Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

194 Az országgyűlés felsőházának 62. ülés nincs, a imagyar nemzetnek ezer esztendeje azzal telt el, hogy itt a társadalmi osztályok egymásra menve, kipusztítottak az emberek lelkéből 'minden meleg érzést. En, maint földmívelésügyi miniszter, semmiféle sötét beállítástól nem; ijedek meg, sőt a kormánynak feladata, hogy minden sötét dolgot is meglásson, mert csak így lehet tájékozva az ország dolgairól- Elfogadom a legsötétebb beállítást is, ha az igaz, de visszautasítok minden sötét beállítást, minden defetizmust, minden pesszimizmust ebben az országban, amely nem az igazságból nőtt ki, hanem amely a szenvedélyek jegyében felfordulást, káoszt akar teremteni, ahol a magyar testvérek nem egymásra találva, hanem egymás között válaszfalakat emelve dekomponálják ennek az országnak ezeresztendős fundamentumát. (Lelkes éljenzés és taps.) Nem mondom, — és ezt kifelé hangsúlyozom — hogy ebben az országban, de másutt is mindig akadtak emberek s akadhattak birtokosok és gazdák, akik nem értették meg a kor intő szavát és nem voltak hajlandók szociális kötelezettségeiknek eleget tenni. Ma is akadnak ilyen emberek, sajnos. (Ügy van! Ügy van!) Itt; tehát nem eltussolásról van szó. Magam errôj, a helyről jelentem ki, hogy nekem is tudomásom van arról, hogy akadnak az országban ilyen tényezők, de éppen erről a helyről intézem azt a felszólítást, hogy értsék meg ezek a tényezők is az időik szavát, mert ha nem fogjak megérteni, az lesz talán a legkevesebb haj, hogy a maguk exisztenciáját veszélyeztetik, — mert hiszen utóvégre csak néhány ember exisztenciájáról van szó — de ezen a meg nem értésen keresztül az ország és a nemzet létérdekét is veszélyeztetik. (Úgy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán.) Károlyi Gyula gróf ő exeeTleneiája tegnap egy más vonatkozásban felelőtlen emberekről beszélt. Vallom azt, hogy mindenki felelős ebben az országban, nemcsak az, akit az 1848:111. tc-ben lefektetett kormányzati felelősség terhel, hanem kell, hogy ebben az országban is legyen: egy, nem a tételes törvényekben megalapozott, hanem az emberek lelkiismeretében élő magyar és társadalmi felelősség, (Ügy van! Ügy (van!) amelyet mindenkinek át kell éreznie, mert csakis a kormiányzatá, társadalmi és emberi felelősség együttes összetevőjéből alakíthatjuk ki ennek az országnak boldogabb és szebb jövőjét. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Még egy megállapítást kell tennem éppen azJ ellen a tendenciózus beállítás ellen, hogy ebben az országban mezőgazdasági szociálpolitika nem volt ;és nincs. En úgy látom, hogy az emberek nálunk nagyon könnyen felejtenek, vagy legalább is szeretinek könnyen felejteni. Ha ugyanis nem. felejtenének olyan könnyen és elővennék egy és más törvényünket a magyar Corpus Jurisból, könnyen megállapíthatnák azt, hogy ebben r az j országiban igenis mindig volt mezőgazdasági j szociálpolitika, .sőt ezien túlmenően is: a legbecsesebhnek azt tartom, lamelyet nem tételes törvények rögzítettek meg, hanem amely évszázadokon keresztül a magyar birtokoseleim szívébe volt kodifikál va. (Taps-) Ez a nem kodifikált és nem tételes törvényekben kifejezésre jutó pátriárkáiizmus, amelynek jel- ' lemizésére Purgly Emil ő excellenciája gyö- ' s 1938. évi április hó 9-én, szombaton. nyölrű szavakat talált, s ezt én ebben az országban minidig építő erőnek tartottam. Ez az' építő erő, amely a munkás és munkaadó (között megvolt, ez az érzés nem érzelmi, lírai, vagy romantikus alapon, hanem meg vagyok róla győződve, a magyar sorsközösség felismerésének jegyében született niieg, és ezt a magyar állam fennmaradása és fenntartása olyan lényeges tényezőjének tartom, amelyről e törvényjavaslatnak tárgyalásánál a földmívelésügyi 'miniszternek kötelessége megefmlékezini. Itt van, egy gazdasági típusnak: a részesművelésnek, a felesgazdálkodásnak a gondolata. Mondhatnám, tipikus magyar gondolat ez, amely a legszegényebb elemeknek is lehetőséget teremt arra, hogyha nem is jogi összeKöttetésbe, hanem gyakorlati összeköttetésbe kerüljön azzal a magyar földdel, amely neki is édesanyja és érezze, hogy nem mostohája az. Örömmel állapítom meg, hogy amikor a magyar viszonyokat tanulmányozta a múlt évben egy külföldi tudós, ugyancsak erre a megállapításra jutott. Azt mondta: Önöknek itt rendkívül érdekes, évtizedeken, évszázadokon át kifejlődött gazdasági formájuk van, a részesművelés és a felesművelés, amely tulajdonképpeni törvény nélkül, tételes intézkedések nélkül az arra rászorultaknak lehetővé teszi, hogy a mezőgazdiaság művelésében résztvegyenek és bizonyos tekintetben szinte érezzék a tulajdonosnak, a birtokosnak érzéseit. (Ügy van! a középen.) A háború előtti évtized nagy agrárszociális törvényhozásáról sem szoktak megemlékezni, azokról a törvényekről, amelyek Bárányi Ignác földmívelésügyi miniszterségéhez fűződnek. Ezekkel a törvényekkel Európában Németországot kivéve minden más államot megelőztünk. Ezekről sem szoktak beszélni, amikor Magyarországot mint retrográd, elmaradt országot tüntetik fel és a mi birtokososztályunkat, a mi mezőgazdasági munkásosztályunkat olyannak állítják be, amelyek között nincs megértés, egyetértés, nincs összhang. Tovább folytatják ezt a gondolatmenetet és azt mondják: jó, ez a háború előtt volt, de a háború után nem történt; semmi szociális vonatkozás okban a magyar nép érdekében. Ha aneg méltóztatik engedni és ha nem élek vissza a mélyen t- Felsőház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, helyes lesz ezeket a dolgokat az ország elé tárni. Azt, hogy az elmúlt húsz év alatt az országban nem történt semmi, csak olyan ember állíthatja, aki nem ismeri az elmúlt húsz év mezőgazdasági

1 történetét. (Egy hang a jobboldalon: Vagy nem ukarja ismerni!) Esetleg nem is akarja ismerni. A háború után mi volt a helyzet? De vas zítált mezőgazdaság állott előttünk és minden gondunkat arra kellett koncentrálni, hogy a mezőgazdasági termelést helyreállítsunk. Megállapítom ezzel kapcsolatban, hogy ez nemcsak gazdaérdek és nemcsak birtokosérdek volt, de mezőgazdasági munkásérdek is, mert egy teljesíteni nem képes mezőgazdasági termelés képtelen a maga szociális feladatainak eleget tenni. (Ügy van! Ügy van!) Tehát a termelést rekonstruálva, ha nem is kimondottan, de közvetve a magyar kormány és a magyar társadalom ezzel is szolgálta szociális feladatát. Azután következett a gazdasági válság és a szörnyű küzdelem a lesziakadt árszínvonal-