Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1937. évi december hó 15-én, szerdán, gróf Széchenyi Bertalan, Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Bezerédj István, Harrer Ferenc, báró Prónay György, gróf Bethlen Pál, Szontagh Jenő Lázár Andor ígazságügyminiszter. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. or A kormány részéről jelen van : Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Agorasztó Tivadar, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Bethlen Pál jegyző urat kérem fel. Jelenteim a t. Felsőháznak, hogy vitéz Csanády Frigyes elhalálozása következtéiben a naplóhitelesítő 'bizottság által megállapított ellenőrző 'sorrendiben változás történik s helyette deeetmiber hóra Domanovszky Sándor felsőházi ^ tag következük naplóhitelasítőül. A képviselőháztól beérkezett a Nemzeti Színházról szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőháza jogköréinek újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következük Bezerédj István ő méltósága. Bezerédj István: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A tegnapi napon elhangzott igazán magas színvonalú, azt lehet mondani, klasszikus 'beszédek után nagyon nehéz; helyzete van annak, aki most ehhez a törvényjavaslatihoz hozzászól. Hogy én mindennek ellenére mégis bátorkodom felszólalni, arra két indok vezet. Az egyik az, hogy szerény véleményem szerint ez a szóbanforgó törvényjavasltat bizonyos fokig a felsőház házi ügye is, amellyel tehát illendő és helyes minél behatóbban foglalkozni. Illendőnek tartom azonban egyszersmind leróni a kegyelet és hála adóját 3zaal a férfiúval széniben, akiről tegnap már Némethy Károly ő exellenciája is megemlékezett, amely férfiú ibátor fellépésének köszönhetjük nagy részben azt az eredményt, hogy ma ezt a törvényjavaslatot tárgyalhatjuk. Ertem néhai Simontsits Elemér volt tagtársunkat, akinek 1933-ban megjelenít könyve a FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. felsőház reform járói és a titkos választójogról ennek a témának talán legalaposabb fejtegetése, mlinden szempontra kiterjedő ismertetése. Sajnálattal nélkülözzük az ő markáns alakját közöttünk. Ha ő élne, bizonyára fényes ékesszólásával, éles logikájával alapos közjogi és történeti tudásával világítaná meg minden oldalról a kérdést. Miután azonban sajnos, ő már nincs közöttünk, legyen szabad nekem itt gyenge visszhangját adni az ő érvelésének és a helyett, hogy a saját eszméimet adnám elő, inkább hátor leszek röviden ismertetni az ő eszmeuienetét könyve alapján és ezáltal a, feledéstől megmenteni az ő munkáját. Az illusztris szerző előadását annak megállapításával kezdi, hogy nálunk az államhatalom egyes ágazatai között az egyensúly erősen a végrehajtó hatalom javára tolódott el. Hozzáteszi, hogy ez nemcsak nálunk, hanem az egész világon így történt, ami a világháborúnak és az azt követő gazdasági válságoknak egyenes következménye volt. Természetes, hogy egy évekig tartó, addig soha nem képzelt méreteket öltő háborút egy nemzet sem vívhatott meg a nélkül, hogy az állam és a társadalom összes erőinek kifejtését a végsőkig ne fokozta volna, ami máskép, mint a legszélesebbkörű hatalommal felruházott centrális kormány vezetése és irányítása mellett nem történhetett. A kivételes hatalomról szóló törvény, amely nálunk a világháború után még hoszszabb ideig érvényben maradt, a Károlyi-féle forradalom és a kommunizmus által közállapotainkban előidézett káoszból való kibontakozáshoz szükséges volt. Az összeomlás kaotikus állapotában — mondja Simontsits szó szerint — először a végrehajtó hatalom szerveződött és belőle indult ki azután az alkotmányos élet kezdeteinek felvétele és a hiányzó állami főhatalom ideiglenes megszervezésére irányuló kezdeményezés. Több helyen hangoztatja Simontsits, hogy az akkor összehívott nemzetgyűlés, vagy alkotmányozó gyűlés, a Constituante intézmé13