Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-e

Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának ünn iyesítöjeként került a magyar nemzet sok évszázados tiszteletének központjába; a szentistváni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és világtörténeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása«. A történetírásnak ezek a megállapításai benne élnek a magyarság millióinak öntudatában is. Méltó tehát, hogy a nemzet a mai történelmi századfordulón megújítsa soha el nem múló háláját első nagy királyának emléke előtt, aki kilencszáz éve fejezte be földi életét, nagy tetteivel és nagy alkotásaival mindennél maradandóbb emléket hagyva élete munkájáról. Erről rendelkezik a törvényjavaslat 1. §-a, amellyel az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. Ezzel a megemlékezéssel a nemzet nemcsak az első magyar király emlékét örökíti meg, hanem egyúttal kifejezést ad annak, hogy a jövőben is Szent István király alkotásainak szellemében kívánja a magyar államot fenntartani, intézményeit továbbépíteni és a maga történelmi küldetését teljesíteni. (Élénk helyeslés éd éljenzés.) A törvényjavaslat 2. §-a augusztus hó 20. napját első nagy királyunk örök emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Már II. Endre királyunk kijelentette az aranybullaként ismert 1222. évi decretumáuak első cikkelyében (olvassa): • »Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőben, ha csak valami nagy, nehéz ügyek gondja vagy betegségünk nem tilt minket, _ Fehér^

T

árott tartozzunk megülni«. Az így kialakult ősi hagyománynak megfelelően ünnepli meg Magyarország évszázadok sora óta minden évben augusztus hó 20-án Szent István király ünnepét. . Ujabb törvényhozásunk erről^ a nemzeti ünnepnapról csak az 1891. évi XIII. te. 1. §~ában emlékezik meg azzal, hogy ezen a napon ipari munkaszünetet rendel. Helyesnek látszik tehát, hogy a törvényhozás Szent István király emléke megörökítéséiiek ünnepi alkalmát felhasználja arra is, hogy — az 1222. évi aranybulla első cikkelyében foglalt rendelkezés szellemében — első szent királyunk névünnepének ünnepélyes megtartását a jövőre nézve határozottan elrendelje. (Helyeslés és éljenzés.) A kifejtettek alapján kérem a t. Országgyűlést, hogy a fenti törvényjavaslatot álta

; lánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Báró Radvánszky Albert, a felsőház alelnöke: T. Országgyűlés! Az országos határozat 3. pontja szerint a törvényjavaslatot az együttes ülés bizottsági előkészítés nélkül nyomban tárgyalás alá veszi s általánosságban és részleteiben egyszerre ^tárgyalja le

; Mielőtt a javaslat tárgyalására áttérnénk, az együttes ülés szíves tudomására hozom, hogy az országos határozat szerint a felszólalások a felsőház és a képviselőház tagjai részéről váltakozva történnek és mindkét Ház részéről legfeljebb két-két felszólalás lehetséges. . '

r

. ':.._ '- • '.• : -. Az együttes ülés ezt tudomásul veszi. Szólásra következik? Gróf Bethlen Pál felsőházi jegyző: Ö eminenciája Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása. ?pi eggiiltes ülése 1938 augusztus 18-án, csütörtökön. 521 Serédi Jusztinián hercegprímás: Főméltóságú Kormányzó Ür! T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!)^ Mint az országgyűlés felsőházának tagja és mint az ország prímása, a magyar nemzettel és a római katolikus magyar hívekkel együtt kimondhatatlan Örömmel és lelkesedéssel köszöntöm a magyar királyi miniszterelnök úr ő nagyméltóságától a székesfehérvári országgyűlésen benyújtott és az imént részletesen ismertetett törvényjavaslatot, amely első szent királyunk és apostolunk megdicsőülésének 900 éves jubileuma alkalmából annak minden igaz magyar szívében élő emlékét törvény útján évről-évre visz-szatérő nemzeti ünneppel kívánja megörökíteni. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot azért, mert rajta keresztül hazánk sorsának legfőbb intézői, a mostani s a későbbi generációk irányítására is ország-világ előtt ünnepélyesen megvallják, hogy a magyar nemzet az isteni Gondviselés különös kegyelméből olyan szerencsés volt, hogy sem hazájának, sem fajának szeretetét, sem állami berendezését, sem állami életének biztos alapját: a tiszta erkölcsöket nem kellett és nem kell idegenektől tanulnia, vagy pedig most feltalálnia (Úgy ran! Ügy van! Élénk taps-), inert mindezeket közel ezer esztendeje feltalálta, az egyházzal karöltve hirdette és a nemzet okulására gyakorolta a szent király, aki idő/ álló alkotásaival örökítette meg áldott emlékét és állandósította életét közöttünk. T. Országgyűlés! Szent István alkotásai pedig azért időállók, mert olyan erkölcsi és jogi elveken nyugszanak, amelyek a változatlan igazságra támaszkodnak. (Úgy van! Úgy van!) Nekünk tehát magyarságunkat és magyar intézményeinket nem olyan reform útján kell megteremtenünk vagy tökéletesítenünk, amely megtagadja a multat, hanem \ amely visszatér a múltra (Úgy van! Úgy van! — Nagy taps,), nekünk, t. Országgyűlés, a még ki sem próbált reformok kergetése helyett a szent király példájára az ősi magyar hagyományokba és jogszokásokba kell beágyaznunk a korszerű újításokat (Úgy vari! Úgy van! — Taps.), amennyiben azok a keresztény életfelfogással és a keresztény ' királysággal összeegyeztethetők. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps.) A szent király jubileumi évében az országgyűléssel együtt méltán tart hálaünnepet az egész nemzet, mert tőle igen sokat: hitet, hazát, egyházat, bölcs törvényeket, állami és egyházi berendezést kapott. Hálaünnepet tarthat, minden magyar, mert Szent Istvántói mindegyikünk különkülön is nagyon sokat kapott. Ezért örvendek ma minden magyarral jó magam is, mert — itt nyilvánosan megvallom — a szent királytól én is sokat kaptam: a keresztség szentségét abban a kis falusi templomban vehettem, föl, amelyet Szent István törvénye alapján még az ő korában építettek s amelynek misekönyve ősi nyelvemlékünket, a halotti beszédet megőrizte számunkra; a szent királytól újra alapított pannonhalmi főmonostorból jutottam az ugyancsak tőle alapított esztergomi érseki székbe és lettem egyúttal az ősi Esztergom-vármegye örökös főispánja. (Élénk éljenzés.) Ezért hódolok ma'én is a szent király előtt a régi ós mégis mindig új hazával és egyházzal és, mint a magyar katolikusok legfőbb pásztora és örökös esztergomi fais' pán, ezért mondok soha meg nem szűnő 81*