Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-74
i Az országgyűlés felsőházának 7k. ülése rendkívüli okok miatt a közjogi és pénzügyi bizottság; ennek a törvényjavaslatnak sürgős letárgyalását kéri, a sürgősségi indítványt szavaizás alá fogóim bocsátani, megjegyezvén, hogy tannak f elfogadásához a jelenlévő felsőházi tagok kétharmadrészének hozzájárulása szükséges. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat három nap közbevetése nélkül, mai ülésünk keretében sürgősen tárgyalható legyen, igen vagy nem 1 ? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a sürgősségi indítványt a házszabályok rendelkezéseinek megfelelően elfogadta. Napirend szerint következik a közjogi és pénzügyi bizottságot együttes jelentése alapján a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásaKérem a, jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (felolvassa as együttes bizottság jelentését). Elnök: 'Szólásra jelentkezett Serédi Jusztinián ő eminenciája. Serédi Jusztinián: Nagyméltóságú Elnök úr! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalásra kerülő törvényjavaslat lényege szerint két részből áll. Az egyik a magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való jogi ; ?;yesítéséről szól, a másik pedig ugyanezeknek a területeknek a most érvényben lévő magyar jogrendbe való gyakorlati beillesztésével kapcsolatban a magyar királyi minisztériumnak adandó rendkívüli felhatalmazást kér. Az egyiket igazi magyar lelkesedéssel köszöntöm, a másikat pedig a magam részéről megszavazom. (Éljenzés.) T. Fetoőház! Amikor abban a ímegtisizteltetősiben van részem, hogy ezen a történelmi ülésen északi határaink kiterjesztésiével kapcsolatban a magyar országgyűlés felsőházának plénunán keresztül az egész nemzethez szólhatok, abból az igazságból indulok ki, hogy a természet törvénye a nemzetek életére vonatkozólag is az Isten törvénye. Ebből következik, hogy aki ilyen vonatkozásban a természet törvénye ellen vét, az szembehelyezkedik magával az Istennel, (Ügy van! Ügy van!) de következik az is, hlogy aki az Istennel szembehelyezkedik, aki az Istennel tusakodik, az előbbntóbb elbukik (Ügy van! Ügy van!) s következik továbbá az is, hogy a természeti törvényekkel ellentétes alkotások nem lehetnek maradandók. A magyar haza határait, mélyen t. Felsőnáz, maga az Isten vonta meg akkor, amikor a Kárpátok medencéjét csodálatos geográfiai egységében, csodálatos hegy- és vízrajzi berendezettségében megalkotta és ezt a területet a ; a agyar nemzetnek, minekünk adta azért, hogy annak természetes határain belül első szent királyunk meglátásai és gyakorlati elvei szerint, fajtánkkal egy erős keresztény magyar nemzetbe foglaljuk össze faji és nyelvi szempontból ugyan különböző, de keresztény és maíCyar életfelfogás és kultúra tekintetében azonos szellemű népeket, amelyeket akár itt találtunk, akár pedig később fogadtunk ibe magunk közé. A Kárpátok medencéjének tehát az Isten akaratát kifejező természeti törvény alapján 1938. évi november hó 12-én, szombaton. egy nemzetnek, a magyar nemzetnek birtokában kell maradnia. (Ügy van! Ügy van!) — Élénk helyeslés és taps.) , r A magyar nemzet régebbi és közelebbi története gyakorlatilag is megerősíti, hogy kontinensünknek ezt a tökéletes geográfiai és éppen azért tökéletes gazdasági egységét megbolygatni s a benneélő nemzetnek alapsejtjeit, családokat szétszaggatni maradandóan nem lehet < (Ügy van! Ügy van!), mert ezek a geográfiai és gazdasági részek, amelyek egymásra vannak utalva és ezek a családok, a magyar nemzetnek részei, elementáris erővel törekszenek vissza abba az egységbe, amelybe előbb beletartoztak és mihelyt sikerül a természetellenes szétbontó akadályokat megszüntetni,, a természetes egységet visszaállítják. (Ügy van! Ügy van!) En, mint hívő magyar ember azt vallom, hogy a magyar nemzet életében a közel múlt napokban maga Isten nyúlt bele, amikor a régen hirdetett és epedve várt békés határrevízió legalább részben, éppen Szent István királyunk jubileumi évében szemünk láttára megvalósult. (Ügy van! Ügy van!) Megtörtént pedig ez a revízió azért, mert a szent király jubileumi évében az egész magyar nemzet csodálatos belső lelki revízión ment át, amikor Szent István király szellemében iparkodott visszatérni Istenhez. Ne feledjük, hogy a nemzetek életét és törénelmét — természetesen azok közreműködésével — maga Isten irányítja és ő irányította a magyar nemzet életét, a magyar •íemzet történetét is. Bölcs áll am fér fiaink pedig, akik eminenter hazafias munkát végeztek, amikor a Felvidék nagy részét békességes revízió útján az anyaországhoz visszakapcsolták, ezek a mi nagy államférfiáink, akiknek éppen ezért soha el -em 'múló hálával tartozik a nemzet (Ügy van! Ügy van! — Hoszantartó lelhes éljenz\és és • nvs. — ftlénk felkiáltások: Éljen Imrédv!) az egész világ előtt megmutatták, azt az utat és módot, amely szerint azok a nemzetek, amelyek n természeti törvény ellenére egymással sajnálatosan szembehelyezkednek, egymással az egész vonalon kibékülhetnek, ha igazságos és békességes revízió útján kiküszöbölik azokat az okokat, amelyek az ellentéteket okozták. Mert, ••. Felsőház, a természeti törvény .mindenütt tcnészeti törvény. A természetjog mindenütt és mindenkivel szemben term észét joer. tehát az Tsten akarata szerint niipde.-nkire nézve egrvfot*•nán kötelező. Merem fel állítani a^t a tételt, 1,( >gy a ~KÁTT)í\ir , <k m ed"" céiét lír^z^átrosan földarabolni nem lehet (ÜPv van! Üav von! — Taps,), de igazságosan A^yesíteni igenis lehet. fŰg'» van! Üav van! — Nagy ta/ps.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak első részét tehát túláradó örömimel üdvözlöm. A Felvidék és az esztergomi főegyházmegye egy részének, valamint saját szülőföldemnek viszszatéréséért az Istennek hálát adok és a, Felsőház színe előtt megismétlem a Te Deumnak azokat á gyönyörűséges zárószavait, amelyeket a közeli történelmi napokban az egész magyar nemzet keresztény hittel és magyar lelkesedéssel énekelt: »In te Domine speravi, non confundar in aeternum.« Felvidéki testvéreinknek pedig erről a helyről mondok meleg köszönetet azért, hogy a megpróbáltatások idején hívségesen kitairtottak egységben és keresztény hazaszeretetben. Igen, kitartottak egységben, mert kitartottak a ke-
