelenül sajnálom, hogy nemcsak nem sikerült őt ilyen irányban meggyőznöm, hanem homlokegyenest az ellenkezője következett be, úgyhogy ma — ahogy látszik — a miniszterelnök úr ő nagyméltósága a jobboldali politikusoknak éppen arra a részére támaszkodik, akiktől őt igen sokan óva intették. Vigyázzon a miniszterelnök úr, de különösen vigyázzanak a kormán

y gazdasági miniszterei e nagy támogatás láttán, amelyben részük van, -mert ennek az úgynevezett jobboldali csoportnak igen jelentős, oszlopos, szóvivői kevéssel ezelőtt még Bell Miklós pénzügyi és közgazdasági elveit hitték, vallották és hirdették és »Éljen Gömbös Gyula miniszterelnök és abcug Imrédv Béla pénzügyminiszter!« felkiáltással voltak tagjai az egységes pártnak, ahogyan én azt, mint főispán. annakideién jelentettem volt és ahogyan azt Imrédy Béla pénzügyminiszter úrhoz írott előterjesztésemben is feltártam. Az igen t. miniszFELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. 938, évi december hó 22-én, csütörtökön. 31 terelnök^ úr irattárában bizonyosan megvan még az én idevonatkozó előterjesztésem, hiszen nálam is megvan az ő levele. Végtelenül sajnálom, hogy mindez a feledés homályába merült. En már huzamosabb idő óta nyíltan hirdetem, hogy az állami és társadalmi rend, pénzügyi és közgazdasági helyzet szilárdságát jobban féltem: a 'kormánypárt kebelén belül levő és ott dolgozó úgynevezett jobboldali csoporttól, mint amennyire féltem hogy érthetően fejezzem ki magam — magától Szálasitól. (vitéz Endrey Antal: Ez szubjektivitás!) Mert Szálasi a maga elgondolásait papírra veti, kinyomatja, szétosztatja és terjeszti;^ akinek ez nem tetszik, aki ezzel egyet nem ért, — imint ahogyan én sem értek vele egyet — annak megvan az útja és módja, hogy ellene hadakozzék, hogy ellene védekezzék. Ezt a célt szolgálná egy jól megszervezett ellenpropaganda, melyet azonban sehol^sem látunk. Hallottunk'és olvastunk ugyan róla, hogy propagandahivatal létesül, hallottunk Hóman miniszter különleges rendeltetéséről, hallottunk Antal István különleges feladatairól, de utóbb egy szép napon az •egyik, egy másik napon a másik vált iki a kormány kebeléből és most ott vagyunk,^ hogy nem tudjuk, hogyan is állunk hát a második Imrédy-kormánnyal a propaganda terén. Szociális törvényalkotások sorozatáról lévén szó, úgy érzem, óvást kell emelnem az ellen a szokás ellen, hogy most, a felvidék egyrészének visszacsatolása után igen sokan, igen tekintélyes emberek, a csehszlovák uralom alatt fennállott viszonyokat Csonka-Magyarország, az anyaország viszonyaival összehasonlítgatják. Az Összehasonlítás helytelen, a beállítás téves és a kép, amelyet így nyer az ember, teljesen hamis. Csonka-Magyarország tanulhat még sokat, újíthat is, reformálhat is, de^ a törvényhozás eddigi munkája miatt szégyenkeznie renki előtt nem kell. (Ügy van! Ügy van) Küi önösen tiltakozni kell a legnagyobb eréllyel az ellem hogy a csehszlovák impérium alatti helyzettel szemben hátrányosan emlegessék az anyaország viszonyait. (Ügy van! Ügy van!) En, aki nem szoktam máról-holnapra változtatgatni álláspontomat és nézeteimet, ma is azon a véleményen vagyok, amelyen a Revíziós Liga volt folyó évi április hó 24-én, amikor hivatalos határozatban, az egész ország lelkendezése, és ünneplése közepette bélyegezte meg a Csehországban levő állapotokat. Most is kezemben van az a határozati javaslat, amelyet a Revíziós Liga elfogadott. Leszögeztük abban a legnagyobb nyilvánosság előtt Európa és a világ számára, hogy a cseh uralom alatt a magyar ember számára nem volt szabadságjog, nem volt egyesülési jog, hogy a magyarok katonai, csendőri, rendőri uralomnak voltak kiszolgáltatva, (Ügy van! Ügy van!) hogy a magyarok ezreit bebörtönözték, (Ügy van! Ügy van!) hogy a cseh uralom népellenes, el•nyomó. kizsákmányoló, igazságtalan, becstelen, kegyetlen és szégyenteljes volt. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ilyen körülmények között visszautasítjuk mindazokat a megállapításokat, amelyekkel bennünket arra akarnak nógatni és biztatni, hogy olyan irányban haladjunk, mint a csehek s amelyek úgy állítják be a dolgot, mintha ők előttünk volnának szociális téren. A csonka-magyarországi viszonyok lekicsinylése, szapulása az ország érdekei ellen 8