Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

192 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1938. évi április hó 9-én, szombaton. Méltóságos Felsőház! Az elmúlt tía esz­tendő alatt, amikor a világválság végigszán­tott :az ©gesz világon, de különösen ezt a sze­gény magyar nemzetet rázta meg, azt lehet mondani, hogy ez a feladat, amelyet itt a tör­vényjavaslat kitűz, távolról sem volt megkö­zelíthető. A «méltóságos felsőház tagjai közül azok, akiknek hivatásuk a mezőgazdaság, tud­ják, hogy amükor a védettség intézményét be kellett hozni, — hogy tánsadalmíi felfordulás ne legyem, hogy a nemzeti termelés meg ne akadjon — a koldus gazda után miit szenve­dett a koldussorban sínylődő magyar muníkás­ság. Es meg ikell állapítanom, — én, jártam az. országot, járom most is, érüaitkezem ezizel a néppel — hogy az a felforgató irányzat, amely megreszkettette ezt a földet, nem ezektől a -szenvedő munkásoktól indult ki. Ha a kormánynak erős keze van, ezt a népet semmiféle felforgatásba, semmi körül­mények között belevinni nem tudják. Ez a nép nem beszél, ez ösztönösen érez és gondolkodik s tudja, hogy ha forma szerint nincs is egy talpalatnyi földje sem, a magyar nemzet sor­sával az ő sorsa közös és elválaszthatatlan és tudja azt is, hogy nem a birtokos pusztul, ha­nem a magyar nemzet pusztul el, ha itt fel­fordulás következik be. A legnagyobb tisztelet hangján kell tehát adóznunk eziránt a nép iránt. Nem tudok mást mondani. Tudom, hogy egyesek járják a _ falvakat s bujtogatják a népet, tudom azt is, hogy nyomorúság van még ma is olyan gazdasági igazságtalanság van, hogy ha valakinek van joga és oka pa­naszra nyitni a száját, úgy ennek a népnek lehetne joga erre. A bujtogatok közt azonban hiába keressük s nem találjuk ennek a nép­nek igazi fiait. Szellemi proletárok igyekez­nek ezt a népet a maga nyugalmából kizavarni és rávenni a felfordulásra. És mi a válasza a népnek? Várja, hogy a kormány erős öklöt mutasson, mert tudja azt, hogy a szenvedés csak formailag érinti elsősorban a nagyokat valójában azonban azt a kisembert érinti, aki­nek mindene a maaryar földből és a magyar földbe adott munkából fakad. Méltóztassék megnézni, milyen küzdelmek között éli az életét ez a nép ma is. Figyelemmel szoktam vizsgálni az Országos Mezőgazdasági Kamara kiállítását és — mondhatom — na­gyon okosan tenné mindenki, aki a r magyar nép sorsa iránt érdeklődik, ha megnézné azo­kat a beszélő számokat, amelyek arról szólnak, hogy mi történt itt, ami rossz mi maradt el, aminek meg kellett volna történnie és mi az, aminek meg kell történnie.^ Mert itt van le­fektetve a magyar nemzet jövője. Szerintem a történelem alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mindig a törvényho­zásban tükröződik vissza az idők jele. Nem akarok polémiákba bocsátkozni a földmívelés­ügyi miniszter ú!r ő nagyméltóságával, aki azt mondta, hogy ez a javaslat nem politikai nyo­más hatása alatt jött létre, amint azt a Kép­viselőházban hangoztatták. Nem is mondom, hogy politikai nyomás hozta volna ide, de mindenkinek meg kellett látnia és meg kellett éreznie — és a korniány bölcsessége mutatko­zik meg abban, hogy ő is megérezte — hosry ez a helyzet tovább fenn nem tartható. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az a nép nem olvasott, hogy nem olvasta, milyen igazság­talanságok voltak az elmúlt tíz* esztendő során a gazdasági életben. En láttanj egyszerű földiníves embereket, akik ott állták mellettünk, nézték a táblázato­kat és írták a számokat. Ez a nép tudja, hogy 1927/28-<ban az agrárolló százon állt. Tudta, vagy legalább is most már látja, hogy volt idő, (miikor az Ő indexe 46-ira szállt le, az ipari index pedig 86-on maradt. Tudja és érzi, mit jelent az, hogy míg 1928-ban az a nehéz mun­kát végző földműves 16 napszámmal vásárol­hatott meg egy egyszerű munkásöltönyt, ad­dig 1936-ban 46 napot kellett dolgoznia, hogy ezt a testi ruhát megvehesse. Tudja, hogy a hozzá szükséges, anyagok, mint a gyapjú és a többi kellékek idebenn termettek meg és tudja, hogy az emberi Önzés volt az, amely nem engedte, hogy ez az igazságtalanság lines'­szűnjék. Ha az utóbbi napokban 24 óra alatt lehetett törvényt hozni, mert a kormány böl­csen érezte, hogy nem lehet tovább behunyt szemmel nézni az eseményeket, máért kértük mi hasztalan 10 esztendőn át, hogy ne legye­nek 700.000 pengős jövedelmek a fogyasztók ki­használása révén, mert ez előbb-utóbb elkese­redésre fog vezetni? A gazda tudja azt is, hogy vas nélkül nem dolgozhatik, mégis 1927-ben 90 kiló búzát kellett eladnia egy mázsa rúdvasért és a leg­magasabb érték 263 pengő volt. Pedig a nép egyszerű gyermeke olvasta, hogy a hatalom le volt téve a kormány kezében azért, hogy ha az ország érdeke úgy kívánja, a vámtarifát megváltoztathassa. A magyar nép rendkívül szomorú sorsa pedig ezekben a tényezőkben határolódik el. (Méltóságos Felsőház! Nagyon jól tudjuk. hogy milyen izgatás és lázítás folyik a falun és sajnos, nagyon sokban igazunk is van. Ép­pen itt emelem ki ennék a népnek azt a gyö­nyörű vonását, hogy a földmíves nép egyszerű soraiban az, akinek lett volna oka a békétlen ­kedésre, nem kovácsolt tőkét ebből, amikor lá­bunk alatt mozog a föld. Ez a nép nem követe­lődzik, csak végzi a kötelességét, mert tudja, hogy amit szenvednie kell, azt a hazáért és a nemzet jövőjéért szenvedi. Nem megyek tovább ezekben a dolgokban, csak azt kérem a méltóságos Felsőháztói, tegye magáévá azt az elgondolást, hogy ez a javas­lat csak kezdő lépés a mezőgazdasági prole­tariátus megsegítéséire. Bocsánatot kérek, nem szeretem, ezt a szót használni, mert valami le­alacsonyitót érzek a »proletár« szóban. A ma­gyar föld egyszerű népe nem proletár, az ne­mes és nincs nemesebb érzésű ember, niint a magyar föld egyszerű gyermeke. Töröljük ki ezeket a szavakat a magyar nemzet szótárából. Ne higyjük, az a nép nem vallja magát^ prole­tárnak, hanem a magyar föld munkásának vallja, magát. De törlőijÜk ki szótárunkból a »nincstelen« szót is. Megdöbbentő, hogy a ma­gyar nyelv hogyan tudta eddig használni ezt a szót, mert azok nem nincstelenek, hiszen nekik »vantalanok«-nak kellene lenniök, a nin­csük megvan és a van-t kell számukra megte remteni. A »nincs« van meg a számukra most. Igyekezni kell nekünk őket nemcsak lelkileg, hanem, gazdaságilag ás megerősíteni. Nem akarok számadatokat előhozná, mert izgatóalk és lázítóak. hogy mit kell egy Kilo­gramm cukorért, a legegyszerűibb orvosságért. a cipőért, az inkáért annak a miunkásnafk szenvednie és dolgoznia. Az állam tegye_ fel­adatává megszüntetni mindazt az' Igazságta­lanságot, amely sújtja gazdaságilag a mező-

Next

/
Thumbnails
Contents