Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

24 Âz országgyűlés felsőházának 53. ülése Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát — a javaslat ez esetben a mentelmi jog felfüggesztéséről szól — elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha. igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház Szőke Gyula felsőházi tag mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag felfüggesztette. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása gróf Zichy István felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a mentelmi bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát — a javaslat ez esetben a mentelmi jog felfüggesztéséről szól — elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház gróf Zichy István felsőházi tag mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag felfüggesztette

v Napirend szerint következik a véderő és pénzügyi bizottságok jelentése alapján az 1914 —1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására rátérnénk, a t. Felsőház tudomására hozom, hogy a honvédelmi miniszter úr a házszabályok 92. §-ára utalással a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Pruzsinszky János államtitkár urat miniszteri megbízottul bejelen;ette. A felsőház a bejelentést tudomásul veszi. # Bejelentem továbbá, hogy az együttes bizottság a törvényjavaslat előadásával vitéz Hellebroníh Antal őnagyméltóságát bízta meg. Tekintettel azonban arra, hogy őexcellenciája betegsége folytán előadói tisztségének nem tehet eleget, helyette vitéz Soós Károly őnagyméltósága fogja a törvényjavaslatot ismertetni. vitéz Soiós Kártoily ő nagymóltóiságát illeti a szó. vitéz Soós Károly előadó: Tekintettel arra, hogy csak tegnap tudtam meg, hogy be kell ugranom a sajnos, megbetegedett vitéz Hellebromth. Antal ő excellenciája helyett, kérem az igen t. Felsőházat, engedje meg, hogy az ő előadását felolvashassam. Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, az 1914—18. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szokatlan módon érdekelte és felizgatta csonka országunk, lehet mondani, egész közvéleményét.^ Az indítványok özöne zúdult újságcikkek és röpiratok alakjában a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága, a törvényhozók és a Frontharcos Szövetség asztalára. Tagadhatatlan azonban, hogy ezeket az indítványokat kivétel nélkül hazafias érzés és 1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. aggódó szeretet ösztönözte, az indítványozók pedig majdnem valamennyien hálatelt szívből mondtak köszönetet a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának, hogy ezt a bajtársi érzéssel fogalmazott és telített törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjesztette. Mielőtt a törvényjavaslat 'ismertetésére rátérnék, szembe akarok szállni azzal az állítással, hogy a törvényhozás csak most, tizenkilenc évvel a háború befejezése után foglalkozik a tűzharcosok támogatásával. A magyartörténelem leggyászosabb napjainak lezajlása után a kormány és a törvényhozás sohasem zárkóztak el a világháborúban híven és becsülettel szolgált katonák különleges érdekeinek elismerése elől. A törvényjavaslat indokolása a 7—10. oldalakon felsorolja a világháború hadviseltjeinek érdekében eddig tett intézkedéseket. Ebből a kimutatásból kitűnik az, hogy 1917-től 1937-ig 8 miniszteri rendelet és 11 törvény intézkedett a hadviseltek érdekei tekintetében. Mindezek a törvények és rendeletek előnyöket biztosítottak a világháborúban becsülettel szolgált katonák részére. Csak egy irányban nem volt sem törvény, sem rendelet, tudniillik abban az irányban, hogy a hadviseltek háborús katonai szolgálatukból kifolyólag polgári életükben hátrányt ne szenvedjenek; nem volt abból az egyszerű okból, mert ezt senkisem tartotta lehetségesnek. Az előléptetéseknél azonban ez mégis megtörtént és ez ellen az előttünk fekvő törvényjavaslat sem nyújthat teljes orvoslást. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságát, ha már a múltban elkövetett, mondjuk, méltánytalanságok orvoslása áthidalhatatlan akadályokba ütközik is, méltóztassék nagyértékű személyének latbavetésével odahatni, hogy a jövőben a 6. § új 8. bekezdése értelmiéiben ez meg ne történhessék. A törvényjavaslat indokolása nem említi meg a felsőháznak 1928 március 21-én tartott 29. ülésén hozott határozatát, amely a következőképpen hangzik. »A felsőház utasítja a^ m. kir. kormányt, hogy a rokkantellátási adóról szóló 1925:XLVni. te. 16. szakaszának azon intézkedéseit, amelyek a vitézségi érempótdíjak megváltására vonatkoznak, amennyiben ezt a pénzügyi helyzet megengedi, törvényileg odamódosítsa, hogy a rokkantellátási adóból származó jövedelem egy méltányos részét vitézségi érempótdíjak folyósítására kell fordítani.« A felsőház határozatát a képviselőház is elfogadta és így ez a határozat országos határozat lett. Igaz ugyan, hogy a rokkantellátási adóból származó jövedelem olyan csekélynek: bizonyult, hogy a rokkantak ellátására sem elegendő, így tehát a vitézségi érempótdíjak folyósítására nem kerülhetett sor. Kilenc évvel ez után az országos határozat után, 1934-ben rendelte el a m. kir. minisztérium 7750. M. E. szám alatt az érempótdíjak egy részének folyósítását, úgymint 547 arany vitézségi éremmel kitüntetett részére havi 20— 20 pengőt, 57 elsőosztályú ezüst vitézségi eremmel három ízben kitüntetett részére 10—10 pengőt, 686 elsőosztályú ezüst vitézségi eremmel kétízben kitüntetett részére 5—5 pengőt. Az 1290 kitüntetett csekély száma és a pótdíjak leszállított mérve ellenére ez 180.000 pengő évi kiadást jelent a honvédelmi tárca terhére, ami elég tekintélyes összeget képvisel. En mégis ' arra kérem a honvédelmi miniszter úr ő nagy' méltóságát, hogy azoknak az arany vitézségi