Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1938. évi április hó 9-én, szómbaion. 197 kubikusok, mint a legkiválóbb fizikai imunkaerők, szélesebb munkaterületen fejthessék ki a maguk működését- De én azt hiszem, hogy a kubikusok helyzete és egyáltalában a kubikuskérdés tulajdonképpen munkaalkalom kérdése. Ha az egymilliárdos beruházási terv megvalósítása megkezdődik a maga igazán széles koncepciójával és nemcsak abban a vonatkozásában, hogy a hadsereg felszerelésére fordít bizonyos tekintélyes összegeket, hanem a magyar gazdasági élet más vonatkozásaiban is lehetőségeket teremt a munkára, így: utak, bekötő utak, bizonyos hidak építésével, azután magával az öntözéssel is, akkor azt hiszem, ezen a széles területen elsősorban ezekre a mi kubikusainkra keit gondolnunk, mert hiszen ezek a kubikusok igazán rendkívül kvalitásos erőt képviselnek és talán a világnak hozzájuk hasonló fizikai teljesítményű munkása — az én szerény nézetem szerint — nincs. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Néhány szóval rá -akarok térni azokra a fejtegetésekre, amelyekben tegnap Károlyi Gyula gróf úr ő exeelleneiája a birtokpolitika egyes kérdéseit tárgyalta. (Halljuk! Halljuk!) Az ő bölcs megállapítása .az volt, hogy a birtokpolitikát forradalmasítani pedig nem szabad. Felelősséget érző kormány erre soha nem is fog vállalkozni, én a magam részéről erre nem vállalkozhatoan, kijelentettem legutóbb a kiskunhalasi gazdagyűlésen, hogy birtokpolitikát forradalmi alapon továbbvinni és megoldani, az egyenlő az ország tönkretételével, (Ügy van! Ügy van!) ellenben éppen a felelősséget* éraő konmiányniak azt is tudnia kell, hogy viszont állandó, szerves birtokpolitikát kell folytatnia és csinálnia, éppen azért — amint az előbb a szociálpolitikáról is mondottam — nehogy egy alulról, a szenvedélyek jegyében reánk kényszerített birtokpolitikát kelljen megvalósítanunk. Ezért is kell a felelősségérzet által nekünk diktált» szerves és állandó birtokpolitikát folytatnunk, (Élénk helyeslés.) Sohasem fogok osztozni abban az álláspontban, hogy a magyar földnek

f pántlikákra való szabdalásával ennek az országnak a jólétét biztosítani lehet. Lehetnek embereik, akik ezt a felfogást vallják, de a történelem során mindig beigazolódott az, hogy azok a tényezők, akik itt bizonyos tömegnek a földön mennyországot ígéritek, a végén rendszerint poklot teremtettek (Ügy van! Ügy van!) és birtokpolitikai vonatkozásban is áll ez, mert ha mi a íreálpolitikát szem elől tévesztjük, ha mi a termelés folytonosságát sutbadobjuk és azzal nem törődünk, akkor a kiseimbereken nem segítünk. Viszont mélységes meggyőződéssel vallom, hogy a birtokpolitika tempóját gyorsítani kell, de sohasem tévesztve szem elől a reálpolitikai igényeket és a termelés folytonosságának mindenek felett álló szempontjait. En azt hiszem, hogy ezt az álláspontomat mindenki elfogadhatja, aki becsületesen gondolkodik ezekről a kérdésekről, mert kidomíborodik benne a kormányzat felelősségérzete, nemcsak gazdasági és politikai, hanem egyszersmind szociális felelőssége is, mert annyit vállal a birtokpolitika terén, amennyit A házhelyekre vonatkozólag elhangzott felszólalás rendkívül melegen érintett engem, mert egyik legkedvesebb témám. Én is azt vallom, hogy a magyar falusi tömegek széles rétegeinek otthont kell biztosítani. Ennél melegebb, szociálisabb, keresztényibb gondolatot nem is lehet elképzelni. (Úgy van! Úgy van!) Az alatt a fedél alatt, az alatt a gyenge, kis fedél alatt, amely a szegénységre borul abban a kis házban még lesz gond, egészen bizonyosan lesz gond, de azt hiszem, ezt a gondot nagyobb türelemmel fogják elviselni, mert az illetők nem érzik majd magukat a társadalom, a magyar társadalom kitagadottjainak, hanem érezni fogják, hogy abban a kis házban ott pislákol a magyar sorsközösségnek, az egyetértésnek, az igazi keresztény szeretetnek a lángja. Es az a kis ház hozzáköti őket ahhoz a gondolathoz, amely gondolat magyar gondolat: a tradíció gondolata és amely gondolat ebben az országban az állam fennmaradásának a gondolata. Gáspár Ferenc, Mészáros István és S. Bálint György ő méltóságáék annak az osztálynak a nevében beszéltek itt, amelynek érdekében ezt a törvényjavaslatot idehoztuk a Ház elé és azt láttam, az ő szavaikból, — amelyeket itt ebben a Házban mindnyájan mély meghatottsággal hallgattunk — hogy ezek visszatükrözik azt a lelkületet, amely a becsületes, tisztességes mezőgazdasági munkás lelkülete. (Ügy van! Ügy van!) Az a mezőgazdasági munkás, aki ebben a Házban és odakinn Széchenyi szavait idézi, nem felforgató tényező, hanem szintén az építő gondolat tényezője. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Szilágyi Lajos ő méltósága arról az ódium" ről beszélt, amely ennek a törvényjavaslatnak kapcsán esetleg a községi elöljáróságra vagy a községi vezetőjegyzőre háramolhatik. Megnyugtatom őt, hogy a jegyző nem lesz magárahagyva, hanem mint mondottam, a jegyző mellett ott lesz ez a bizonyos bizottság, amely fele-fele arányban munkaadókból és munkásokból tevődik össze. Ez olyan gyakorlati megoldás, amely távol tartja a község vezetőitől a gyűlöletnek azt a hullámát, amelyet sajnos, a múltban bizonyos intézkedésekkel kapcsolatban sokszor tapasztalnunk kellett. Liptay László ő méltósága rendkívül emelkedett és okos beszédéből nekem az a mondat ragadta meg a figyelmemet, amikor arra utalt. hogy nekünk nem lehajolnunk kell a mi né^ punkhoz, hanem népi tömegeink széles rétegeit kell magunkhoz emelnünk. Én is ezt a szociális gondolatot képviselem; amelyben különben egy nagy magyar hagyománynak a gondolata is benne van, a jobbágyfelszabadításé, mert hiszen a jobbágyfelszabadítás volt az az első történelmi gesztus, amellyel a magyar vezető körök megmutatták, hogy él bennük a szociális gondolat ereje. A jobbágyfelszabadítás, ennek a Liptay László ő méltósága által hangoztatott gondolatnak jegyében született meg és meggyőződésem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása is ebben a szellemiben fog megtörténni. Meskó Zoltán ő méltósága a kubikusokról beszélt és azt a kérdést tette fel» hogy a kubikusok bent vannak-e ebben a javaslatban. Igen benn vannak, amennyiben mezőgazdasági munkát végeznek, elleniben amennyiben ipari munkáról van szó, — akár útépítésről, akár hídépítésről, akár pedig vasútépítésről — az Oti. kötelékébe tartoznak, mindazonáltal a gyakorlati végrehajtás során gondoskodni akarunk arról, hogy a két intézet közötti elszámolás minél egyszerűbben történjék meg, mert éppen ezeket a legszerencsétlenebb munkásokat nem lehet kitenni annak, hogy egyik vagy má-