Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-74

Az országgyűlés felsőházának 7U. illése 1938. évi november hó 12-én, szombaton. a duzzadó nagy érzéseket De talán nem is tudom megtalálni azokat a szavakat, amelyek méltóan és teljesen kifejezik a mi drága magyar testvéreink visszatérése felett érzett örömünket. Talán nincsenek is ilyen szavak, mert az érzelmek skálájának is csak egy bizonyos határig vannak szavai; az öröm extázisán túl nincs szótárunk, (Ügy van! Úgy van!) ott csak a szívnek van néma beszéde. (Tetszés és taps-) En az öröm extázisával üdvözlöm a mi viszszaterő magyar testvéreinket, akik húsz év keserves testi és lelki szenvedésével váltják meg a visszatérés ítéleti igazságát. A visszatérés percében a tiszteletadás főhajtásával állunk előttük, dicsérjük az ő húszéves mártiromságukat és forrón öleljük őket. De ők, a szenvedésnek és a minden poklokkal szembenéző magyar állhatatosságnak glóriáján kívül hoznak hozzánk új eszméket, új gondolatokat, ' amelyeket lehetetlen meg nem értenünk és amelyeket n ZJL eddiginél szociálisabb tartalommal sűrített magyar kormányzati politika irányvonalába kell állítanunk. (Úgy van! Úgy van! — Taps.) Mélyen t. Felsőház! Még most is a kassai bevonulás felemelő benyomásainak nagyszerű hatása alatt állok. Lelki szemeim most is látják a mi hőn szeretett kormányzónkat, (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps-) amint dicső honvédeink élén bevonul Felső-Magyarország fővárosába. (Hosszantartó élénk éljenzés. — Felkiáltások: Éljen a honvédség!) És lelki szemeim látják: mint vonul utána végtelen sorokban az egész magyarság, amelynek ő a legfőbb elöljárója és fenkölt vezére. (Úgy van! Úgy van! — Felkiáltások: Egyetlen vezére!) Az ő acélos lendülete, bátor akarása biztos kézzel vezet minket ezen az úton nemzeti vágyaink beteljesedése felé. Az ő tanácsában az elismerés legfőbb része illeti meg Imrédy Béla miniszterelnök urat, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) a kormány tagjai közül Kánya Kálmán külügyminiszter urat (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) és gróf Teleki Pál kultuszminiszter urat. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Mindnyájuknak érezniök kell, hogy fáradságos, felelősségteljes, de nagyszerű munkájukért és annak sikeréért hálával adózik nekik minden becsületes jó magyar. (Úgy van! Úgy van!) Érzi a magyar nemzeti társadalom és tudja jól, hogy döntő szavukkal mellénk álltak hatalmas barátaink. Lehetetlen, hogy o pillanatban ki ne fejezzük mélységes hálánkat elsősorban Itália vezére, Mussolini iránt. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ö volt az első, aki a világháborúban győztes nagyhatalmak vezető államférfiai közül baráti jobbját felénk nyújtotta, ő volt az első, aki meg

: értette a mi igazságunkat, aki átérezte a mi nemzeti vágyainkat és törekvéseinket s ő mar 1925-ben a magyar törvényhozók egy csoportja előtt, amelynek tiszteletét én voltam szerencsés előtte a Chigí-palotában kifejezni, mondotta ezeket a hatalmas szavakat: »Lüngheria non è responsabile per la guerra.« Magyarország nem felelős a háborúért. Es ez a bronz ember hű maradt legelső kijelentéséhez^ ennek logikus és természetes folyományaképpen a négyhatalmi konferencián pártunkra állott az ő harsona erejű szavával. Hálaérzettel kell megemlékeznünk a német birodalom vezéréről és kancellárjáról is, (Éljenzés és taps.) aki a maga világtekintelyevel felismert igazságunk mellé állt. Az o kettőjük állásfoglalásának visszhangja volt a kedvező becsi döntés. i ,, Mi

„ az^ban, t. Felsőház, a törvényjavaslatba loglalt nagyszerű sikerrel és eredménynyel nemcsak 12.400 négyzetkilométerrel és nemcsak egymillió magyarral lettünk gazdagabbak, hanem gazdagabb lett a magyar lélek is. (ügy van! ügy van!) Mert a Felvidéknek külön lelkisége van. Az ország szívétől eltérő hegy- és vízrajzi viszonyai, eltérő klímája, mezőgazdasága, bányászata, önálló irányban fejlődött _ építészete, festészete, iparművészete, régebbi irodalmi és szülészeti tradíciói stb. és nem utolsó sorban a kuruc-labanc harcok idején vállalt exponáltabb szerepe mind együtt termelték ki ezt a külön lelkiséget. (Helyeslés.) A Felvidék visszatérésével színdúsabb lett a magyar lélek palettája és tömörebb lett a magyar lélek szimfóniája. Ha majd a magyar léleknek még mindig hiányos színskálájához az egész Felvidék, Erdély és a Bánát is hozzáadja a maga külön lelkiségének pompás színeit, akkor lesz igazán teljes a magyar lélek (Ügy van! Ügy van!) és emelkedik fel annak fenséges, zúgó-zengŐ himnusza! A törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozászólni? (Nem!) Ha szólni^ senki nem kíván, a vitát bezárom. Kíván a miniszterelnök úr szólni? (vités Imrédy Béla miniszterelnök: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét, azután szakaszaínak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és a törvényjavaslat 1—7. szakaszait, amelyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgy altatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen,, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerfcezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Napirendünk ezzel letárgy altatván, közlöm a Felsőház t. tagjaival, hogy a Képviselőháztól átérkező ügyek szerint fogok intézkedni a legközelebbi ülés összehívása iránt, amelynek idejéről és napirendjéről a Felsőház tagjai a kellő időben és a szokott módon értesíttetni fognak. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése.