Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése egyiket sem részesíti indokolatlanul előnyben a másikkal szemben. A tűzharcos törvény gondolata már az előző kormányokat is foglalkoztatta; ennek eredménye ^ a törvényjavaslat indokolásában és az előadó úr ő nagyméltósága által is megemlített 11 törvény és 8 rendelet, amely eddig is számos vonatkozásban nyújtott előnyt a tűzharcosoknak. Hozzáteszem azt is, hogy az egyes törvényhatóságokról nem tudom, Budapest székesfőváros törvényhatóságáról azonban tudom, hogy több szabályrendeletben foglalt állást a tűzharcosok különféle vonatkozásban való előnyben részesítése terén. Közel tíz évbe került azonban, amíg végre most a Darányi-kormány a tettek mezejére lépve, elkészítette ezt a tűzharcosjavaslatot és Rőder honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága volt az, aki bátran szállt szembe azokkal az óriási nehézségekkel, amelyeket ennek az elkésett törvényjavaslatnak elkészítése és megszerkesztése jelentett. Ezzel kapcsolatban állapítsuk meg, hogy ha a törvényjavaslat elkészítését Rőder ő nagyméltósága bajtársi érzésének és melegen érző katonaszívének köszönhetjük is, ő előtte a tűzharcosok szószólója az Országos Frontharcos Szövetség volt. Megvallom őszintén, hogy mi, frontharcosok, szívesebben láttuk volna, ha ezt a törvényt a hivatalos tényezők és az egész magyar társa?« dalom már hosszú évekkel ezelőtt követelte volna, ha a nemzet háláját, köszönetét és elismerését nem maguknak a magyar tűzharcosoknak kellett volna kiverekedniök. Minthogy azonban a nemzeti elismerés ilyen spontán formában való megnyilatkozása késett, érthető, hogy az érdekeltek maguk vették kezükbe ügyüket. Az Országos Frontharcos Szövetség, amely a hazafiasán gondolkozó és fegyelmezett frontharcosokat gyűjtötte össze, megalakulása óta szorgalmazza a hadviseltek igényeinek kielégítésére vonatkozó törvényes rendezést. Az Országos Frontharcos Szövetség volt az, amely hadseregünk felbomlasztása után társadalmi úton öntudatra ébresztette a világháború frontkatonáit, a fegyelem, a kötelességtudás és hazafias érzés títján egy bajtársi táborba gyűjtötte őket és katonás szervezettségű egységein keresztül nem a demagógia, hanem a nemzeti úiiáépítés gondolatának szolgálatába állította. Ugyanez a szövetség nagy munkával az idegenben, nemzetközi téren is elérte azt, hogy a nagy nemzetek frontharcosai eljöttek ide hozzánk, megbecsülésüket mutatva ki a magyar nemzet iránt s a magyar frontharcost egy rangba állították a nagy nemzetek frontharcosaival. Ilyképpen az Országos Frontharcos Szövetség hézagpótló szerepet töltött be nemcsak közéletünk terén, de a nemzeti gondolat szolgálatában is és éppen ezért, ha a szövetség önzetlen, évtizedes, hazafias munkáiát ilyen magasabb szempontból is vizsgáljuk, akkor erről a _ helyről is mélységes köszönetünket kell kifejeznünk úgy a szövetségnek, mint fáradhatatlan, naayrabecsült elnökének, gróf Takách-Tolvay József Ő nagyméltóságának és derék munkatársainak. (Élénk helyeslés és taps.) Ez teszi indokolttá azt is, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után az Országos Frontharcos Szövetség részére a legszélesebb méretű autonómiát kérjük a katonai fegyelem alapján, mert az új alapszabályokkal megerősödött tűzharcos szövetségben kell látnunk azt a szervet, amely a honvédelmi miFELSÖHÁZI NAPLÓ. I1T. >37. évi december hó 9-én, csütörtökön. 29 niszter úr irányítása és felügyelete mellett társadalmi úton lesz hivatva érvényt szerezni a tűzharcosok érdekeinek. Ilyen előzmények után született meg ez a javaslat, amelynek előkészítése hálátlan szerepnek mutatkozott megalkotója részéire, mert szinte lehetetlen feladatok megoldása elé állította őt. Mintegy 20 évvel a, háború befejezése után egy olyan megoldást hozni, amely a mulasztásokat egy osapásra jóváteszi és egyben minden jogos igényt kielégít, ta mai pénzügyi és gazdasági helyzetben olyan probléma, amelyet felelősségtől áthatott tényezőnek vállalnia nern lehetett. Éppen ezért a javaslat nem is elégítheti ki a tűzharcos gondolat jogos kívánságait, de el kell ismerni azt a komoly szándékot, aizt a becsületes, őszinte és meleg szeretettől áthatott törekvést, amely a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságát a törvényjavaslat megalkotásánál vezette. Sok sérelmet ez a törvény .sem fog tudni orvosolni, de aanit orvosolni tud, arról megállapíthatjuk, hogy jó szívvel igyekszik is megtenni és ezért vált a kezdetben hálátlannak látszott feladat hálássá. A miniszter úr ő nagyméltósága is személyesen tapasztalhatja, hogy az összes tűzharcosok s az egész nemzet háláját érdemelte ki azzal, hogy ezt a régóta vajúdó kérdést törvényhozásilaig rendezi. (Ügy van! Ügy van!) A miniszter úrban megvolt a bátorság szembeszállni leküzdhetetlennek látszó nehézségékkel s ha mindjárt tudja is, hogy a tűzharcos törvényjavaslat intézkedései kevesebbet tartalmaznak annál, amit a tűzharcosok megérdemelnek, katonás nyíltsággal jelentette ki, hogy számiára a törvényjavaslat elkészítése a régi •bajtársakkal szemben lelki szükségesség volt s meggyőződése, hogy a megadhatót megadni mindig több, mint ígéreteket tenni és kívánságokat támasztani. Azt mondja a miniszter úr: mi sem nehezebb, mint érezni, hogy mit szeretnénk és mit kellene tenni s tudni, hogy mit lehet tenni. Ezzel egyúttal be is vallotta, hogy kényszerűségből csak kevesebbet hozhatott, mint amit szíve szerint hozni .szeretett volna. Mi azonban köszönettel vesszük ezt is, mert aki szíve szerint kevésnek tartja azt, amit hoz, az úgy a. törvény végrehajtásánál, mint a tűzharcoskérdés további felvetődése során bizonyára, törekedni fog arra, hogy többet adjon annál, mint amennyire a törvény kötelezi. A világ 'minden részén nyugvó magyar hősök .szellemei most néma haptáfcban sorakoznak a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága elé és hangtalanul köszönik meg neki, hogy nem feledkezett meg róluk, nem tagadta meg őket és a miniszter úr első törvényjavaslata azoknak a bajtársaknak szól, akik vele együtt szenvedtek és küzdöttek négy vérzivataros esztendőn keresztül. Az a tény, hogy a tűzhareostörvény belekerül a magyar törvénytárba, amit eddig Magyarországon kívül csak Amerika, Franciaország és Olaszország tett meg

% már magábamvéve elismerése és megbecsülése a magvar katona háborús teljesítményeinek. Az elhangzott miniszteri kijelentés szerint azonban ezzel a törvényjavaslattal a miniszter nem tartja lezártnak a tűzharcosok erkölcsi megbecsülését és a szociális megsegítésükre irányuló munkát, hanem igyekezni fog a jövőben kiadandó rendeletekkel és teljes egyéni súlyával is odahatni, hogy a jelenlegi törvényjavaslat keretein túl is további segítésben részesüljenek mindazok, akik megtették legszen7