Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése szániszerűsége szempontjából helyesbítse, mert a hatáskör nem egyéb, mint annak vizsgálata, hogy a számításba becsúsztak-e számtani hibák vagy sem. Kétféle kisajátítás van itt. Az egyik az, hogy az állam megszerzi az egész szeszgyárat, ideértve a kapcsolatos melléküzemeket is, azután a szeszfőzdéhez tartozó összes berendezéseket, a szeszifőzde melléküzemeinek folytatásához szükséges minden ingatlant, tehát telket és épületet. Hogy jelképileg beszéljek, ez annyit jelent, hogy ez egy adásvételi, — mondjuk — kényszer alapján létrejött adásvételi szerződés a tulajdonos és az állam között. Ezért tehát teljes és tökéletes kártérítés járna. A törvényjavaslat azonban nem így beszél. A törvényjavaslat egyévi tiszta haszon húszszorosát veszi és abban állapítja meg a kisajátítási összeget. A jövedelmet veszi tehát alapul, csakis a jövedelmet, holott a mi kisajátítási törvényünk 25. %-& azt mondja, hogy (olvassa): »A kisajátítandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jövedelem, a helybeli árak, bérek, haszonbérek és egyéb, a közönséges adásvevésnél számba vétetni szokott körülmények szolgálnak.« Ez pedig itt mellőzve van. Éppen így a második típusnál, ahol csupán megszünteti az üzembentartást, de kártalanítást ad érte, egy fikció alapján számítja ki a javaslat a kártérítést és azt mondja: én úgy járok el, mintha kisajátítanék, pedig nem sajátítok ki. Te, volt tulajdonos, kénytelen vagy azonban megtartani az épületeket, de a forgalmi értékben és én abból a kisajátítási összegből, amelylyel tartozom, a forgalmi értéket le fogom vonni. Mélyen tisztelt Felsőház! Csodálatosnak tartóim, hogy ez a törvényjavaslat nem vette figyelembe azt, hogy ezek a kisajátítás alá kerülő ipiari szeszgyárak dézsmát lesznek kénytelenek fizetni az 1938. Övi februári állapotnak megfelelően, amikor még teljes tulajdont képeztek és a kisajátításnál csak korlátozott összeget fognak kapni. Nem szeretném, mélyen t. Felsőház, ha a Corpus Jurisunkba ilyen elvek kerülnének, mert ezeket veszélyesnek tartom; veszélyesnek tartom nemcsak az iparosok és kereskedők szempontjából, hanem minden egyes polgár szempontjából is, hiszen igazuk volt a rómaiaknak, amikor azt mondották: hodie mihi eras tibi. Gondoljunk csak arra, hogy ilyenformán precedenssel állanánk szemben abban az esetben, ha a kormány magasabb szempontokból, pl. cukorréps*gyárak kisajátítására határozná el magát, vagy amikor a földbirtok egyenletesebb megosztása címén nagyobb földterületeket fognak kisajátítani, vagy amikor bányák kisajátítására kerül majd a sor. Azt mondtam, hogy az 1881 : XLI. te. alaptörvény s azért ezt nem lehet megváltoztatni. Jól tudom, hogy ellenvetésként azt fogom kapni, hogy a magyar alkotmányban nincs különbség alaptörvény és közönséges törvény között: törvény, törvény, ha tehát ez a törvényjavaslat, illetve ennek 23. §-a megszavaztatik és törvényerőre emelkedik, az éppen olyan törvény lesz, mint az 1881 :XLI. te. Ez részben igaz, de mégis vannak alaptörvények. Alaptörvény az, amely az alkotmány alapjait szabályozza, vagy pedig fundamentális nagy fontos kérdéseket szabályoz. Az 1881 : XLI. tc.-et ' FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1938. évi július hó 6-án, szerdán. 507 a tulajdon védelmére alkották, tehát fundamentális törvény. Alaptörvény és közönséges törvény között pedig mégis van különbség. Nem lehet olyan közönséges törvényt hozni, amely ellentétben áll egy fennálló alaptörvénnyel és kiváltképpen nem hozható egy lex-speciális, akkor, ha az az alaptörvény egy lex-generalis. Hogy az alaptörvények alatt tulajdonképpen mit kell érteni, azt klasszikus módon fejezte ki annakidején boldogult emlékű Szilagyi Dezső igazságügyminiszter 1891 február 23-iki beszédében. Idézem (olvassa): »Nem abban a betűben, ami az alkotmányban van megírva, van az igazi és legfontosabb biztosítéka a nemzet önállóságának és függetlenségének, hanem abban az erőben, eltökélésben és alkotmányos szellemben, amely a törvényben megírt függetlenséget és az abban biztosított jogokat és szabadságokat érvényesíteni is tudja.« Egy alaptörvény, ha annak szószerinti hangzása már el is avult, még mindig törvény, mert él benne az erő, él benne a lélek, él benne az akarat, hogy alaptörvény legyen. Minden törvénynél két szempontot kell szem előtt tartani, tudniillik, hogy megfelel-e a törvény a formai általános kívánalmaknak, — ez egy alaki szempont — a másik pedig egy materiális szempont. A törvény materiális alkotmányosságát kell ott keresnünk, hogy nem áll-e ellentétben, nem jut-e kollizióba egy meglévő alaptörvénnyel. A tuliaj donjog egy sarkalatos jog, úgynevezett alapjog. Az láliltami az ő omnipotemciáját bizonyos tekintetben, bizonyos kérdésekben korlátozza. így van ez a magántulajdonnál is, így van a tanszabadságnál, a vallásszabadságnál, a személyes szabadságnál. Nem szabad összetéveszteni a polgári alaki törvényt a politikai jogokkal. Az állam adja a politikai jogokat is az ő törvényeiben, a pblitikai jogokban azonban mit ad? Meghatározza azt a mértéket, milyen mértékben vesz, vagy vehet valaki részt az állami igazgatásban és az állami hatalom gyakorlásában. A polgári alapjog, tehát a tulajdonjog is, az egyén fogalmából folyik. A politikai jlog természetesen más természetű és a kormány bölcsességének határai között könnyebben változhat egyik napról a másikra. Tudom, azt fogják mondani: nincs szuverénebb hatalom, mint az országgyűlés, az országgyűlés mindent megszavazhat, tehát megszavazhatja ezt a szakaszt is, a tulajdonnak ezeket a korlátozásait is, én azonban azt mondom, hogy a parlament egy rendkívül kényes politikai és alkotmányjogi intézmény és egyúttal állítom, hogy a legtökéletesebb is. Kényes és tökéletes azért, mert a jogi és erkölcsi felfogásoknak az összetételéből és összekapcsolásából áll. Egy (olyan parlament, amelynek a tagjai tisztelettel viseltetnek a tradíciók iránt, egy olyan parlament, ahol a pártok közötti ellentéteket uralja a 'jogeszme, az igazságnak a diadala, nem fog egyhamar szembehelyezkedni egy olyan törvénnyel, amely alaptörvény minőséggel bír és amely sértheti a magántulajdon biztosításáról szóló törvényeket. Én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, abban a feltevésben, hogy a javaslat 23. §-a olyan értelmű változtatáson fog keresztülmenni, mint ahogyan azt a bizottság elhatározta. Elnök: Szólásra következik Szeberényi Lajos Ő méltósága. 70