Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-54
48 Az országgyűlés felsőházának 5-4. ülése 1937. évi december hó llf-en, kedden. szüntette meg a hatáskörének, egyenrangú szavának a megszüntetésével. De az egyenjogúságot általában elvi és gyakorlati szempontok is megkövetelik, hogy a felsőház helyesen és jól működhessék. Ha ugyanis a felsőkamara nem egyenjogú az alsókamarával, akkor tulajdonképpen semmi létjogosultsága nincs. Elvégre a logika szempontjából is egészen világosan állítható fel a kérdés: vagy van két kamara, vagy nincs. Ha kétkamarás a rendszer, akkor az egyenjogúság ezen intézmény helyes működésének elengedhetetlen feltótele, (Ügy van! úgy van!) mert hiszen, ha nem adják meg a felső kamarának az egyenjogúságot, akkor tulajdonképen nem más a felsőház, mint egy konzultatív, véleményező testület, de akkor viszont nincs szükség a második feamiarára. Ha az alsóházinak csak szakvéleményre van szüksége, akkor az ügyek természete szerint fordulhat a különféle kamarákhoz, a Mezőgazdasági Kamarához, az Iparkamarához, vagy pedig, ha jogi kérdésekről van ISIZÓ, az egyetemek jogi fakultásaihoz. Nem; a felsőház, a felsőkamara nem egyszerű, szaktestület. (Ügy van! Ügy van!) A felsőház, a felsőkamara az állami szuverenitásban,, a törvényhozó hatalomban résztvevő politikai nemzet-kép vi seleti' szerv. (Helyeslés.) Ha külföldi példákra vetünk egy pillantást, akkor megint meggyőződünk, hogy ez az álláspont a helyes, mert alig van állam, már amelyik a kétkamarás rendszert elfogadja, — már pedig a nagy zöme elfogadja — amely ne ismerné el a két kamara egyenjogúságát. E részben megint kivételképpen hivatkozhatom a csehszlovák alkotmányra, továbbá az újabb lengyel alkotmányra, ahol körülbelül úgy van szabályozva a kérdés véleményeltérés esetén,, mint ahogyan most nálunk van. Ha, tudniillik, véleményeltérés van a törvényjavaslatra nézve, abban az esetben — hogy rövid legyek — az alsóház akarata érvényesül és az alsóház által elfogadott szöveget terjesztik fel a kormányzóhoz a felsőház mellőzésével, kihirdetés végett. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemzetgyűlésnek és az 1926:XXII. tc.-nek itt szóbanlevŐ hibáját reparálja akkor, amikor az egyenjogúságot a törvényalkotás terén most sem teljes mértékben ugyan, de mégis jórészt visszaállítja, illetőleg megállapítja. Attól eltekintve, — ami különben • örvendetes! novum — hogy a felsőház maga állapítja meg a saját személyi és dologi szükségleteinek költségvetését és ebben a képviselőháznak szava nincs, különben a ^képviselőház állapítja meg az állam költségvetését és azon a felsőház módosítást nem tehet. Meg kell jegyeznünk, 'hogy ez a rendelkezés nem érinti a felsőháznak azt a jogát,, hogy a költségvetési törvényjavaslatot és az appropriációs törvényjavaslatot — úgy, mint minden törvényjavaslatot — tárgyalhassa és elfogadja, vagy elvesse. (Ügy van! Ügy van!) Csak azt nem teheti, hogy a részleteken módosítson. Megjegyzendő továbbá az is, hogy^ az a korlátozás, hogy a felsőház a költségvetés részleteiben módosítást nem tehet, csak úgy értelmezendő,, hogy ha a költségvetési törvényjavaslatba valami olyan rendelkezés kerül, amely nincs .szoros kapcsolatban a költségvetés anyagával, akkor ezekre az idegen természetű rendelkezésekre nézve nem terjed ki ez a korlátozás, hanem igenis, ezeket a rendelkezéseket módosíthatja is a felsőház. Megmarad továbbá a költségvetés tekintetében ta jelenlegi rendelkezés a költségvetés tárgyalásának eljárását illetőleg, tudniillik, az 1926:XXII. te. 31. §-ának 5. bekezdésében foglalt rendelkezés, amely továbbra is inferioriitásban fogja tartani a 'költségvetési eljárás és az indemnitás tekintetében a felsőházat az alsóházzal szemben. Ez a rendelkezés továbbra is érintetlenül marad. Ez a rendelkezés azt mondja, hogy a felsőház a hozzáérkezéstől számított egy hónap alatt tartozik határozni a költségvetési és az indemnitási törvényjavaslat tekintetében. Ha egy hónap alatt nem határoz, vagy, ha ezeket a törvényjavaslatokat visszaveti és a törvényben előírt egyeztetési eljárás sikertelen marad, abban az esetben a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatot terjesztik fel az államfőhöz, a kormányzóhoz, kihirdetési záradékkal való ellátás végett. Más törvényjavaslatokra vonatkozólag ásómban angállapítja az egyenjogúságot, azt mondván, hogy^ a felsőház jogköre ugyanaz, ami a főrendiházé volt, kivéve, ha a törvény eltéréseikeit állapít meg. A törvényjavaslat azoníban gondoskodik arról is, hogy mi történjék akkor, ha a költségvetésen kívül egyéb törvényjavaslatok tekintetében véleményeltérés^ van a két Ház között. Itt azután reparálja a nagy hibát, mert megszünteti • azt az eddiigi állapotot,, hogy ha véleményeltérés van és az egyeztetés nem vezet erediméűiyre, akkor a képviselőiház által elfogadott szöveggel terjesztetik fel a törvényjavaslat kormányzód kihirdetési záradékkal való ellátás végett, és ehelyett kismondja, hogy mind a két Ház hat hónap alatt tartozik határozni a (hozzáérkezett törvényjavaslatokra • nézve. Ha hat hónap alatt merni határoz, va^y pedig olyan módosítást tesz az egyik Ház a törvényjavaslaton, amielyet a másik Ház nem foigad el és ha a lefolytatott egyeztetési eljárás nem vezet eredményre, abban az estében a következő üléaszakiban, de az előbb említett hat hónap leteltétől, illetőleg az egyeztetésli eljárás másodszori megkísérléséitől számított hat hónapnál nem rövidebb idő alatt bármelyik Ház vita nélkül hozott határozattal kívánhatja, hogy a. differencia a két Ház együttes ülése elé terjesztessék, ez az együttes ülés pedig szántén vita nélkül, titkos szavazással határoz arról, hogy a képviselőház, vagy a felsőház álláspontját fogadja-e el. Ez a rendelkezés egészében véve kielégítőnek mondható, mert a paritás elvét a lehetőség szerint szintén figy elemibe veszi. Véleményem szerint azonban még ideálisabb, még jolbb volt a törvény javaslatnak, illetőleg: a kormánynak eredeti elgondolása, amely abból állott, hogy nemi együttes üléssel kívánja a _ véleményeltérést elíminálni, hanem meghagyja a régi állapotot, a régi helyzetet a felsőház és a képviselőház közti viszony tekintetélben: az üzenetváltást. Ha nem jön létre megegyezés, akkor nem lesz országos határozat. Itt meg kell bízni a felsőház lelkiismereti felelősségében. Az együttes ülés kétségkívül a legszigorúbban véve az önállóságnak és a paritásnak nemi egészen felel meg, viszont azért nagyjában mindenesetre jelentékeny haladást jelent 'és általában véve kielégítő megoldásnak tekinthető. Törvényalkotás tekintetében együttes ülés