Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-55
Àz országgyűlés felsőházának 55. ülése húzottan helyeslek és amelyekhez hozzáfűzöm azt, hogy mindig könnyebb egy ország rendjét szociális intézkedésekkel, mint szuronyokkal fenntartani (Igazi Úgy van!), továbbá Bezerédj István, Harrer Ferenc ő méltóságaiknak a tárgy teljes ismeretére és pontos disztinkciókra valló szavai, Prónay György bárónak az a bölcs önmérséklete, amellyel ezt a javaslatot, noha nem teljesen elégíti ki őt, mégsem tette szigorú kritika tárgyává, Bethlen Pál grófnak rendkívül mély történelmi érzékre és a magyar alkotmány történelmi jellegének teljes megértésére valló szavai és végül Szontagh Jenő ő méltóságának igen szellemes és sok vonatkozásban ránk, a kormányra nézve igen hízelgő beszéde bennem kétségtelenül a lelki megelégedettségnek azt hiszem, joggal, igen magas mértékét váltották ki. Úgy érzem magam, mint az a hangvilla, amely harmonikus rezgéseket kap és önmaga is rezgésbe jön. Ebben a Házban ennek a harmóniának csodálatos békét" és bizalmat nyújtó hangjait hallottuk. Méltóztassanak ugyanis elhinni, bizalmat nyújt egy nemzet jövője iránt a politikai vitáknak ilyen fajtája, mint amilyen ebben a kérdésben elhangzott. Mélyen t. Felsőház! Ma, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, gondolnunk kell arra, hogy bár itt csak részletszabályozásról van szó, mégis ez a részletszabályozás és ennek előterjesztése fontos döntést foglal »magában. Érdemleges döntést a magyar nemzet részéről abban »a vonatlkozásban, hogy ragaszkodik régi bevált intézményeihez. Nem tér arra 'az útra, amelyre egyes nemzeteik tértek a háború óta, hogy — saj át szükségleteiknek bizonyára .megfelelően — teljesen új intézményekkel helyettesítették régi, alkotmányos berendezéseiket. A magyar nemzet megpróbálta — és az elmúlt 16 esztendő tanúsága azt mutatta, hogy sikerrel próbálta meg, — hogy nemzeti életét, nemzeti előrehaladását régi intézményeinek épségben tartásával biztosítsa. Az országgyűlés a magyar nemzetnek ősrégi alkotmányos szisztémája és ma, amikor igen sok államban félreteszik a parlamentáris rendszert, talán nem árt, ha egy pillantást vetünk arra, • hogy mi ennek a parlamenti rendszernek lényege, mi az, ami ennek különös létjogosultságot ad egy nemzet életében. Mert törvényalkotási szervet talán tudunk mást is kitalálni, amely hasonló sikerrel, vagy talán jobb sikerrel is végezné a törvényalkotás munkáját. A parlamentek szerepe azonban túlmegy a törvényalkotási feladatokon, a parlamentek szerepe nemcsak az, hogy egyes törvénycikkeknek a törvénytárba becikkelyezését saját munkájukkal elősegítsék, hanem az, hogy olyan kormányzást tegyenek lehetővé, amely mindig informálva van a nemzet valódi akaratáról. (Úgy van! Ügy van!) A nemzet valódi akarata természetesen nagy kérdőjel lehet mindnyájunk előtt. Azi kétségtelen, hogy a parlamentnek összetételében alkalmasnak és képesnek kell lennie a nemzeti akarat kifejezésére. Éppen ezért rendkívül szerencsésnek tartom a magyar alkotmányjogi törvényalkotásnak azt az eredményét, amely a kettős kamarai rendszernek ilyetén megteremtésében megnyilvánult, amint ez ma előttünk áll. Nem vagyok egy véleményen azokkal, akik azt hirdetik, hogy a nemzeti akarat megnyilvánulásának egyetlen módja az kell, hogy 1937. évi december hó 15-én f szerdán. 65 legyen, hogy olyan képviselők nyilvánítsák akaratukat, akik közvetlen népszavazás, választás útján jutnak mandátumhoz. E mellett a közvetlen választási szisztéma mellett igen bölcsen alkotta meg a magyar törvényhozás a maga felsőházát, helyet adván a nemzeti akarat megnyilvánító! között a társadalom különböző tagozatai, különböző rétegződései képviselőinek. Kell, hogy ebben az országban a hatalom az értékek kezében legyen, mert csak akkor lesz a hatalom produktív, ha csakugyan értékes r elemek tartják azt a kezükben; csupán az értékes elemek képesek ugyanis arra, hogy a hatalmat ne a maguk érdekében, hanem a nemzet összesége érdekében gyakorolják. (Élénk helyeslés.) Szükség van arra, hogy a nemzeti akarat legmagasabb kifejezője: a törvényhozótestület, magában foglalja mindazoknak az értékeknek és erőknek a képviselőit, amelyek ezt a nemzetet alkotják. Az újonnan feltörő erők, az újonnan kialakuló társadalmi vagy nemzeti értékek kell, hogy mindenkor képviseletet találjanak a nemzet törvényhozásában. Ezt teszi lehetővé az 1926 : XXII. te, amely történelmi folytonossággal alkottatott meg, amikor nem vágta el a régi főrendiházi tagságtól az új felsőházi tagságot. Bölcs megoldás ez, mert a legveszedelmesebb az olyan törvényhozás, amely ugrtásszerűen halad előre és nem lépésről-lépésre. És itt nem érthetek teljesen egyet Harrer Ferenc ő méltóságával. Ö azt mondotta beszédében, hogy a nagy történelmi megmozdulások nem a törvényhozás házában történnek meg. Ez igaz akkor, ha a törvényhozó testület nem teljesíti kellően a kötelességét. A törvényhozás házában nagy ugrások, nagy szakadások nem történnek, de a törvényhozói kötelességek teljesítése a nemzeti érdekek szolgálatát fokozatos fejlődés során enélkül is eredményesen biztosítja. A történelem csak akkor mozdul meg a törvényhozás házán kívül, ha a törvényhozás házában a lassú, bölcs, előrelátó munka nem úgy folyik a nemzet érdekében, mint ahogyan folynia kellene. Ha a törvényhozás két háza teljesíti a maga kötelességét, akkor nem lesz rá soha szükség, hogy a történelem ezeken a házakon kívül megmozduljon. (Ügy van! Úgy van!) Mélyen t. Felsőház! Meg egy megjegyzést óhajtok itt tenni a felsőház összetételére vonatkozólag is. Az a véleményem, hogy a nemzet nem szereti, ha sorsáról olyanok döntenek, akiknek a döntésnél nincs vesztenivalójuk és meg vagyok róla győződve, hogy azok, akiknek van vesztenivalójuk, a szociális kérdések eldöntésénél bölcsen meg fogják gondolni, hogy döntésük olyan legyen, amely mellett a történelem megmozdulása ebben a két Házban fog megtörténni. (Helyeslés.) Méltóztattak bölcsen 'megállapítani, hogy ez a javaslat mai formájában bizonyos kompromisszum eredménye, amellyel a kormány biztosítani óhajtotta a nagy gondolatnak: a felsőház jogköre kiterjesztésének létrejövételét s ezért a javaslat eredeti álláspontjával szemben bizonyos változtatásokhoz hozzájárult.^ Egészen kétségtelen, hogy a nemzetgyűlést az 1926-os törvényben a felsőház jogkörére vonatkozó rendelkezések meghozatalakor bizonyos mértékig az angol példa befolyásolta. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nemzetgyűlés gondolatvilágában saját utódjának nem az országgyűlést, hanem a képviselőházat tekin15*
