Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

42 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. is a tűzharcos-gondolat és fogalom eredeti jelentőségét tulajdonképpen eltüntette volna. De különben is a tűzharcosok s az egyes csoportokon belül a csoportok minősége révén már amúgy is erkölcsi és anyagi megkülönböztetésben részesültek. így az előzetes rendeletek és törvények a vitézekről, a hadigondozottakról, a vitézségi érmesekről külön gondoskodva* őket ezen csoportosításokban kiemelték akkor is, ha tulajdonképpen a tűzharcos mivoltuk beigazolva nem volt. A vita során élénk (megvitatásban részesült a tűzharcos-fogalom erkölcsi jelentősége. A törvényjavaslat ezt kifejezésre is juttatja és előtérbe helyezi. Előtérbe helyezi pedig azért, mert nemcsak a multat kell felszámolnunk, hanem a múlton keresztül a jövőbe példát is kell mutatnunk. Hagyomány né' Ikül nincs jövő, de nem elég csak a hagyományt őrizni, hanem a hagyomány hordozóiról is gondoskodni kell úgy, hogy ez a gondoskodás példakép legyen. (Helyeslés.) Az erkölcsi jelentőség méltánylása azután mai adottságainkhoz képest mindaz az előny, amelyet a törvényjavaslat erkölcsi és anyagi vonatkozásban a gyakorlati életben a tűzharcosoknak, de a törvényjavaslat adta kereten belül a hadviselteknek általában nyújt. Bizonyos, hogy a nyújtott előnyöknél többet érdemelnek a világháború tűzharcosai. Erdemük arányában azonban nemcsak ma, de meggyőződésem szerint egyáltalában sohasem lőhetne eleget nyújtani. Be kellett tehát érnünk azokkal a tagadhatatlan előnyökkel, amelyeket a törvényjavaslat ma nyujtrii tud. Itt kell megemlítenem, hogy ezen a téren is helytelen volna mindent az államtól ,várni és mindent az államra hántani. (Ügy van! Ügy van!) Sokkal inkább szükséges lesz tehát, hogy a közületek és a társadalom is magukra vállalják az erkölcsi és anyagi elismerés jogos következményeit a gyakorlati életben sokkal nagyobb mértékben, mint az eddig történt. A.zt hiszem azonban, hogy a tűzharcosok érdemeit törvénybe foglalva, a törvény kisugárzása eljut majd itt is mindenüvé. A tü^ harcosok érdemeit méltányolva, egyben bizto sítanunk kellett és előtérbe kellett helyeznünk olyan hátrányok és mellőzések lehető enyhítését, amelyek a tűzharcosokat a háborúról a békére való átmenet alkalmával és részben azóta is tagadhatatlanul értek; ezért a harctéri szolgálat beszámítása részben az előléptetés, de különösen az alkalmazás terén, amit minden rétegre kiterjesztettünk, elmentünk addig, ameddig ez ma lehetséges, anélkül, hogy adott helyzeteket felborítottunk volna. Utólag mindent jóvátenni, sajnos, ma nem lehetséges. Mindazt, amit ma nyújtani tudunk, úgy kell tekintenünk, mint a mült adósságának törlesztését a jelenben és a jövőben is. Ha azonban a »jövő« szót kiejtem, akkor a jövőbe tekintve nem hallgathatjuk el önmagunk előtt azt, hogy nagy feladatok előtt állunk a honvédelem te rén, amely feladatok súlyos felelősséget jelentenek a magyar törvényhozás számára és egy ben határt szabnak abban a vonathozásban, hogy mit áldozhatunk a múltnak és. mit kell fenntartanunk a jövőnek. (Igaz! Üay van!) Enélkül ugyanis sorsdöntő percben talán éppen úgy állnánk itt, mint ahogy József királyi herceg ő fensége jellemezte megindrilá sunkat a világháború küszöbén. (Igaz! Úgy van!) A részletkérdésekre azért nem térek ki, mert a felsőház ihrelmét nem szándékozom továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) különben is mind a bizottsági tárgyalások során, mind pedig képviselőházi záróbeszédem ben azokra részleteikben kitértem. Ott megemlítettem a hadigondozottak kérdését. Itt is megismétlem, hogy ez állandóan napirenden lévő kérdésünk abban a vonatkozásban, hogy ahol segítségre tagadhatatlanul szükség van, ezt a segítséget meg tudjuk adni. Ennek máris látjuk megfelelő eredményét, mert a hadigondozottak kültségyetését, amely jelentős tétele a honvédelmi tárcának, a folyó költségvetési évben már rögzítettük egészében, tekintet nélkül a sajnos, beálló természetes fogyatékra és a/ ebből keletkező megtakarítást egyelőre sege lyezés formájában használjuk fel a hadigondozottak alsó kategóriái helyzetének megjavítására addig, míg azt egészében bizonyos ja radékosztályok járadékának emelésére fordíthatjuk. Ugyanitt említem meg a vitézsége érmesek kérdését. Eámutattam arra, hogy itt aránylag kis javítás is pénzügyi téren aránylag nagy kihatással járna, de rámutattam arra is, hogy éppen a vitézségi érmesek elismerésre találtak a különböző megelőző törvényekben ÖS rendeletekben. Az arany vitézségi érmesekre

1 bizonyos külön kedvezmények juttatása ahal ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása strrán gondoskodni fogunk. Itt is meg kell ismételnem, hogy bizonyos kívánságok, amelyek itt elhangzottak és laimelyeket a törvényjavaslat keretén h elül már megvalósítani inéra tuduinik, vagy nem volna lehetséges', a végrehajtás során és a honvédelmi aniinisztör további tevékenysége során bizonyára olyan útra lesanek terelhetők, hogy bizonyos mértékben ezeket a (kívánságokat is ki tudjuk elégíteni. Mélyen t. Felsőház! A vita során elhangzott magyon értékes felszólalások emelkedett szemszögből iniézték az egész törvényjavaslatot és a lmod, ahogyan a felsőház a törvényjavaslattal tartaJkmiilag és alakilag egyaránt foglalkozott, nagyon (megvilágította a tűznarcosok érdieméinek elismerését és eininek az elismerésnek egyetemes honvédeltmii jelentőségét. Tettet pedig ezt a felsőház anélkül, hogy ia tűzharcosok zömét alkotó kisembereik érdekeiről a törvényjavaslat keretén kívül is ímegfeledkteizett volna Képviselt eközben olytain gondolatokat és kívánságokat fis, iawiielyek résziben már másutt, részben pedig már gyakran elhangzottak ugyan, de aimfelyek itt tagadhatatlanul újabb súlyt kaptáik és még inkább arra indítják a honvédelmi minisztert, hogy jövő terviéiben (mindezeket szem előtt tartsa és a törvényerőre emelkedett javaslatot neesak a törvény keretén belül hajtsa végre, hanem annak szellemét lis tűzharcosaiülk érdekében minél szélesebb területen igyekezzék a jövőben érvényre juttatni. A katona mint bajtárs számára nincs nagyobb elégtétel és lelki megnyugvás, mint ha bajtársairól, ha mé<g; olyan: szerény keretben is, gondoskodna tud. Ebben vezetett az a példaadás Ls. amelyet a felsőház tagjai sorában helyet foglaló nagy rab ecsült volt elöljáróin! és parancsnokaim négy hoöszú harctéri év alatt nekem bőségesen nyújtottak. És ha ezért nekik hálával tartozom, miéig nem szűnő hálával tartozom isok-sokezer tűzharcos bajtársam iránt is, akiknek hosszú katonai multaimi során sokat, talán- a legtöbbet köszönhetek és akikre ezért