Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1939. évi április hó 15-én, szombaton. lanul részesülnének olyan közösség jogaiban, amelybe nem akarnak beletartozni; b) akik mint jog szerint izraeliták vagy megkeresztelkedett zsidók felekezetnélküliekké lettek, mert aki minden vallást megtagad, abban a nemzet nem bízhat, tehát méltán nem részesíti az állampolgárok összes jogaiban; c) akiknek akár izraeliták maradtak, akár megkeresztelkedtek, valamely kijelölendő bíróság,^ vagy zsűri megállapítása szerint kimutathatóan részük volt az előbb említett túlkapásokban. II. Azokra

5 akik. a törvény hatálybalépése után szerzik meg a magyar állampolgárságot, akár izraeliták maradnak, akár megkeresztelkednek, kiterjeszthető a törvény minden korlátozó rendelkezése, mert ebben az esetben nem olyan jogoktól fosztja meg őket, amelyek megillették, hanem olyan jogokat nem ad meg nekik, amelyek nem illették meg őket. Ezzel kapcsolatban a teljesség kedvéért .megjegyzem', hogy a külföldi zsidók beözönlése, illetőleg beszivárgása ellen nincs szükség erre a törvényre. Ne adjanak nekik állandó letelepedési engedélyt és magyar polgárjogot (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és akkor nem özönlenek be^ és megszűnnek az említett túlkapások, legalább is az illetők részéről. Az állandó letelepedés és az állampolgárság megtagadása egyébként nemcsak a külföldi .zsidókkal, hanem mi/ég a külföldi keresztényekkel szemben sem sérelmes, mert nem jeleint jogfosztást. A magyar állami annak adja meg a polgárjogot, akinek akarja, annak tagadja meg, akinek •megtagadni akarja. Megvallom azonban, hogy a törvényjavaslat mostani formájában, sőt még az előbb említett módosítások elfogadása esetén is hiányos volna; mert nem elegendő visszaszorítani azokat, akik a keresztény Magyarország ellen bizonyos túlkapásokkal vétkeztek, hanem gazdasági, társadalmi és közéletünkbein, valamint törvényhoizásunkbaíi meg kellene szüntetni .azokat a jelenségeket is, amelyeket a zsidó szellem vitt oda és amelyek miatt a m. kir. kormány ezt a törvényjavaslatot szükségesnek tartott?^ Végül még egyet. Akik ezen a Házon kívül az említett logikus megoldást nem helyeslik, azokat kérem, ne értsék félre, és főkép ne magyarázzák félre szavaimat és szándékaimat. Ne ítéljenek el engem, se pedig egyházamat, hanemi velem együtt ítéljék el azt a régi liberális rendszert, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) amely a zsidók túlkapásait {Ügy van! Ügy ban! — Taps a jobboldalon.) a magyar katolikusoknak úgyszólván állandó tiltakozása ellenére — nem egyszer, szinte a hatóságok szemeláttára — lehetővé tette; és ítéljék el azokat az izraelita vagy keresztény zsidókat, akiknek az említett túlkapásokban részük volt. Azokra az, inszinuációkra pedig, iamelyek Szent László királyunkat akarják velünk szembeállítani, azt válaszolom, hogy mi nenn félünk, hogy .ellentétbe kerülünk ennek a nagy magyar királynak egyik állítólagos fajvédő törvényével, (Decr- 1. I. c. 10.) mert abban ;nemi a magyar faj, hanem fajra való tekintet nélkül a katolikus hit védelméről van szó az izraelita zsidókkal szemben. Ez a caput, ha szabad felolvasom, (Halljuk! Halljuk!) így hangzik (olvassa): »Si iudaei uxores Christianas sibi associaverint, aut aliquam personam christianam in servitio apud se detimierint, ablata ab eis, Iibertati reddatur; venditoribus suis pretiuimi tollatur et in sumptum episcoporum veniat.« JEgészen nyilvánvaló, hogy itt keresztényekről — illetőleg akkor katolikusokról — van szó. A »judaeus« iszó itt felekezetet, vallást jelent, tudniillik Szent László királyunk is tiltotta azt a házasságot, amely keresztelt és kereszteletlen között, tehát cum disparitate cultus, jön létre, amit Szent Pál apostol ideje óta anyaszentegyházunk mindig tiltott, másodszor tiltotta azt, hogy zsidónak kereszény szolgája, vagy szolgálóleánya lehessen és ezt azért tiltotta, mert mindkét esetben veszedelemben forgott a katolikus hit. Hogy ez így van, hogy a katolikus hittel kellett ennek összefüggésben lennie, azt abból is következtetni lehet, mert külöben, ha attól, aki a keresztény szolgát zsidónak adta el, elvették a vételárt, nem lehetne érteni, miért adják a.zt éppen püspökinek. Azért, mert keresztény szolgáról volt szó. Amikor azonban elvi felfogásunkat a kifejtett okok alapján híveinkre, az igazságosságra és a következetességre, a jelenre és a jövőre Való tekintettel hangsúlyozzuk, nem akarunk nehézségeket okozni sem a m. kir. kormánynak, sem a nemzetnek, sőt a nemzet jogos önvédelme jogián magunk is kívánjuk a i zsidók indokolt és jogos _ visszaszorítását. í Amennyiben tehát a törvényjavaslat ezeknek j az elveknek megfelelően közérdekből és jogos t nemzeti önvédelemből arányosan visszaszoI rítja a zsidóságnak azt a részét, amely azt megérdemelte, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom.. Annak a módosításnak elleniére azonban, amellyel a m. kir. kormány a törvényjavaslat szigorát enyhítette, de amely bennünket nem elégít ki s amelybe csak mint kisebb rosszba törődünk bele, továbbá azoknak a nehézségeiknek ellenére is, amelyekkel nagy to megék egyéni életéinek elbírálása jár: kérem, találtassák rá mód, hogy védelmet nyerjenek azok a keresztények, akik az ilyen visszaszorításira nem szolgáltak rá. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Pap József ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat az egyházak, a társadalmi élet, a magánélet, a gazdasági élet megnyilvánulásaival a lehető legszorosabb kapcsolatban áll. E törvényjavaslatot különféle szempontból lehet és kell vita tárgyává tenni. Az előttem szólott igen t. hercegprímás úr ő eminienciája, aki Magyarországon a legfőbb egyházi, egyúttal közjogi dignitárius is, rámutatott ennék a törvényjavaslatnak igen sok hibájára és hiányára. Ê hiányokat és hibákat arra vezette vissza elsősorban, hogy a törvényjavaslat generalizál, általánosít és ha a törvényjavaslat az egyes egyénekkel és az egyes deliktumokkal foglalkoznék, akkor ilyen hibák, mint aminő hibák e törvényjavaslat folytán várhatók, nem következnének és nem következhetnének be. Méltóztassék megengedni, hogy én, mint szerény tagja a magyar jogászi társadalomnak, tisztán és kizárólag közjogi szempontból, államjogi szempontból, alkotmányunk szempontjából tegyek megjegyzést erre a törvényI javaslatra. A törvényjavaslat ellen nekem I erős aggályaim vannak, mert a törvényjavaslat beleütközik a magyar 'egységes nemzet tes1 tébe is, megsérti a jogegyenlőségnek nagy g„