Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-52

Az országgyűlés felsőházának 52. ülése Ezek a törekvések nem egyebek, mint egyéni érvényesülések, hogy egyes csoportok a nemzet 'hatalmát kezükbe ragadják és. ezáltal önkényuralmat teremtsenek. Azért szólalok fel, mert én közvetlenül láttam ezeket a dolgokat és nem akarom »befogni a szememet. Méltóztassék elhinni, sok törvényhozó van a másik Házban is, aki szintén aggodalommal nézi ezeket. Megszavazza ugyan a ilyen törvény javaslatokat, de fél és aggódik., Mert valanogyan ú,sy vagyunk, bogy nem tudjuk magunkat 'abból a megkezdett iramlból kiszakítani, pedig ki kell szakítani. Az alkotmányt tisztelni kell. Az alkotmánynak^ legkisebb jelentőségű törvényét, rendelkezését i$ a legnagyobb mértékben mieg kell becsülni, és itt nem szabad sem párthűséget, sem lojalitást, sem semmi mást imerni, hanem azt kell nézni, hogy mindenhez, ami a múltban szépen bevált, törbetetlenül ragaszkodni kell. Az alkotmányból egy darabot sem szabad letörni és egy régi törvényt, ha az megfelelő, nem szabad új törvénnyel hatályon kívül helyezni, vagy annak az erejét gyengíteni. (Zaj a baloldalon,) Méltóztassék nyu? godtan bevárni, válaszolni fogok. Nem egy-h oldalú és könnyelmű, kijelentéseket teszek, ha-" nem komolyan, megfontoltsággal igyekszem tőlem telhetően foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Ez a törvényjavaslat, bánmetnnyire igyekszem is, nem tudja belőlem kiirtani azt a« elgondolást, amiről az előbb 'beszélteim Mert ha a törvényjavaslat intencióit mézem, ha a törvényjavaslat indokolását olvasom^ arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy az indokolás csak a szavakban van meg, de a lényegben az indokolás nem magyarázza meg, hogy miért kell ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelni. Azt mondja a törvényjavaslat indokolásának első bekezdése, hogy a városok háztartásánál ia gazdálkodás, a pénz- és a vagyonkezelés körül az utóbbi években mind súlyosabban vagy gyakrabban mutatkoztak súlyos megítélés alá eső jelenségek. Kérdezem azoknak a szörnyű megrázkódtatásoknak, amelyeken az egész világ átment a világháború után, inam volt-e kitéve az állami élet éppúgy, minit ahogyan ki volt téve a városok élete és kérdezem, mem volt-e meg eddig is lehetősége az államhatalomnak, a minisztériuminak az 'allenőirziásre. Méltóztassék megengedni, hogy <&gy példát említsek. Kijelentőin, isiinie inai eit .studio foglalkozom a kérdéssel és inem azért említielmj Debrecen városát, mert sajnos, a debreceni dolgokkal kapcsolatban az én nevem is (belekerült az országos polémiába, hanem azért kell ezt a példát felmutatnom, mert Debrecen városánál lefolytattak egy vizsgálatot, amelynek az lett volnaa acélja, bogy bűnöket, visszaéléseket mutasson iki, cmegihureolták Debrecen városát az ország színe lelőtt és aimiikor tmieg kellett vokia fogni az eredményt, akkor számottevő, kézzelfogható eredmény nem volt, sőt az egyetlen eredmény az volt, hogy ahol a legnagyobb hiba történt, éppen a felülvizsgálatnál, a számvevőségen, a legenyhébb büntetést éppen ott szabták ki. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága azt motndta a pénzüyi 'bizottságban tett rövid felszólalásomura, hogy éppein ez indokolja azt, hogy miért kell ezt a törvény javaslatot törvényerőre emelni. Én azt mondom: eddig is megvolt a lehetőség arra és eddig is élhetett a miniszter úr és a belügyminisztérium azzal a jogával, -hogy 1í)R'/\ p.m. Tinvfitnhpr hó 30 ári, kedd,en. 17 felülvizsgálatot folytathatott. Ez a vizsgálat azonban nem hozta meg azt az eredményt, amelyet mindenki joggal és méltán várt. Nemi tartom (helytállónak azt az indokolást sem, amely azt mondja: »Tapasztalati tény, hogy a városok háztartásvitelével kapcsolatiban! észlelt rendellenességek egyik főoka az, hogy a városi iszámvevőségi tisztviselők a mai rendsizer «mellett nem válogathatok ki ta szakképzettség és a rátanzniefttség követelményeinek megfelelően.« Körülbelül két évtizede figyeilelmi agy elég .nagy testületnek, Debrecen városának életét és azt látom, hogy Debreoem városának és más városok törvényhatóságának nem igen volt jogukban és imódjukbain az, ami a kormányzatnak lehetéges, bogy magas pozíciókban a képesítéstől eltekintsenek. Nagyon is megválogatták ott az embereket. Ha Debrecen városa vagy valaimieily más testület megtenné azt, hogy magas pozíciókba képzettség nélkül embereket tenne, akkor ez a törvényjavaslat indokolt volna- Ezt azonban nemi ott látjuk, hanem idefemt. Mélyen t. Felsőház! Ezek azok az indokok, amelyekre a törvényjavaslat megokolását felépítették. Mint méltóztatnak látni, ezek nem helyes indokok, mert a kormánynak eddig is megvolt a joga és a lehetősége a felülvizsgálatra. Kár a törvényhatóság kezéből bármit is elvenni, mert jöhetnek más idők, a pártviszonyok megváltozhatnak és akkor majd még láthatja az jelenlegi uralkodó párt, milyen nagy baj az, ha minden egy párt kezében van és egy párt érdekében történik. Méltóztassék megengedni, hogy itt is hivatkozzam Debrecen példájára. A belügyminiszter úr ő nagyméltóságához beadtam különböző panaszokat, A belügyminiszter úr ő nagyméltósága igazat adott nekem: ott olyan súlyos dolgok történtek, amelyek igenis, orvoslás után kiáltanak. Csak megemlítem, hogy az egyik bizottsági tag elviszi^ a város szénáját észrevétlenül és nem történik semmi, továbbra is benn ül a törvényhatóságban. A törvényhatósági közgyűlésen kijelentik, hogy a költségvetés és a zárszámadás nem a törvényes kellékeknek megfelelően készült el; amikor ezt szóvá teszik, a törvényhatósági bizottság egyhangúlag leszavazza az indítványt és azt mondja, hogy ilyen kicsinyes dolgokkal nem foglalkozik. Szomorú jelenségek ezek; szomorú jelenségek, mert itt nincs megállás. Debrecen városának legnagyobb birtokát à pusztulás iskolapéldájává tették. Nincs felelősség; a törvényhatósági bizottság többsége ott ül a maga helyén és bízik abban, hogy az ő dolgát nem fogja senki ellenőrizni, ezért nem fogják soha felelősségre vonni. Körülbelül 60—80 család elment onnan, évente körülbelül 15.000 métermázsa terménnyel kevesebb terem. Es ne méltóztassék elfelejteni: mindez úgy történt, hogy a belügyminisztérium a közgyűlés határozatát azzal hagyta jóvá, hogy így látja a város vagyonát a legjobban hasznosítva. Nagyméltóságú Elnök TTr! Méltóságos Felsőház! Kijelentettem, hogy sine ira et studio foglalkozom a kérdéssel. Azokat a dolgokat, amelyeket elmondtam, az első betűtől az utolsóig igazolni tudom. Ezek a jelenségek mutatják, hová- vezet az, ha a törvényhatóság életében egy párt kerül uralomra, mint ahogy ez Debrecenben történt. Arról nem akarok be-