Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

Az országgyűlés felsőházának 54. ülése részesedését a nemzeti szuverenitásból és a tör­vényhozási hatalomból megkapja, ezzel a tör­vény javaslaétial eléretett s mert a törvény­javaslat többé-kevésbbé visszaadja a felsőház­malk azt a jogkört a törvényhozásiban, amely­lyel a régi főrendiház rendelkezett, ennélfogva a javaslatot elfogadom. Azt mondottam, hogy ez a javaslat többé­kevésbbé visszaadja a régi főrendiház jog­körét a felsőháznak. Van egy vonatkozása a javaslatnak, amely a felsőház részére több jogot biztosít, mint amennyi a főrendiháznak volt és ez az a vonatkozás, hogy míg a régi főrendiháznak csak abszolút vétója volt, tehát amíg a régi főrendiház elvileg csak negatív szempontból gyakorolhatott döntő befolyást a törvényhozásban, addig az új javaslat azáltal, hogy módot ad a felsőháznak arra, hogy együt­tes szavazás révén a maga akaratát, a maga szavazatával pozitive érvényre juttassa a tör­vényhozásban, pozitive több jogot ad a felső­háznak, mint amennyi a főrendiháznak volt. Viszont kétségtelen, hogy a negatív oldalon, amely elvileg a régi főrendiház abszolút vétó­jában állott, meggyengül ez a jog, mert hiszen az abszolút vétóval szemben a képviselőház számára meg van adva az a lehetőség, hogy az együttes szavazással megkísérelje saját akaratának az érvényrejuttatását. Ezek azonban olyan nüanszok, amelyek a kérdés lényegét nem döntik el és nem ingat­nak meg abban a meggyőződésemben, hogy ezt 'a javaslatot a magyar alkotmányosság egyensúlya és a jogfolytonosság helyreállítása szempontjából örömmel kell üdvözölnöm. T. Felsőház! Amint mondottam, annyira ki van merítve a téma, hogy én magának a ja­vaslatnak rendelkezéseivel részletesebben nem kívánok foglalkozni. Ellenben legyen szabad mégis egy kérdéssel foglalkoznom és ez az, vájjon az adott helyzetben az a finom alkot­mányjogi konstrukció, amelyet a törvényho­zás most létesít, meg tudja-e valósítani azt a nagy célt, hogy az alkotmányos tényezők egyensúlyban tartása mellett tudja kimunkálni az igazi nemzeti akaratot. Ha ezt a kérdést vizsgálom, akkor úgy ér­zem, nem vonatkoztathatom ezt el attól a kü­szöbön álló harmadik, ú. n. alkotmányjogi re­formtól, amely hamarosan a parlament elé ke­rül, a képviselőház reformjától,^ szorosabban véve a titkos szavazás bevezetésétől a képvi­selői választásoknál. T. Felsőház! Nem tudjuk még, mit fog ez a javaslat tartalmazni, de egyet tudunk: tud­juk, hogy bevezeti a szavazás titkosságát és ezt. meggyőződésem szerint, sálig kisebb töme­gek számára adja meg, mint amelyek ma nyílt szavazással választanak képviselőt. Mit jelent ez, t. Felsőház? Azt jelenti, hogy a képviselőválasztó szavazata leadásánál ezen­túl megszabadul a nyilvánosság kontrolijától, megszabadul a végrehajtó hatalom kontrolijá­tól és megszabadul sok más tényező kontroli­jától, amelyek eddig szavazatának leadásánál reá esetleg döntő befolyást gyakoroltak. En­nek következménye pedig nyilvánvalólag és kétségtelenül az lesz, hogy nagyobb erővel fog­nak érvényesülni a széles tömegeknél azok az egyéb tényezők, amelyek eddig is befolyásol­ták a tömeget szavazatának leadásánál. ^Ezek között elsősorban említem azt a demagógiát, amely a választások előtt feltétlenül a legna­FELSÖHÁZI NAPLÓ. III. 1937. évi december hó 14-én, kedden. 65 gyofeb mértékben fog érvényesülni. (Ügy van! Ügy van!) Nem lehet tehát szemet hunynunk az előtt, hogy a titkos választás alapjára helyezett vá­lasztójogi reform azt fogja eredményezni, hogy a nemzet széles tömegeinek akarata és hangu­lata sokkal nyersebb formában fog jelentkezni a képviselőházban, mint ahogy eddig jelentke­zett. (Ügy van! Ügy van!) Ha ez így áll — aminthogy meggyőződésem szerint így áll, — akkor joggal feltehető az a kérdés: ivajjon a nemzeti akarat igazi kimunkálásánál azok a nagy erkölcsi erők, amelyek a felsőház, rendel­kezésére állanak, elegendők lesznek-e ahhoz, hogy egyensúlyban tartsák az alkotmány kü­lönböző^ tényezőit? . Mert amint Glattfelder Gyula ő excellenciája nagyon helyesen megje­gyezte, ezek az alkotmányos tényezők nem ar­ravalók, hogy a forradalmakat akadály ózzák meg, — erre nem is képesek, — de igenis képe­sek arra és kötelességük az. hogy gátat vesse­nek a nemzet leletében olyan helyzet ki­alakulásának, amely forradalomra vezet. (He­lyeslés.) Ebből a szempontból nézve a jövőt és azt a kérdést, amelyet megpendítettem, meggyőző­désem arra késztet, hogy röviden pár szóval elmondjam, hogy én a jövő nyugodt nemzeti fejlődés elengedhetetlen előfeltételének azt te­kintem, hogy ezekkel az alkotmányjogi refor­mokkal kapcsolatban a nemzet vezető tényezői minden erejüket arra fordítsák, hogy a nép széles rétegeinek kulturális és gazdasági ní­vója felemel tennék. (Élénk hehies J én és tips.) T. Felsőház! Egyedül a nép gazdasági és kulturális nívójának emelésével lehet a közért való felelősség tudatát a népbe belénevelni és ez az egyetlen 'biztosíték arra, hogy a titkos szavazás alapján összeülő képviselőház — kü­lönösen a mai kiforratlan ideológiákkal teli időkben — ne olyan szélsőséges irányzatokat képviseljen, amelyekkel szemben nem lenne elegendő a felsőház nagy erkölcsi ereje sem. Nem tudom kellőleg hangsúlyozni, meny­nyire előtérbe áll ma a nemzet érdekei szem­pontjából az a szociális kérdés, hogy a magyar nép széles rétegeinek kulturális és gazdasági ereje emeltessék. Azt merném mondani, hogy ez a legfontosabb kérdése ma a nemzetnek (Ba­logh Jenő: Ügy van!) és hogy az államháztar­tás egyensúlyának, a pénzérték stabilitásának mindenáron való fenntartása mellett, továbbá a honvédelmi érdekek szükséges kielégítésé­nek követelménye mellett ez a kérdés az, amire ma minden nemzeti erőt koncentrálni kell. (Úgy van! Ügy van!) T. Felsőház! Meg vagyok arról győződve, hogy ennek a felsőháznak bölcsessége és tekin­télye, úgy ahogyan a múltban, a jövőben is meg fogja találni azt az utat, amely az igazi nemzeti akarat kialakításához vezet, meg fogja találni még akkor is, ha ez az út azoktól a tár­sadalmi osztályoktól, amelyek itt elsősorban képviselve vannak, súlyos áldozatokat fog kö­vetelni. Mert legyünk tisztában vele, mélyen t. Felsőház, hogy az előbb említettem fontos követelményeit a nemzeti életnek súlyos áldo­zatok nélkül keresztülvinni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Mégegyszer hangsiílyozom, tudom és meg vagyok győződve róla, hogy ez a felsőház. amely a maga lelki emelkedettségének, a maga magas szempontjainak, a maga súlyos tudásá­nak annyi bizonyságát szolgáltatta az elmúlt 12

Next

/
Thumbnails
Contents