Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-52

14 Az országgyűlés felsőházának 52. ülé tor mondta nekem: kérem, itt a városban a ma­gyarság fontos tényezője a kultúrának és fon­tos tényezője a kulturális életnek. Ez pedig amerikai embertől igen nagy elismerés, igen nagy megtisztelés. Volt azonban utamnak egy nagyon szo­morú tapasztalata is, mélyen t. Felsőbáz és úgy érzem, kötelességem itt ezt is szóvá tenni. (Halljuk! Halljuk!) Utazásom közben termé­szetesen meglátogattam a teológiai főiskolákat. 14 ilyen főiskolát néztem meg és érdeklődtem az ottani papnevelés iránt. De megnéztem az utunkba eső egyetemeket is. Bekerülvén ezekbe a hatalmas nagy egyetemekbe — öt ilyen egye­temet jártam be a földszinttől egészen a husza­dik vagy harmincadik emeletig — és végigjár­ván ezeket a gyönyörű egyetemeket, felkeres­tük a könyvtárakat és a könyvtárakban termé­szetesen első utunk volt Hungary» Magyaror­szág felírású osztály. Megdöbbenve forgattuk a magyar részt: csupa cseh írótól származó an­gol könyveket találtunk ott, amelyek Közép­Európa és a magyarság helyzetét ismertették, és csak elvétve akadtunk egy-egy magyar író­tól való könyvre, egy-egy Apponyi Albert­beszédre, vagy brosúrára. Az egyetemeken, még a katolikus egyetemeken is, azt találtuk, hogy cseh íróktól származik azoknak a köny­veknek a zöme is, amelyek az amerikai tudo­mányos világot felvilágosítják és irányítják a magyar ügy felől. Amikor ott jártam, úgy éreztem, hogy hazaérkezvén,, ezt itt be kell je­lentenem, (Élénk helyeslés.) mert egész magyar érzésem felháborodott ez ellen. Az utolsó napom Gnyka főkonzul, aki ép­pen úgy, mint külképviseletünk mim dem egyes tagja, retoidkívül 'előzékenyen és messzemenően támogatta a mii utunkat és a »magyarság életé­ben tényleg tiszteletreméltó munkát végez, el­vehetett ey könyvtárba New-Yorkban, a 44-ik utcában. Hungarian Reference Library a neve énlnek ia (könyvtárnak, amelybe 5000 kötet ma­gyar voatkozású angol nyelvein megjelent könyv szerepel. Feleki Sándor magyar színház­igazgató könyvtára vo\t ez, amelyet Hórnan Bálint kultuszminiszter úr vett meg, ő vetette meg az alapját ennek a magyar információs könyvtárnak, ahogy azt Amerikában nevezik. Hogy a könyvtár milyen értékes, mutatja az, hbigy százötven kötet könyve van a XVI. és ia XVII. századból. Rendkívül sok angolnyelvű újságcikket találtaim ott Magyarországról. Ez volt az az oázis, ahol az én nagy szoimorúsá­gom és fájdalmam valamelyes enyhülés talált. Amikor elmondottam nekik az amerikai egyetemeken szerzett tapasztalataimat, akkor örölmmel adták elő, hogy a környék egyete­meit imár ő& látják el magyar anyaggal úgy, hogy a Hiarward-egyetem, a Columbia-egye­tem^ a Princetown-egyetem, a new-yorki egyetem innen kapják a magyar irodalmi anyagot s ezek az egyetemek ezzel a Library­val állnak szerves és rendszeres összekötte­tésben. Véletlenül "a kezembe került az egyik állo­másom a Saturday Evening-nek egy vasárnapi száma s ezt a vasúton gyanútlanul felnyitva megdöbbenve olvastaim benne egy cikket, amelybiem egy amerikai író — termésizetesein sugalmazásra — arról ír, hogy az angol olaj­érdekeltségeknek Ázsiában egy akadálya van és ez Magyarország. (Derültség.) Nem; akartam hinni szememnek, újból elolvastam a cikket, de se 1987. evi november hó 30-án, kedden. csak azt láttam, hogy ez a nagy négyoldalas cikk azt fejtegeti, hogy Angliának a legrövi­debb útja Ázsia felé Csehországon keresztül ve­zet s ennek az útnak egyetlen akadálya a re­bellis magyar nemzet, (Derültség — mozgás.) almiely mindenibéppem meg akarja ezt akadá­lyozni. Amikor ezt elpanaszoltam amerikai isme­roseiminiek, akkor azt mondották: Kérera, ez rendszeres dolog; a cseh érdekeltség az ameri­kai újságokban folyton-f oly vast szemérmetlen valótlanságokkal támadja következetesen Ma­gyarországot, ezzel szemben a magyar propa­ganda, a magyar védelem minimális. Ügy érzem, manu lemnek őszinte, ha csak a magyar kivándoroltak lelkét mutatnám meg. Ez az amerikai kép csak akkor tökéletes, ha­bemutatom ezt a másik szörnyű képet is. Mély tiszteltetel felhívom a magyar kormány figyel­miét arra a körülményre (Helyeslés.) és felké­rem, hogy a magyar igazságot és a imagyar haza becsületét minden erejével védelmezze meg ezekkel az alattomos és igaztalan támadásokkal és ezzel a szemérmetlen propagandával szem­ben. (Élénk helyeslés és taps.) Végtelen nagy Örömmel olvastam a mi­niszterelnök úr és Hórnan Bálint kultuszán niszter úr rádióbeszédét, s hiszem, Kqgy ez Amerikában rendkívül jó hatást keltett. Az amerikai magyaroknak rendkívül fáj az, hogy a magyar nemzet nem törődik ve­lük, hogy Magyarországról oda csak gyűjteni járnak, csak visznek onnan és sohasem adnak, sohasem hoznak nekik a magyar nemzet szere­tetéből és {megbecsüléséből. Éppen ezért az én utamnak valóságos diadalútjeELeget adott az az a tény, hogy egy magyarországi püspök jött ki meglátogatni a szegény amerikai ma­gyarokat s az, hogy én elmentem a legutolsó kis bányatelepre is, ahol 50—60 magyar csa­lád lakott, annyira meghatotta őket és olyan boldoggá tette őket, hogy most is állandóan mindenfelől írnak, leveleznek: szeretnék vala­miképpen fenntartani ezt a kapcsolatot. Gondoskodnunk kelilene arról, mélyen t. Felsőház, hogy az amerikai magyarság és az óhaza közötti kapcsolat bensőséges, őszinte és szeretetteljes legyen, íhogy ne a dollárt láto­gassuk és keressük Amerikában, hanem ma­gyar véreinket keressük, szeressük és -becsül­jük ott. (Helyeslés.) Nem egy ember üzente meg nekem, hogy ő is aláírta a pittsburgi szerződést, de ibánja és sajnálja ezt. Amint a cseh törekvés — akkor még nem is kormány — a pittsburgi szerződés áfiumával szervezte •meg Csehszlovákiát, úgy keli nekünk a mi Amerikába szakadt magyar véreinket néz­nünk, mint erőteljes, egészséges, televény ma­gyar földet, amelyre építhetünk s amelyben bízhatunk, mert ha az az egyszerű magyar gazda, aki 50 évvel ezelőtt ment ki Ameri­kába és a nagyszerű, fenséges, angol-ameri­kai kultúra közepette, a rendkívül sok idegen nemzetiség között így megőrizte magyarságát és ilyen szentül tartja az ő hazaszeretetét, ez nem megvetendő érték, ez el nemi mellőzhető értéke a magyar nemzetnek. (Ügy van! Ügy foan!) Nem óhajtom tovább igénybevenni a t. Felsőház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) csalk röviden, vázlatosan akartam a t. Felsőház elé terjeszteni élményeimet és vigasztaló impresz­szióimat, de legyen szabad (befejezésül ideraj­zolnom a felsőház elé egy jóravaló, Amesri-

Next

/
Thumbnails
Contents