Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

82 Az országgyűlés felsőházának 55, ülése hogy a mi alkotmányunk történeti alkotmány. Azt hiszem, hogy a felsőház majdnem minden tagjának ugyanazzal a gondolkozásával találkozom, mikor azt mondóm: a magyar alkotmánynak két nagy érdeme van, az első az alkalmazkodni tudása, a második: az, hogy mindig tekintettel volt a maga történelmi alkotmány mivoltára és az újításokat szervesen ültette bele a régibe olyanformán, mintha egy régi törzs friss hajtást hoz. Annál inkább csodálkoztam, hogy az alsóházban ebből, hogy ők a kétkamarás rendszer alapján állanak, ebből, hogy ők elismerték a mi alkotmányunk történelmi voltát, mégis azt a következtetést vonta le egyik-másik egyébként igen illusztris szónok, hogy tehát nem szabad a felsőháznak az egyenjogúságot megadni. Eklatáns példája ennek az a képviselő, aki nemcsak ezt ismerte el, hanem beszédében külön ki is emelte, hogy az elmúlt időkben a felsőház milyen jól teljesítette hivatását, mégis végeredményképpen ő is azt következtette ebből, hogy tehát nem adom meg az egyenjogúsítást. Ami a támadásokat illeti, ezekre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy azok, akik a felsőházat támadták, a demokráciának azt az elvét, vagy nem is elvét, hanem azt a kinövését és hibáját követték, mely mindent nivellálni akar és ezt a nivellálást nem úgy érti, hogy az alsó rétegeket emelem fel az elithez, — mint tegnap Glattfelder ő excellenciája mondotta — hanem az elitet fejezem le, hogy egyforma színt kaphassak. Az alsóházban a szociális kérdéseket is feszegették. Azt hiszem, erre vonatkozólag nyugodt lélekkel mondhatja el ez a felsőház, hogy szociális érzéket senkitől mástól tanulni nem fog, mert igenis megvan benne, amint azt a múlt számtalanszor igazolta. Ezelőtt tíz esztendővel ebben a. felsőházban hangzott el az összes felsőházi tagok egyhangú helyeslése mellett a hercegprímás ő eminenciájának az a javaslata, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosításáról, főleg aggkori biztosításáról is hozassék törvény. Ennek ma tíz év múlva, ahogy látom, a kormány megfelelni igyekszik. De éppen, amiért annyi támadás ért ben nünket, a telepítési tőrvénynél, a legszoeiáliisabb intézkedés a felsőház javaslatára került bele a törvénybe, mégpedig a^ házhelyeknek 600 négyszögölig való kiterjesztése. Annyit beszéltek az alsóházban és a felsőházban is a fékről, hogy egypár szót talán erről is szabad mondanom. Ök féket mondottak, de kerékkötőt értettek. (Derültség.) Pedig a magyar nyelv finomsága mellett ez a kettő nem ugyanazt jelenti, mert a kerékkötő, — már ahogy ezt a magyar értelmezi — mindig az, ami valamit jót akadályoz meg. Bocsánatot kérek, mi soha, Ikerékkötők nem voltunk. Ha már fékről, vagy kerékkötőről van szó, akkor a múltban sohasem ilyen demokratikus vagy szociális dolognak voltunk a fékjei és kerékkötői, hanem ellenkezőleg: ha ilyen szerepünk volt, az mindig csak felfelé volt. Erre vonatkozólag bátor vagyok hivatkozni az igazságügyminiszter úr ő excellenclájának a képviselőházban mondott szavaira, amellyeket azt hiszem, az egész felsőház szintén oszt (olvassa): »Volt eset, amikor a felsőház nagyon komolyan, ha nem is hangosan teljesítette hivatását és komoly szavának nagy hatása volt, ha ezt a közönség talán nem is vette észre. Kívánom, hogy a jövőben is ilyen bölcs mérséklettel és 1987. évi december hó 15-én, szerdán. felelősségérzettel teljesítse feladatát. Nagy megnyugvás számunkra, hogy ilyen felsőházunk van«. Azt hiszem, a legjobb feleletet az előbbiekre az igazságügyminiszter úr őexcellenciája adta meg. Még csak egy szót a fékről. Azt hiszem, nem is fék voltunk, hanem igen sotk esetben rosta, vagy ha akarom, triőr, vagy modern szóval szelektor. Mert igen sok olyan javaslata volt a, képviselőháznak, amelyeket mi nem szociális, vagy antidemokratikus szempontból utasítottunk vissza, hanem azért, mert nem voltak megfelelőek. Es itt kapcsolódhatom bele gróf Bethlen Pál igen t. barátom beszédébe. Ö felhozta azt, hogy a felsőháznak azt is szemére vetették, hogy kevés ülést tart, kevés felszólalás van. Ez igaz, de a .beszédeket nem lehet rőf f el mérni, vagy mérlegre helyezni, és a felsőházban a tegnapi vita például olyan magasszínvonalú volt, amely, azt hiszem, legalább 10—15 középszerű üléssel felér. Itt kell ^utalnom arra is, hogy a felsőház munkásságának legfontosabb része a bizottságokban folyik le, amelyeknek tanácskozásai alig kerülnek a közönség tudomására. Velem együtt vannak itt felsőiházi tagok, akilk voltak olyan bizottsági ülésen, amely olyan magas szinten állott, hogy ha internacionális világértekezletre hívo'm össze a legkiválóbbakat, azok sem tudnak ennél magasabb nívójú tanácskozást folytatni. Hivatkozom Keres ztesPisoher ő excellenciájára, akinek egyik közigazgatási javaslatánál igazán még a minisztérium szaikembereit is néha zavarba hozó alapos felszólalások hangzottak el, és hivatkozom egy másik ilyen bizottsági ülésre, amely viszont a kultuszminiszter úrnak egy javaslatát tárgyalta, amely után a kultuszminiszter úr azt mondotta, hogy érdemes volna az összes felszólalásokat egy külön könyvben kiadni, ezt a könyvet lefordítani idegen nyelvekre és r úgy terjeszteni, mert ennek a bizottságnak a nívója bármely internacionális ankétnek szintjét is elérte. Nagyon sajnálom, hogy azzal a sokszor örömtől túláradó lelkesedéssel szemben, amelylyel ezt a javaslatot a felsőház fogadta, én ilyen túlzott örömmel nem tudok érte lelkesedni. Nem tudok érte elkesedni először is azért, mert nem adja meg a, teljes egyenjogúságolt. Itt igen illusztris férfiak, valóban az ország legkiválóbb emberei hivatkoztak a budigetjog megnyirbálásával kapcsolatban az angol példára és Teleszky ő excellenciája hivatkozott tegnap a régi főrendiháznak ha nem^ is törvényben lefektetett, de szokás által 'majdnem szentesített gyakorlatára, amely szerint a régi főrendiház is csak en bloc t fogadta el vagy utasította vissza a költségvetésiről szóló törvényjavaslatot. Engem ezek a hivatkozások nem tudnak meggyőzni. Angliában egészen más a helyzet. Ott tisztán a születés alapján összeült lordok háza van és nekem egy, az ottani politikai viszony okkal nagyon ismerős, sőt a politikában aktíve ^ résiatvevő úr a^ múltkoriban mondotta, Angliában a lordok házának már régen megvolna a budget jog tekintetében is a teljes egyenlőjogúsága, ha a lordok: nem ragaszkodnának a lordok háza jelenlegi összetételéhez és szervezetéhez. Állítólag felajánlották nekik, hogy ha bizonyos reformon mennek keresztül, akkor ez a capitis deminutio nem éri őket, az angol lordok azonban fontosabbnak