Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-52

14 Az országgyűlés felsőházának 52. ülé tor mondta nekem: kérem, itt a városban a magyarság fontos tényezője a kultúrának és fontos tényezője a kulturális életnek. Ez pedig amerikai embertől igen nagy elismerés, igen nagy megtisztelés. Volt azonban utamnak egy nagyon szomorú tapasztalata is, mélyen t. Felsőbáz és úgy érzem, kötelességem itt ezt is szóvá tenni. (Halljuk! Halljuk!) Utazásom közben természetesen meglátogattam a teológiai főiskolákat. 14 ilyen főiskolát néztem meg és érdeklődtem az ottani papnevelés iránt. De megnéztem az utunkba eső egyetemeket is. Bekerülvén ezekbe a hatalmas nagy egyetemekbe — öt ilyen egyetemet jártam be a földszinttől egészen a huszadik vagy harmincadik emeletig — és végigjárván ezeket a gyönyörű egyetemeket, felkerestük a könyvtárakat és a könyvtárakban természetesen első utunk volt Hungary» Magyarország felírású osztály. Megdöbbenve forgattuk a magyar részt: csupa cseh írótól származó angol könyveket találtunk ott, amelyek KözépEurópa és a magyarság helyzetét ismertették, és csak elvétve akadtunk egy-egy magyar írótól való könyvre, egy-egy Apponyi Albertbeszédre, vagy brosúrára. Az egyetemeken, még a katolikus egyetemeken is, azt találtuk, hogy cseh íróktól származik azoknak a könyveknek a zöme is, amelyek az amerikai tudományos világot felvilágosítják és irányítják a magyar ügy felől. Amikor ott jártam, úgy éreztem, hogy hazaérkezvén,, ezt itt be kell jelentenem, (Élénk helyeslés.) mert egész magyar érzésem felháborodott ez ellen. Az utolsó napom Gnyka főkonzul, aki éppen úgy, mint külképviseletünk mim dem egyes tagja, retoidkívül 'előzékenyen és messzemenően támogatta a mii utunkat és a »magyarság életében tényleg tiszteletreméltó munkát végez, elvehetett ey könyvtárba New-Yorkban, a 44-ik utcában. Hungarian Reference Library a neve énlnek ia (könyvtárnak, amelybe 5000 kötet magyar voatkozású angol nyelvein megjelent könyv szerepel. Feleki Sándor magyar színházigazgató könyvtára vo\t ez, amelyet Hórnan Bálint kultuszminiszter úr vett meg, ő vetette meg az alapját ennek a magyar információs könyvtárnak, ahogy azt Amerikában nevezik. Hogy a könyvtár milyen értékes, mutatja az, hbigy százötven kötet könyve van a XVI. és ia XVII. századból. Rendkívül sok angolnyelvű újságcikket találtaim ott Magyarországról. Ez volt az az oázis, ahol az én nagy szoimorúságom és fájdalmam valamelyes enyhülés talált. Amikor elmondottam nekik az amerikai egyetemeken szerzett tapasztalataimat, akkor örölmmel adták elő, hogy a környék egyetemeit imár ő& látják el magyar anyaggal úgy, hogy a Hiarward-egyetem, a Columbia-egyetem^ a Princetown-egyetem, a new-yorki egyetem innen kapják a magyar irodalmi anyagot s ezek az egyetemek ezzel a Libraryval állnak szerves és rendszeres összeköttetésben. Véletlenül "a kezembe került az egyik állomásom a Saturday Evening-nek egy vasárnapi száma s ezt a vasúton gyanútlanul felnyitva megdöbbenve olvastaim benne egy cikket, amelybiem egy amerikai író — termésizetesein sugalmazásra — arról ír, hogy az angol olajérdekeltségeknek Ázsiában egy akadálya van és ez Magyarország. (Derültség.) Nem; akartam hinni szememnek, újból elolvastam a cikket, de se 1987. evi november hó 30-án, kedden. csak azt láttam, hogy ez a nagy négyoldalas cikk azt fejtegeti, hogy Angliának a legrövidebb útja Ázsia felé Csehországon keresztül vezet s ennek az útnak egyetlen akadálya a rebellis magyar nemzet, (Derültség — mozgás.) almiely mindenibéppem meg akarja ezt akadályozni. Amikor ezt elpanaszoltam amerikai ismeroseiminiek, akkor azt mondották: Kérera, ez rendszeres dolog; a cseh érdekeltség az amerikai újságokban folyton-f oly vast szemérmetlen valótlanságokkal támadja következetesen Magyarországot, ezzel szemben a magyar propaganda, a magyar védelem minimális. Ügy érzem, manu lemnek őszinte, ha csak a magyar kivándoroltak lelkét mutatnám meg. Ez az amerikai kép csak akkor tökéletes, habemutatom ezt a másik szörnyű képet is. Mély tiszteltetel felhívom a magyar kormány figyelmiét arra a körülményre (Helyeslés.) és felkérem, hogy a magyar igazságot és a imagyar haza becsületét minden erejével védelmezze meg ezekkel az alattomos és igaztalan támadásokkal és ezzel a szemérmetlen propagandával szemben. (Élénk helyeslés és taps.) Végtelen nagy Örömmel olvastam a miniszterelnök úr és Hórnan Bálint kultuszán niszter úr rádióbeszédét, s hiszem, Kqgy ez Amerikában rendkívül jó hatást keltett. Az amerikai magyaroknak rendkívül fáj az, hogy a magyar nemzet nem törődik velük, hogy Magyarországról oda csak gyűjteni járnak, csak visznek onnan és sohasem adnak, sohasem hoznak nekik a magyar nemzet szeretetéből és {megbecsüléséből. Éppen ezért az én utamnak valóságos diadalútjeELeget adott az az a tény, hogy egy magyarországi püspök jött ki meglátogatni a szegény amerikai magyarokat s az, hogy én elmentem a legutolsó kis bányatelepre is, ahol 50—60 magyar család lakott, annyira meghatotta őket és olyan boldoggá tette őket, hogy most is állandóan mindenfelől írnak, leveleznek: szeretnék valamiképpen fenntartani ezt a kapcsolatot. Gondoskodnunk kelilene arról, mélyen t. Felsőház, hogy az amerikai magyarság és az óhaza közötti kapcsolat bensőséges, őszinte és szeretetteljes legyen, íhogy ne a dollárt látogassuk és keressük Amerikában, hanem magyar véreinket keressük, szeressük és -becsüljük ott. (Helyeslés.) Nem egy ember üzente meg nekem, hogy ő is aláírta a pittsburgi szerződést, de ibánja és sajnálja ezt. Amint a cseh törekvés — akkor még nem is kormány — a pittsburgi szerződés áfiumával szervezte •meg Csehszlovákiát, úgy keli nekünk a mi Amerikába szakadt magyar véreinket néznünk, mint erőteljes, egészséges, televény magyar földet, amelyre építhetünk s amelyben bízhatunk, mert ha az az egyszerű magyar gazda, aki 50 évvel ezelőtt ment ki Amerikába és a nagyszerű, fenséges, angol-amerikai kultúra közepette, a rendkívül sok idegen nemzetiség között így megőrizte magyarságát és ilyen szentül tartja az ő hazaszeretetét, ez nem megvetendő érték, ez el nemi mellőzhető értéke a magyar nemzetnek. (Ügy van! Ügy foan!) Nem óhajtom tovább igénybevenni a t. Felsőház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) csalk röviden, vázlatosan akartam a t. Felsőház elé terjeszteni élményeimet és vigasztaló impreszszióimat, de legyen szabad (befejezésül iderajzolnom a felsőház elé egy jóravaló, Amesri-